Jób 1
1 Volt egy ember Úcz országban, neve Jób; volt pedig az az ember gáncstalan és egyenes, istenfélő és rossztól távozó.
Ne nitie ngʼat moro mane odak e piny Uz mane nyinge Ayub. Ngʼatni ne en ngʼama longʼo chuth kendo ngʼama kare; ne oluoro Nyasaye kendo nokwedo gik maricho.
2 És született neki hét fia és három leánya.
Ne en gi yawuowi abiriyo gi nyiri adek
3 És volt jószága: hétezer juh és háromezer teve és ötszáz iga marha és ötszáz nőstény szamár és igen nagy cselédség; és volt az az ember nagyobb mind a Kelet fiainál.
kendo ne en gi rombe alufu abiriyo, ngamia alufu adek, rweth pur mia abich, gi punde mia abich, kendo ne en gi jotich mangʼeny. Kuom mano, ne en ngʼat marahuma moloyo ji duto modak yo wuok chiengʼ.
4 Mentek a fiai s lakomát rendeztek kinek-kinek házában a maga napján; s küldtek és meghívták három nővéröket, hogy egyenek és igyanak velök.
Yawuote ne loso nyasi e utegi, ka moro ka moro kuomgi ni godiechienge kendo ne luongo nyiminegi adek mondo ochiem kendo ometh kodgi e nyasigigo.
5 Volt pedig, midőn sorban lefolytak a lakoma napjai, küldött Jób és megszentelte őket; fölkelt reggel és bemutatott égőáldozatokat mindnyájok száma szerint, mert azt mondta Jób: hátha vétkeztek fiaim és káromolták Istent szívükben. Így szokott tenni Jób minden időben.
Kane kinde mane gitimoe nyasigo oserumo, Ayub ne luongogi mondo opwodhgi. Okinyi kogwen notimo misango miwangʼo pep ne moro ka moro kuomgi, koparo ni dipo ka achiel kuomgi osetimo richo mi giyanyo Nyasaye gie chunygi. Ma ne en tim Ayub mane otimo kinde ka kinde.
6 Történt egy napon, jöttek Isten fiai, hogy oda álljanak az Örökkévaló elé; s eljött a Vádló is köztük.
Chiengʼ moro achiel malaike nobiro e nyim Jehova Nyasaye, kendo Satan bende nobiro kodgi.
7 És szólt az Örökkévaló a Vádlóhoz: Honnan jössz? Felelt a Vádló az Örökkévalónak és mondta: Csatangoltam a földön és bejártam azt.
Jehova Nyasaye nopenjo Satan niya, “Ia kanye?” Satan nodwoko Jehova Nyasaye niya, “Asebedo ka abayo abaya e piny, kendo alworora koni gi koni.”
8 És szólt az Örökkévaló a Vádlóhoz: Ráfordítottad-e szívedet az én szolgámra Jóbra? Mert nincs olyan mint ő a földön: ember, a ki gáncstalan és egyenes, istenfélő és rossztól távozó.
Eka Jehova Nyasaye nowachone Satan niya, “Dipo ka iseparo wach moro kuom jatichna Ayub? Onge ngʼato machielo e piny ngima machalo kode nikech olongʼo kendo ngʼama kare en ngʼat moluora kendo motangʼ ne richo.”
9 Felelt a Vádló az Örökkévalónak és mondta: Ok nélkül féli-e Jób az Istent?
Satan nodwoko niya, “Iparo ni Ayub oluoro Nyasaye kaonge gima omiyo?
10 Nemde to kerítetted őt körül, meg házát és mindenét, amije van, köröskörül? Kezei munkáját megáldottad és jószága kiterjeszkedett az országban.
Donge iseketo chiel molwore en kaachiel gi ode kod gik moko duto ma en-go? Donge isegwedho tich lwete, momiyo jambe gi kwethne olak e pinyno duto?
11 Azonban nyújtsd csak ki kezedet és nyúlj hozzá mindenéhez, amije van, ha nem arczodba fog-e áldani téged?
Tem ane ikaw gik moko duto ma en-go ka ok dokwongʼi e wangʼi?”
12 Erre szólt az Örökkévaló a Vádlóhoz: Íme kezedben minden, amije van, csak ő rá magára ne nyújtsd ki kezedet. És elment a Vádló az Örökkévaló színe elől.
Jehova Nyasaye nowachone Satan niya, “Kare ber, gimoro amora ma en-go ni e lweti, to en owuon kik imule kata gi lith lweti.” Eka Satan nowuok oa e nyim Jehova Nyasaye.
13 Történt pedig egy napon, fiai és leányai ettek s ittak bort elsőszülött fivérük házában,
Chiengʼ moro ka nyithind Ayub ne chiemo kendo metho e od owadgi maduongʼ,
14 jött egy követ Jóbhoz és mondta: A marha szántott és a nőstény szamarak legeltek mellette.
achiel kuom jotij Ayub nobiro ire mowachone niya, “Noyudo ka wapuro gi rwedhi kendo punde ne kwayo machiegni kodwa,
15 Ekkor berontottak a Sábabeliek s elvitték azokat, a legényeket pedig leverték kard élével; csak én egyedül menekültem meg, hogy hírt mondjak neked.
to jo-Sabea nobiro momonjowa kendo okawogi duto. Bende gisenego jotiji duto gi ligangla ma an kendo ema atony mondo anyisi wachni!”
16 Még ez beszélt, jött a másik: és mondta: Isten tüze hullott az égből és megégette a juhokat és a legényeket és megemésztette őket; én egyedű menekültem meg, hogy hírt mondjak neked.
Kane oyudo pod owuoyo, jatich machielo nobiro mowacho niya, “Maj Nyasaye nolwar koa e polo mowangʼo rombe kaachiel gi jotich, kendo an kenda ema asetony mondo anyisi wachni!”
17 Még ez beszélt, jött a másik és mondta: Kaldeusok három csapatot alkottak és portyázva ráütöttek a tevékre, s elvették azokat, a legényeket pedig leverték kard élével; csak én egyedül menekültem meg, hogy hírt mondjak neked.
Kane pod owuoyo, jatich machielo nobiro mowacho niya, “Jo-Kaldea noloso migepe adek mag jolweny mi gimonjowa ma gikawo ngamia-gi duto kendo gidhigo. Gisenego jotichni duto gi ligangla, kendo an kenda ema asetony mondo anyisi wachni!”
18 Míg ez beszélt, jött a másik és mondta: Fiaid és leányaid ettek és ittak bort elsőszülött fivérük házában,
Kane pod owuoyo, jatich machielo bende nobiro mowacho niya, “Yawuoti gi nyigi ne jochiemo kendo metho e od owadgi maduongʼ,
19 és íme nagy szél jött túl a pusztáról, hozzá ért a ház négy sarkához s rászakadt a fiatalokra és meghaltak; csak én egyedül menekültem meg, hogy hírt mondjak neked.
eka apoya nono yamo maduongʼ nomwomore koa e piny motimo ongoro kendo nogoyo konde angʼwen mag ot. Odno norwombore kendo giduto gisetho ma an kenda ema asetony mondo anyisi wachni!”
20 Ekkor fölkelt Jób, megszaggatta köntösét, megnyírta fejét, földre vetette magát és leborult.
E sa onogo, Ayub noa malo mi oyiecho lepe kendo olielo yie wiye. Eka nopodho piny auma kolemo,
21 És mondta: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből s mezítelen térek vissza oda; az Örökkévaló adta s az Örökkévaló elvette: legyen áldva az Örökkévaló neve!
kowacho niya: “Ne aa ei minwa ka an duk, kendo abiro dok ka an aduk. Jehova Nyasaye ema nochiwo kendo Jehova Nyasaye ema osekawo; mad nying Jehova Nyasaye opaki.”
22 Mind a mellett nem vétkezett Jób és nem fogott fonákságot Istenre.
Kuom magi duto, Ayub ne ok otimo richo kata kwano Nyasaye kaka jaketho.
