Jób 10
1 Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
“My soul has been weary of my life, I leave off my talking to myself, I speak in the bitterness of my soul.
2 Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
I say to God, Do not condemn me, Let me know why You strive [with] me.
3 Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
Is it good for You that You oppress? That You despise the labor of Your hands, And shine on the counsel of the wicked?
4 Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
Do you have eyes of flesh? Do You see as man sees?
5 Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
[Are] Your days as the days of man? Your years as the days of a man?
6 hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
That You inquire for my iniquity, And seek for my sin?
7 noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
For You know that I am not wicked, And there is no deliverer from Your hand.
8 Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
Your hands have taken pains about me, And they make me together all around, And You swallow me up!
9 Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
Please remember That You have made me as clay, And You bring me back to dust.
10 Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
Do You not pour me out as milk? And curdle me as cheese?
11 bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
Skin and flesh You put on me, And fence me with bones and sinews.
12 életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
Life and kindness You have done with me. And Your inspection has preserved my spirit.
13 De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
And these You have laid up in Your heart, I have known that this [is] with You.
14 ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
If I sinned, then You have observed me, And do not acquit me from my iniquity,
15 Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
If I have done wickedly—woe to me, And righteously—I do not lift up my head, Full of shame—then see my affliction,
16 S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
And it rises—as a lion You hunt me. And You turn back—You show Yourself wonderful in me.
17 megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
You renew Your witnesses against me, and multiply Your anger with me, Changes and warfare [are] with me.
18 S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
And why from the womb Have You brought me forth? I expire, and the eye does not see me.
19 mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
I am as [if] I had not been, I am brought from the belly to the grave,
20 Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
Are my days not few? Cease then, and put from me, And I brighten up a little,
21 Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
Before I go, and do not return, To a land of darkness and death-shade,
22 országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
A land of obscurity as thick darkness, Death-shade—and no order, And the shining [is] as thick darkness.”
