Jób 10
1 Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
“My soul is weary of my life. I will give free course to my complaint. I will speak in the bitterness of my soul.
2 Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
I will tell God, ‘Do not condemn me. Show me why you contend with me.
3 Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
Is it good to you that you should oppress, that you should despise the work of your hands, and smile on the counsel of the wicked?
4 Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
Do you have eyes of flesh? Or do you see as man sees?
5 Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
Are your days as the days of mortals, or your years as man’s years,
6 hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
that you enquire after my iniquity, and search after my sin?
7 noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
Although you know that I am not wicked, there is no one who can deliver out of your hand.
8 Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
“‘Your hands have framed me and fashioned me altogether, yet you destroy me.
9 Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
Remember, I beg you, that you have fashioned me as clay. Will you bring me into dust again?
10 Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
Haven’t you poured me out like milk, and curdled me like cheese?
11 bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
You have clothed me with skin and flesh, and knit me together with bones and sinews.
12 életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
You have granted me life and loving kindness. Your visitation has preserved my spirit.
13 De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
Yet you hid these things in your heart. I know that this is with you:
14 ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
if I sin, then you mark me. You will not acquit me from my iniquity.
15 Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
If I am wicked, woe to me. If I am righteous, I still will not lift up my head, being filled with disgrace, and conscious of my affliction.
16 S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
If my head is held high, you hunt me like a lion. Again you show yourself powerful to me.
17 megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
You renew your witnesses against me, and increase your indignation on me. Changes and warfare are with me.
18 S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
“‘Why, then, have you brought me out of the womb? I wish I had given up the spirit, and no eye had seen me.
19 mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
I should have been as though I had not been. I should have been carried from the womb to the grave.
20 Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
Aren’t my days few? Stop! Leave me alone, that I may find a little comfort,
21 Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
before I go where I will not return from, to the land of darkness and of the shadow of death;
22 országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
the land dark as midnight, of the shadow of death, without any order, where the light is as midnight.’”
