Jób 10
1 Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
My soul is disgusted with my life; I will give free vent to my complaint over myself; I will speak in the bitterness of my soul.
2 Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
I will say unto God, Do not condemn me; let me know for what cause thou contendest against me.
3 Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
Is it well for thee that thou shouldst oppress, that thou shouldst reject the labor of thy hands, and shed light upon the counsel of the wicked?
4 Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
Hast thou eyes of flesh? or wilt thou see as a mortal seeth?
5 Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
Are thy days as the days of a mortal, or are thy years as the days of a man,
6 hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
That thou inquirest after my iniquity, and searchest after my sin?
7 noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
Still it is within thy knowledge that I am not wicked, and there is none that can deliver me out of thy hand.
8 Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
Thy hands have carefully fashioned me and made me; every thing is in harmony all round about; and yet thou dost destroy me!
9 Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
Remember, I beseech thee, that as though I were clay hast thou made me; and wilt thou cause me to return again unto the dust?
10 Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
Behold, like milk didst thou pour me out, and like cheese didst thou curdle me.
11 bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
With skin and flesh didst thou clothe me, and with bones and sinews didst thou cover me.
12 életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
Life and kindness didst thou grant me, and thy providence watched over my spirit.
13 De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
And yet these things hadst thou treasured up in thy heart: I know that this was [resolved] within thee.
14 ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
If I have sinned, then dost thou watch me, and from my iniquity thou wilt not declare me guiltless.
15 Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
If I be wicked, woe unto me: and if I be righteous, I can still not lift up my head; I am sated with disgrace, and ever seeing my affliction;
16 S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
And it constantly increaseth; like a fierce lion dost thou hunt for me; and again thou showest thyself continually wonderful on me;
17 megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
Thou ever renewest thy witnesses against me, and causest thy indignation to grow strong against me; changes and multitudes [of sufferings] are around me.
18 S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
Wherefore then didst thou bring me forth out of the womb? Oh that I had perished, and that no eye had seen me!
19 mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
That I were as though I had not been, —had been borne from the womb to the grave.
20 Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
Lo! my days are but few: cease, then, withdraw from me [thy hand], that I may recover my cheerfulness a little.
21 Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
Before I go, and return not, to the land of darkness and the shadow of death,
22 országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
A land of utter gloom, as of the darkness of the shadow of death, without any order, and the light of which is like utter gloom.
