Jób 10

1 Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.

My soul is weary of my life: I will give free course to my complaint; I will speak in the bitterness of my soul.

2 Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!

I will say unto God, Do not condemn me; shew me wherefore thou strivest with me.

3 Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?

Doth it please thee to oppress, that thou shouldest despise the work of thy hands, and shine upon the counsel of the wicked?

4 Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?

Hast thou eyes of flesh? or seest thou as man seeth?

5 Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,

Are thy days as the days of a mortal? are thy years as a man's days,

6 hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,

That thou searchest after mine iniquity, and inquirest into my sin;

7 noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?

Since thou knowest that I am not wicked, and that there is none that delivereth out of thy hand?

8 Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?

Thy hands have bound me together and made me as one, round about; yet dost thou swallow me up!

9 Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?

Remember, I beseech thee, that thou hast made me as clay, and wilt bring me into dust again.

10 Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;

Hast thou not poured me out as milk, and curdled me like cheese?

11 bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;

Thou hast clothed me with skin and flesh, and knit me together with bones and sinews;

12 életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.

Thou hast granted me life and favour, and thy care hath preserved my spirit;

13 De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:

And these things didst thou hide in thy heart; I know that this was with thee.

14 ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.

If I sinned, thou wouldest mark me, and thou wouldest not acquit me of mine iniquity.

15 Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.

If I were wicked, woe unto me! and righteous, I will not lift up my head, being [so] full of shame, and beholding mine affliction; —

16 S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;

And it increaseth: thou huntest me as a fierce lion; and ever again thou shewest thy marvellous power upon me.

17 megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!

Thou renewest thy witnesses before me and increasest thy displeasure against me; successions [of evil] and a time of toil are with me.

18 S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;

And wherefore didst thou bring me forth out of the womb? I had expired, and no eye had seen me.

19 mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.

I should be as though I had not been; I should have been carried from the womb to the grave.

20 Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!

Are not my days few? cease then and let me alone, that I may revive a little,

21 Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,

Before I go, and never to return, — to the land of darkness and the shadow of death;

22 országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.

A land of gloom, as darkness itself; of the shadow of death, without any order, where the light is as thick darkness.