Jeremiás 4
1 Ha megtérsz, Izrael, úgymond az Örökkévaló, hozzám megtérsz és ha eltávolítod undokságaidat színem elől és nem kóborolsz,
If thou wilt return, O Israel, saith the LORD, return to me: and if thou wilt put away thy abominations out of my sight, then shalt thou not remove.
2 hanem esküszöl él az Örökkévaló, hűségben, jogosságban és igazságban: akkor áldani fogják magukat vele a nemzetek és vele dicsekednek.
And thou shalt swear, The LORD liveth, in truth, in judgment, and in righteousness; and the nations shall bless themselves in him, and in him shall they glory.
3 Mert így szól az Örökkévaló Jehúda embereihez és Jeruzsálemhez: Szántsatok föl magatoknak ugart és ne vessetek tövisek közé.
For thus saith the LORD to the men of Judah and Jerusalem, Break up your fallow ground, and sow not among thorns.
4 Metéljétek körül magatokat az Örökkévalónak és távolítsátok el szívetek előbőrét, Jehúda emberei és Jeruzsálem lakói, nehogy tűzként törjön ki haragom és égjen és senki nem oltja cselekedeteitek gonoszsága miatt.
Circumcise yourselves to the LORD, and take away the foreskins of your heart, ye men of Judah and inhabitants of Jerusalem: lest my fury come forth like fire, and burn that none can quench [it], because of the evil of your doings.
5 Jelentsétek Jehúdában és Jeruzsálemben hallassátok, mondjátok fújjátok meg a harsonát az országban, kiáltsátok ki teljes erővel és mondjátok: gyülekezzetek, hadd megyünk az erősített városokba.
Declare ye in Judah, and publish in Jerusalem; and say, Blow ye the trumpet in the land: cry, Gather together, and say, Assemble yourselves, and let us go into the fortified cities.
6 Emeljetek zászlót Czión felé, meneküljetek el, ne álljatok meg, mert veszedelmet hozok észak felől és nagy romlást.
Set up the standard towards Zion: retire, stay not: for I will bring evil from the north, and a great destruction.
7 Fölkerekedett az oroszlán az ő sűrűjéből és a népek megrontója elindult, kijött helyéből, hogy országodat pusztulássá tegye, városaid elpusztuljanak, lakó nélkül.
The lion is come up from his thicket, and the destroyer of the Gentiles is on his way; he is gone forth from his place to make thy land desolate; thy cities shall be laid waste, without an inhabitant.
8 Emiatt kössetek föl zsákot, gyászt tartsatok és jajgassatok, mert nem fordult el tőlünk az Örökkévaló fellobbant haragja.
For this gird you with sackcloth, lament and howl for the fierce anger of the LORD is not turned back from us.
9 És lesz ama napon, úgymond az Örökkévaló, elvész a királynak szíve és a nagyoknak szíve és eliszonyodnak a papok, és a próféták elámulnak.
And it shall come to pass at that day, saith the LORD, [that] the heart of the king shall perish, and the heart of the princes; and the priests shall be astonished, and the prophets shall wonder.
10 Én megmondtam: Jaj, Uram, Örökkévaló, valóban ámítva ámítottad ezt a népet és Jeruzsálemet, mondván: békétek lesz, holott a lélekig ért a kard.
Then said I, Ah, Lord GOD! surely thou hast greatly deceived this people and Jerusalem, saying, Ye shall have peace; whereas the sword reacheth to the soul.
11 Abban az időben azt mondják a népről és Jeruzsálemről forró szél a hegycsúcsokról a pusztában népem leánya felé – nem szórásra és nem tisztításra;
At that time shall it be said to this people and to Jerusalem, A dry wind of the high places in the wilderness towards the daughter of my people, not to fan, nor to cleanse,
12 ezeknél teljesebb szél ér engem. Most én is ítéletet mondok ki felettük.
[Even] a full wind from those [places] shall come to me: now also will I give sentence against them.
13 Íme mint a felhők jön fel, s mint a szélvész olyanok a szekerei, gyorsabbak a sasoknál lovai, jaj nekünk, mert elpusztíttattunk.
Behold, he shall come up as clouds, and his chariots [shall be] as a whirlwind: his horses are swifter than eagles. Woe to us! for we are laid waste.
14 Mosd meg szívedet a gonoszságtól, Jeruzsálem, hogy megsegíttessél, meddig lakozzanak benned jogtalan gondolataid!
O Jerusalem, wash thy heart from wickedness, that thou mayest be saved. How long shall thy vain thoughts lodge within thee?
15 Mert hallga, hírmondó Dán felől és vésznek hallatója Efraim hegyéről.
For a voice declareth from Dan, and publisheth affliction from mount Ephraim.
16 Jelentsétek a nemzeteknek, íme hallassátok Jeruzsálem felől, ostromlók jönnek messze földről és Jehúda városai ellen emelik hangjukat:
Make ye mention to the nations; behold, publish against Jerusalem, [that] watchers come from a far country, and give out their voice against the cities of Judah.
17 mint mezőőrök, úgy vannak ellene köröskörül, mert irántam engedetlenkedett, úgymond az Örökkévaló.
As keepers of a field they are against her on all sides; because she hath been rebellious against me, saith the LORD.
18 Utad és cselekedeteid tették neked ezt, ez a te gonoszságod, azt, hogy keserű, hogy szívedig ért.
Thy way and thy doings have procured these [things] to thee; this [is] thy wickedness, because it is bitter, because it reacheth to thy heart.
19 Beleim, beleim, hogy remegek, szívem falai, zúg az én szívem, nem hallgathatok, mert harsona hangját hallottad lelkem, harcnak riadását.
My bowels, my bowels! I am pained at my very heart; my heart maketh a noise in me; I cannot hold my peace, because thou hast heard, O my soul, the sound of the trumpet, the alarm of war.
20 Romlást romlásra hirdetnek, mert elpusztíttatott az egész ország, hirtelen elpusztíttattak sátraim, egy pillanat alatt kárpitjaim.
Destruction upon destruction is cried; for the whole land is laid waste; suddenly are my tents ruined, [and] my curtains in a moment.
21 Meddig kell látnom a zászlót, hallanom a harsona hangját?
How long shall I see the standard, [and] hear the sound of the trumpet?
22 Bizony oktalan a népem, engem nem ismernek, dőre fiuk és nem értelmesek ők, bölcsek ők rosszat tenni, de jót tenni nem tudnak.
For my people [are] foolish, they have not known me; they [are] sottish children, and they have no understanding: they [are] wise to do evil, but to do good they have no knowledge.
23 Néztem a földet és íme puszta és üres, az egekre es nincs meg a világosságunk.
I beheld the earth, and lo, [it was] without form, and void; and the heavens, and they [had] no light.
24 Néztem a földet és íme megrengnek és mind a halmok megrázkódnak
I beheld the mountains, and lo, they trembled, and all the hills moved lightly.
25 Néztem és íme nincs meg az ember és mind az ég madara elköltözött.
I beheld, and lo, [there was] no man, and all the fowls of the heavens had fled.
26 Néztem és íme a termőföld pusztává lett és mind a városai romba dőltek az Örökkévaló miatt, fellobbant haragja miatt.
I beheld, and lo, the fruitful place [was] a wilderness, and all its cities were broken down at the presence of the LORD, [and] by his fierce anger.
27 Mert így szól az Örökkévaló: Pusztulássá lesz az egész ország, de végpusztítást nem teszek.
For thus hath the LORD said, The whole land shall be desolate; yet will I not make a full end.
28 Emiatt gyászol a föld és elsötétülnek az egek fölülről, amiatt, hogy szóltam, szándékoltam s nem bántam meg, sem attól el nem térek.
For this shall the earth mourn, and the heavens above be black: because I have spoken [it], I have purposed [it], and will not repent, neither will I turn back from it.
29 A lovas és íjász zajától megfutamodik az egész város, a sűrűkbe mentek és a sziklákra szálltak: az egész város elhagyatva, senki sem lakik bennük.
The whole city shall flee for the noise of the horsemen and bowmen; they shall go into thickets, and climb up upon the rocks: every city [shall be] forsaken, and not a man dwell therein.
30 Te pedig, kifosztatván, mit fogsz cselekedni? Bár bíborba öltözöl, bár aranydísszel díszíted magad, bár kendőzve föltéped szemeidet, hiába szépíted magad, megvetettek téged a szeretők, életedre törnek.
And [when] thou [art] laid waste, what wilt thou do? Though thou clothest thyself with crimson, though thou deckest thee with ornaments of gold, though thou rendest thy face with painting, in vain shalt thou make thyself fair: [thy] lovers will despise thee, they will seek thy life.
31 Mert hangot mint vajúdó nőét hallottam, jajkiáltást mint először szülőét, Czión leányának hangját, piheg, terjesztgeti kezeit: Oh, jaj nekem, mert elbágyadt a lelkem öldöklőktől!
For I have heard a voice as of a woman in travail, [and] the anguish as of her that bringeth forth her first child, the voice of the daughter of Zion, [that] bewaileth herself, [that] spreadeth her hands, [saying], Woe [is] me now! for my soul is wearied because of murderers.
