Jób 10
1 Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
My soul is weary of my life; I will leave my complaint upon myself; I will speak in the bitterness of my soul.
2 Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
I will say to God, Do not condemn me; show me why thou contendest with me.
3 Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
[Is it] good to thee that thou shouldst oppress, that thou shouldst despise the work of thy hands, and shine upon the counsel of the wicked?
4 Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
Hast thou eyes of flesh? or seest thou as man seeth?
5 Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
[Are] thy days as the days of man? [are] thy years as man's days,
6 hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
That thou inquirest after my iniquity, and searchest after my sin?
7 noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
Thou knowest that I am not wicked; and [there is] none that can deliver out of thy hand.
8 Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
Thy hands have made me and fashioned me in all my parts; yet thou dost destroy me.
9 Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
Remember, I beseech thee, that thou hast made me as the clay; and wilt thou bring me into dust again?
10 Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
Hast thou not poured me out as milk, and curdled me like cheese?
11 bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
Thou hast clothed me with skin and flesh, and hast fenced me with bones and sinews.
12 életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
Thou hast granted me life and favor, and thy visitation hath preserved my spirit.
13 De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
And these [things] hast thou hid in thy heart: I know that this [is] with thee.
14 ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
If I sin, then thou markest me, and thou wilt not acquit me from my iniquity.
15 Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
If I be wicked, woe to me; and [if] I be righteous, [yet] will I not lift up my head. [I am] full of confusion; therefore see thou my affliction;
16 S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
For it increaseth. Thou huntest me as a fierce lion: and again thou showest thyself wonderful upon me.
17 megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
Thou renewest thy witnesses against me, and increasest thy indignation upon me; changes and war [are] against me.
18 S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
Why then hast thou brought me forth from the womb? O that I had expired, and no eye had seen me!
19 mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
I should have been as though I had not been; I should have been carried from the womb to the grave.
20 Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
[Are] not my days few? cease [then], [and] let me alone, that I may take comfort a little,
21 Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
Before I go [whence] I shall not return, [even] to the land of darkness, and the shades of death;
22 országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
A land of darkness, as darkness [itself]; [and] of the shades of death, without any order, and [where] the light [is] as darkness.
