Jeremiás 49

1 Ammón fiairól. Így szól az Örökkévaló: Vajon gyermekei nincsenek-e Izraelnek, avagy nincs-e örököse? Miért foglalta el Malkám Gádot és népe az ő városaiban telepedett le?

2 Azért, íme napok jönnek, úgymond az Örökkévaló, és harcnak riadását hallatom Ammón fiainak Rabbája ellen és rommá, pusztasággá lesz, leányvárosai pedig tűzben gyújtatnak föl; és elfoglalja Izrael az ő elfoglalóit, úgymond az Örökkévaló.

3 Jajgass Chesbón, mert elpusztíttatott Áj, kiáltsatok Rabba leányai, kössetek föl zsákokat, gyászt tartsatok és barangoljatok az aklok közt, mert Malkám számkivetésbe megy, papjai és nagyjai egyetemben.

4 Mit dicsekszel a völgyekkel, bővelkedő völgyeddel, te elpártolt leány, aki kincseiben bízik: ki jöhet ellenem?

5 Íme én hozok rád remegést, úgymond az Úr, az Örökkévaló, a seregek ura, mind a körülötted levőktől, és el fogtok taszíttatni kiki maga elé és senki sem gyűjti össze a bujdosót.

6 De azután vissza fogom hozni Ammón fiainak foglyait, úgymond az Örökkévaló.

7 Edómról. Így szól az Örökkévaló, a seregek ura: Vajon nincs-e többé bölcsesség Témánban, elveszett-e tanács az értelmesektől, megromlott-e bölcsességük?

8 Fussatok, forduljatok, mélyre menjetek lakni, Dedán lakói, mert Ézsáu balsorsát hozom rá, amely időben megbüntetem.

9 Ha szüretelők jönnek hozzád, nem hagynak böngészetet, ha tolvajok éjjel, rontanak, amennyi elég nekik.

10 Mert én megmeztelenítettem Ézsáut, feltártam rejtekeit, elbújni nem tud; elpusztíttatott a magzatja, meg testvérei és szomszédjai, és ő nincs meg.

11 Hagyjad el árváidat, én majd életben tartom, és özvegyeid bennem bízzanak.

12 Mert így szól az Örökkévaló: íme akiket nem illet meg inniuk a serleget, inniuk kell, és épen te maradnál büntetlen? Nem maradsz büntetlen, hanem innod kell.

13 Mert magamra esküszöm, úgymond az Örökkévaló, bizony iszonyattá, gyalázattá, borzadássá és átokká lesz Boczra, és mind a városai örök romokká lesznek.

14 Hírt hallottam az Örökkévalótól, és a nemzetek közé küldött követet: gyülekezzetek és jöjjetek ellene és keljetek fel a harcra.

15 Mert íme kicsinnyé teszlek a nemzetek között, megvetetté az emberek közt.

16 Rémület rád! Elámított téged szíved kevélysége, aki lakozol sziklahasadékokban, aki tartod a domb magasságát. Ha fennen rakod fészkedet, mint a sas, onnan döntlek le, úgymond az Örökkévaló.

17 És pusztulássá lesz Edóm; bárki elmegy mellette, eliszonyodik és pisszeg mind a csapásai fölött.

18 Szodoma és Amóra és szomszédjai feldúlásaként, mondja az Örökkévaló, nem fog ott lakni senki és nem tartózkodik benne ember fia.

19 Íme, mint oroszlán, mely felszáll a Jordán büszkeségéből szilárd tanyára, egy szempillantás alatt elűzöm őt onnan és aki csak ki van választva, azt rendelem ellene. Mert ki olyan, mint én, ki idézhet meg engem és ki az a pásztor, aki megáll előttem?

20 Azért halljátok az Örökkévaló határozatát, melyet Edómról határozott, és gondolatait, melyeket gondolt Témán lakóiról: bizony elhurcolják őket, a juhok legkisebbjeit, bizony elpusztítják velük együtt a tanyájukat.

21 Esésük zajától megrendült a föld, jajkiáltás – a nádastengernél hallatszott a hangja.

22 Íme mint a sas száll föl és repül és kiterjeszti szárnyait Boczra felett; és lesz Edóm hőseinek szíve azon a napon, mint: a vajúdó asszony szíve.

23 Damaszkusról. Megszégyenült Chamát és Arpád, mert rossz hírt hallottak, elcsüggednek; a tengeren aggódás van, nem bír lecsillapodni.

24 Ellankadt Damaszkus, futásra fordult és reszketés fogta el, kín és fájdalmak ragadták meg, mint a szülő nőt.

25 Hogy nem hagyatott el a dicsőség városa, vígságom vára!

26 Azért esnek el ifjai a piacain és mind a harcosok megsemmisülnek azon a napon, úgymond az Örökkévaló, a seregek ura.

27 És tüzet gyújtok Damaszkus falában, hogy megeméssze Ben-Hadád kastélyait.

28 Kédárról és Cháczór királyságairól, melyeket megvert Nebúkadnecczár, Bábel királya. Így szól az Örökkévaló Föl, vonuljatok fel Kédár ellen és pusztítsátok el a Kelet fiait.

29 Sátraikat és juhaikat el fogják venni, kárpitjaikat és mind az edényeiket meg tevéiket el fogják vinni és azt kiáltják felőlük: rémület köröskörül!

30 Fussatok, bujdossatok nagyon, mélyre menjetek lakni, ti Cháczór lakói, úgymond az Örökkévaló; mert határozott ellenetek Nebúkadnecczár, Bábel királya határozatot és gondolt ellenetek gondolatot.

31 Föl, vonuljatok fel egy boldog, biztonságban lakó nemzet ellen, úgymond az Örökkévaló, sem ajtói, sem retesze neki, egymagában lakik.

32 És tevéik prédává lesznek és jószáguk sokasága zsákmánnyá és elszórom őket minden szélnek, a levágott hajfürtűeket; és minden oldalról elhozom balsorsukat, úgymond az Örökkévaló.

33 És lesz Cháczór sakálok tanyájává, pusztaság mindörökké, nem fog ott lakni senki, nem tartózkodik benne ember fia.

34 Amely igéje az Örökkévalónak lett Jirmejáhú prófétához, Élámról, Czidkijáhú, Jehúda királya uralkodásának kezdetén, mondván:

35 Így szól az Örökkévaló, a seregek ura: Íme én eltöröm Élám íját, vitézségük javát.

36 És hozok Élámra négy szelet az ég négy végéről, elszórom őket mind a szeleknek; és nem lesz az a nemzet, ahova nem jönnének Élám elszéledtjei.

37 És megrettentem Élámot ellenségeik előtt és azok előtt, kik életükre törnek és veszedelmet hozok rájuk, fellobbant haragomat, úgymond az Örökkévaló, és utánuk bocsátom a kardot, míg ki nem pusztítattam őket.

38 És elhelyezem trónomat Élámban es elveszítek onnan királyt és nagyokat, úgymond az Örökkévaló.

39 De lesz a napok végén, visszahozom Élám foglyait, úgymond az Örökkévaló.