Jeremiás 47

1 Amely igéje az Örökkévalónak lett Jirmejáhú prófétához a filiszteusok felől, mielőtt megverte Fáraó Azzát.

Ty tsara’ Iehovà niheo am’ Iirmeà mpitoky ty amo nte-Pilistio taolo’ ty nandafa’ i Parò i Azà.

2 Így szól az Örökkévaló: Íme vizek szállnak fel északról és áradó patakká lesznek és elárasztják az országot és ami betölti a várost és a benne lakókat; kiáltoznak az emberek és jajgat az ország minden lakója.

Hoe t’Iehovà: Heheke t’ie hiongake boak’ avaratse eñe ty rano, hinjare torahañe manganahana, toe hampanginahina i taney naho handifotse ze hene ama’e naho i rovay naho o mpimoneñeo; hirovetse ondatio, vaho sindre hangololoike ty tañy ze mpimoneñe amy taney.

3 Ménei patáinak dübörgése hangjától, szekereinek robajától, kerekeinek zörejétől apák nem fordultak fiaikhoz a kezek lankadtságától:

Ami’ty kodoin-dian-kotro’ o maozatseo, ty fitrakotrako’ o sareteo, ty kodoikodoi’ o larò’eo le tsy mitolike mb’an-keleia’e o roae’eo, ie mavozo am-pitàñe;

4 a nap miatt, mely jön, hogy elpusztítsa mind a filiszteusokat, hogy kiirtson Czórnak és Czídónnak minden megmaradt segítőt, mert elpusztítja az Örökkévaló a filiszteusokat, Kaftór szigetének maradékát.

Fa tondroke ty andro te fonga hampiantoañe o nte-Pilistio, ie hañitoa’e amy Tsore naho amy Tsidone ze mpañolotse sisa; amy te ho kopahe’ Iehovà o nte-Pilistio, naho ze sehanga’e an-tokonose’ i Kaftore.

5 Kopaszság jött Azzára, megsemmisült Askelón, lapályuk maradéka, meddig vagdalod magad?

Hasolàñe ty nifetsak’ amy Azà; fa naitoañe ty Askelone. Ry honka’ i vavatane’ iereoy: ampara’ te ‘mbia ty handilindilia’o ty sandri’o?

6 Oh kardja az Örökkévalónak, meddig nem fogsz nyugodni még? Térj be hüvelyedbe, pihenj meg és csendesedjél.

O ry fibara’ Iehovà, ampara’ te ombia vaho hitsiñe? miombea an-traño’o ao, mitofà, naho mihendrea.

7 Hogy nyugodhatnál meg? Hiszen az Örökkévaló parancsolta neki, Askelón ellen és a tengerpart ellen, oda rendelte.

Akore ty hitofa’e kanao nandily t’Iehovà? i Askelone naho i olon-driakey ty nitendrea’e.