Jób 10
1 Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
My soul hath been weary of my life, I leave off my talking to myself, I speak in the bitterness of my soul.
2 Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
I say unto God, 'Do not condemn me, Let me know why Thou dost strive [with] me.
3 Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
Is it good for Thee that Thou dost oppress? That Thou despisest the labour of Thy hands, And on the counsel of the wicked hast shone?
4 Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
Eyes of flesh hast Thou? As man seeth — seest Thou?
5 Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
As the days of man [are] Thy days? Thy years as the days of a man?
6 hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
That Thou inquirest for mine iniquity, And for my sin seekest?
7 noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
For Thou knowest that I am not wicked, And there is no deliverer from Thy hand.
8 Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
Thy hands have taken pains about me, And they make me together round about, And Thou swallowest me up!
9 Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
Remember, I pray Thee, That as clay Thou hast made me, And unto dust Thou dost bring me back.
10 Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
Dost Thou not as milk pour me out? And as cheese curdle me?
11 bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
Skin and flesh Thou dost put on me, And with bones and sinews dost fence me.
12 életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
Life and kindness Thou hast done with me. And Thy inspection hath preserved my spirit.
13 De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
And these Thou hast laid up in Thy heart, I have known that this [is] with Thee.
14 ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
If I sinned, then Thou hast observed me, And from mine iniquity dost not acquit me,
15 Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
If I have done wickedly — woe to me, And righteously — I lift not up my head, Full of shame — then see my affliction,
16 S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
And it riseth — as a lion Thou huntest me. And Thou turnest back — Thou shewest Thyself wonderful in me.
17 megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
Thou renewest Thy witnesses against me, And dost multiply Thine anger with me, Changes and warfare [are] with me.
18 S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
And why from the womb Hast Thou brought me forth? I expire, and the eye doth not see me.
19 mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
As I had not been, I am, From the belly to the grave I am brought,
20 Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
Are not my days few? Cease then, and put from me, And I brighten up a little,
21 Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
Before I go, and return not, Unto a land of darkness and death-shade,
22 országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
A land of obscurity as thick darkness, Death-shade — and no order, And the shining [is] as thick darkness.'
