Jób 10
1 Megundorodott lelkem életemtől, nekieresztem majd panaszomat, hadd beszélek lelkem keservében.
Ka hingnah soah ka hinglu loh a ko-oek coeng. Ka kohuetnah he kamah taengah ka sah tih ka hinglu a khahing hil ka thui.
2 Megmondom Istennek: Ne kárhoztass engem, tudasd velem, mi miatt pörölsz velem!
Pathen taengah, “Kai m'boe sak boeh, balae tih kai nan ho, kai m'ming sak.
3 Illik-e hozzád, hogy nyomorgatsz, hogy megveted kezeid szerzeményét, míg a gonoszok tanácsa fölött fényt árasztasz?
Na kut thaphu na hnawt vaengah halang kah cilsuep dongah na sae tih na hnaemtaek te nang ham then a?
4 Testi szemeid vannak-e neked, avagy mint halandó lát, úgy látsz-e?
Hlanghing he na sawt tih na hmuh bangla nang taengah pumsa mik om a?
5 Mint halandó napjai, olyanok-e napjaid, avagy éveid, mint férfi napjai,
Na khohnin he hlanghing khohnin bangla, na kum khaw hlang khohnin bangla om a?
6 hogy keresgéled bűnömet és vétkem után kutatsz,
Te dongah kai kathaesainah te na tlap tih ka tholhnah hnukah nan toem.
7 noha tudod, hogy nem vagyok bűnös s nincs, ki kezedből menthet?
Ka boe pawt tih na kut lamloh a huul thai pawt te na mingnah dongah om pataeng.
8 Kezeid alakítottak engem és elkészítettek egyaránt köröskörül – és megsemmisítnél?
Na kut loh kai n'noih pai tih thikat la kai n'saii akhaw kai nan dolh pawn ni.
9 Gondolj csak rá, hogy mint agyagot készítettél te engem, s porba térítsz engem vissza?
Amlai bangla kai nan saii tih laipi la kai nan mael sak te poek mai lah.
10 Nemde mint a tejet kiöntöttél engem s mint a sajtot összefolyattál;
Suktui bangla kai nan sui tih sukkhal bangla kai nan khal sak moenih a?
11 bőrbe és húsba öltöztettél és csontokkal meg inakkal átszőttél;
Kai he ka vin ka saa neh nan dah tih ka rhuh neh tharhui neh nan cun.
12 életet és szeretetet míveltél velem s gondviselésed megőrizte szellememet.
Hingnah neh sitlohnah te kai taengah nan khueh tih ka mueihla loh na ngoldoelh a ngaithuen.
13 De ezeket tartogattad szívedben, tudom, hogy ez volt benned:
Tedae na thinko ah na khoem he na khuiah tila ka ming.
14 ha vétkezem, megvigyázol engem és bűnöm alól föl nem mentesz.
Ka tholh sitoe cakhaw kai nan ngaithuen dongah kai kathaesainah lamloh kai nan hmil moenih.
15 Ha gonosz vagyok, jaj nekem; s ha igaz vagyok, föl nem emelhetem fejemet, jóllakva szégyennel és eltelve nyomorommal.
Ya-oe kai he ka boe akhaw, ka tang akhaw ka lu ka dangrhoek moenih. Yah ka hah tih ka phacip phabaem loh n'yan.
16 S ha magasra emelkednék, mint fenevadra vadásznál rám, s ismételve csodálatosan bánnál velem;
Sathuengca bangla a phul atah kai nan mae tih kai taengah khobaerhambae la na mael.
17 megújítanád tanúidat ellenem, sokszor tanúsítanád haragodat velem szemben: egymást felváltó hadak ellenem!
Na laipai neh kai hmai ah nan tlaih tih kai taengah na konoinah na hong. Thovaelnah neh caempuei la kai taengah na pai.
18 S miért hoztál ki engem az anyaméhből? kimúltam volna s szem nem látna engem;
Balae tih bung khui lamloh loh kai nan poh. Ka pal palueng vetih mik loh kai m'hmu pawt mako.
19 mintha nem lettem volna, olyan volnék, a méhből a sírba vitettem volna.
A om khaw a om pawt bangla bungko lamloh phuel la n'khuen.
20 Nemde kevesek a napjaim, hagyj föl tehát; fordulj el tőlem, hogy földerülhessek egy keveset!
Ka khohnin he bawn tih a muei la a muei moenih a? Kai lamkah he na dueh na dueh vetih ka ngaidip laem mako.
21 Mielőtt elmennék, hogy ne térjek vissza, sötétségnek és vakhomálynak országába,
Ka caeh hlan vaengah hmaisuep khohmuen neh dueknah hlipkhup la ka mael pawt mako.
22 országba, mely borús mint a homály, vakhomály, rend nélkül s fénylik – mint homály.
khoyinnah kho tah dueknah hlipkhup a hmuep bangla om tih cikngae pawh. Te dongah a hmuep la sae,’ ka ti ni,” a ti.
