Jeremiás 42
1 És odaléptek mind a hadsereg tisztjei és Jóchánán, Káréach fia és Jezanja, Hósája fia és az egész nép, aprajától nagyjáig,
et accesserunt omnes principes bellatorum et Iohanan filius Caree et Iezonias filius Osaiae et reliquum vulgus a parvo usque ad magnum
2 és szóltak Jirmejáhú prófétához: Jusson csak eléd a könyörgésünk és imádkozzál értünk az Örökkévalóhoz, a te Istenedhez, ez egész maradékért, mert megmaradtunk kevesen a sokból, amint szemeid látnak bennünket:
dixeruntque ad Hieremiam prophetam cadat oratio nostra in conspectu tuo et ora pro nobis ad Dominum Deum tuum pro universis reliquiis istis quia derelicti sumus pauci de pluribus sicut oculi tui nos intuentur
3 hogy tudtunkra adja az Örökkévaló, a te Istened, az utat, amelyen járjunk és a dolgot, amelyet tegyünk.
et adnuntiet nobis Dominus Deus tuus viam per quam pergamus et verbum quod faciamus
4 Szólt hozzájuk Jirmejáhú proféta: Hallottam, íme én imádkozom majd az Örökkévalóhoz, a ti Istenetekhez szavaitok szerint, és lesz, mindazon igét, amellyel az Örökkévaló felelni fog nektek, tudtotokra adom, nem vonok meg tőletek semmit.
dixit autem ad eos Hieremias propheta audivi ecce ego oro ad Dominum Deum vestrum secundum verba vestra omne verbum quodcumque responderit mihi indicabo vobis nec celabo vos quicquam
5 Oh pedig szóltak Jirmejáhúhoz: Legyen az Örökkévaló igaz és hűséges tanúvá ellenünk, ha nem egészen azon ige szerint, amellyel az Örökkévaló, a te Istened küldeni fog téged hozzánk, akképpen cselekszünk.
et illi dixerunt ad Hieremiam sit Dominus inter nos testis veritatis et fidei si non iuxta omne verbum in quo miserit te Dominus Deus tuus ad nos sic faciemus
6 Akár jó, akár rossz, az Örökkévalónak, a mi Istenünknek szavára akihez küldünk téged, arra fogunk hallgatni, azért, hogy jó dolgunk legyen, midőn majd hallgatunk az Örökkévalónak, a mi Istenünknek szavára.
sive bonum est sive malum voci Domini Dei nostri ad quem mittimus te oboediemus ut bene sit nobis cum audierimus vocem Domini Dei nostri
7 És volt tíz nap múltán, lett az Örökkévaló igéje Jirmejáhúhoz.
cum autem conpleti essent decem dies factum est verbum Domini ad Hieremiam
8 És hívta Jóchánánt, Káréach fiát és mind a hadsereg tisztjeit, akik vele voltak és az egész népet, aprajától nagyjáig.
vocavitque Iohanan filium Caree et omnes principes bellatorum qui erant cum eo et universum populum a minimo usque ad magnum
9 És szólt hozzájuk: Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene, akihez küldtetek engem, hogy eléjuttassam könyörgésteket.
et dixit ad eos haec dicit Dominus Deus Israhel ad quem misistis me ut prosternerem preces vestras in conspectu eius
10 Ha megmaradni fogtok ez országban, akkor felépítelek benneteket és nem rombollak le, elplántállak benneteket és nem szakítlak ki, mert meggondoltam a veszedelmet, melyet veletek cselekedtem.
si quiescentes manseritis in terra hac aedificabo vos et non destruam plantabo et non evellam iam enim placatus sum super malo quod feci vobis
11 Ne féljetek Bábel királya miatt, aki miatt ti féltek; ne féljetek tőle, úgymond az Örökkévaló, mert veletek vagyok, hogy megsegítselek és megmentselek benneteket kezéből.
nolite timere a facie regis Babylonis quem vos pavidi formidatis nolite eum metuere dicit Dominus quia vobiscum sum ego ut salvos faciam vos et eruam de manu eius
12 Majd adok nektek irgalmat, és irgalmazni fog nektek és visszatérít benneteket a ti földetekre.
et dabo vobis misericordiam et miserebor vestri et habitare vos faciam in terra vestra
13 De ha azt mondjátok, nem maradunk ez országban, nem hallgatva az Örökkévalónak, a ti Istenteknek szavára,
si autem dixeritis vos non habitabimus in terra ista nec audiemus vocem Domini Dei nostri
14 mondván: nem, hanem Egyiptom országába megyünk, hogy ne lássunk háborút és harsonaszót ne halljunk, kenyérre pedig ne éhezzünk és ott maradjunk:
dicentes nequaquam sed ad terram Aegypti pergemus ubi non videbimus bellum et clangorem tubae non audiemus et famem non sustinebimus et ibi habitabimus
15 most tehát azért halljátok az Örökkévaló igéjét, Jehúda maradéka: Így szól az Örökkévaló, a seregek ura, Izrael Istene, ha ti csakugyan arra fordítjátok arcotokat, hogy Egyiptomba menjetek és oda mentek, hogy ott tartózkodjatok,
propter hoc nunc audite verbum Domini reliquiae Iuda haec dicit Dominus exercituum Deus Israhel si posueritis faciem vestram ut ingrediamini Aegyptum et intraveritis ut ibi habitetis
16 akkor azon kard, amelytől féltek, ott fog elérni benneteket Egyiptom országában, és azon éhség, amelytől aggódtok, oda fog követni benneteket Egyiptomba és ott fogtok meghalni.
gladium quem vos formidatis ibi conprehendet vos in terra Aegypti et fames pro qua estis solliciti adherebit vobis in Aegypto et ibi moriemini
17 És mindazon emberek, akik arra fordították arcukat, hogy Egyiptomba menjenek, hogy ott tartózkodjanak, meg fognak halni a kard, az éhség és a dögvész által, és nem lesz közülük megmaradó és megmenekülő azon veszedelem elől, amelyet rájuk hozok.
omnesque viri qui posuerint faciem suam ut ingrediantur Aegyptum et habitent ibi morientur gladio et fame et peste nullus de eis remanebit nec effugient a facie mali quod ego adferam super eos
18 Mert így szól az Örökkévaló, a seregek ura, Izrael Istene: miként kiontatott haragom és hevem Jeruzsálem lakóira, úgy fog kiomlani hevem rátok, mikor Egyiptomba jöttök és lesztek esküvé és iszonyattá, és nem fogjátok látni többé ezt a helyet.
quia haec dicit Dominus exercituum Deus Israhel sicut conflatus est furor meus et indignatio mea super habitatores Hierusalem sic conflabitur indignatio mea super vos cum ingressi fueritis Aegyptum et eritis in iusiurandum et in stuporem et in maledictum et in obprobrium et nequaquam ultra videbitis locum istum
19 Megmondta nektek az Örökkévaló, Jehúda maradéka: ne menjetek be Egyiptomba; jól tudjátok, hogy megintettelek ma benneteket.
verbum Domini super vos reliquiae Iuda nolite intrare Aegyptum scientes scietis quia obtestatus sum vobis hodie
20 Mert önnönmagatokat ámítottátok, mert ti küldtetek engem az Örökkévalóhoz, Istenetekhez, mondván imádkozzál értünk az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz és egészen, amint szólni fog az Örökkévaló, a mi Istenünk, akképpen add tudtunkra, hogy megcselekedjük.
quia decepistis animas vestras vos enim misistis me ad Dominum Deum nostrum dicentes ora pro nobis ad Dominum Deum nostrum et iuxta omnia quaecumque dixerit tibi Dominus Deus noster sic adnuntia nobis et faciemus
21 És én tudtotokra adtam ma, de nem hallgattatok az Örökkévalónak, Isteneteknek szavára semmiben sem, amiben engem hozzátok küldött.
et adnuntiavi vobis hodie et non audistis vocem Domini Dei vestri super universis pro quibus misit me ad vos
22 Most tehát tudjátok meg jól, hogy kard, éhség és dögvész által fogtok meghalni azon helyen, ahova menni kívántok, hogy ott tartózkodjatok.
nunc ergo scientes scietis quia gladio et fame et peste moriemini in loco ad quem voluistis intrare ut habitaretis ibi
