< Jeremiás 39 >
1 Czidkijáhú, Jehúda királyának kilencedik évében, a tizedik hónapban Nebúkadnecczár, Bábel királya és egész hadserege Jeruzsálem alá jött és ostromolták azt.
2 Czidkijáhú tizenegyedik évében, a negyedik hónapban, a hó kilencedikén áttöretett a város.
3 És jöttek mind a Bábel királyának nagyjai és leültek a középső kapuban, Nérgál-Száréczer, Számgár-Nebú, Szárszekhim, az udvari tisztek feje, Nérgál-Száréczer, a mágusok feje, és Bábel királyának mind a többi nagyjai.
4 És volt, midőn látták őket Czidkíjáhú, Jehúda királya és mind a harcosok, megfutamodtak és kimentek éjjel a városból, a király kertje felé a két fal közötti kapun át; és kiment a síkság felé.
5 És űzőbe vette őket a kaldeusok hadserege és utolérték Czidkijáhút Jerichó síkságain, vették őt és felvitték Nebúkadnecczárhoz, Bábel királyához, Riblába, Chamát földjén, és törvényt tartott fölötte.
6 És lemészárolta Bábel királya Czidkijáhú fiait Riblában az ő szeme láttára, és Jehúda nemeseit mind lemészárolta Bábel királya
7 Czidkijáhú szemeit pedig megvakította és béklyóba verte őt, hogy elvigye Bábelbe.
8 És a király házát és a nép házát tűzben égették el a kaldeusok, Jeruzsálem falait pedig lerombolták.
9 És a többi népet, mely a városban maradt, meg az átszökőket, kik hozzá átszöktek volt, és a többi megmaradt népet számkivetésbe vitte Nebúzaradán, a testőrök feje, Bábelbe.
10 A szegény népből pedig, azokból, akiknek nincs semmijük, otthagyott Nebúzaradán, a testőrök feje, Jehúda országaiban; és adott nekik szőlőket és szántóföldeket azon napon –
11 parancsot adott Nebúkadnecczár, Bábel királya, Jirmejahú felől, Nebúzaradán, a testőrök feje által, mondván:
12 Vedd őt és fordítsd rá szemedet és ne tégy vele semmi rosszat, hanem miként szólni fog hozzád, úgy tégy vele.
13 Ekkor küldött Nebúzaradán, a testőrök feje, meg Nebúsazbán, az udvari tisztek feje és Nérgál-Száréczer, a mágusok feje és Bábel királyának minden nagyjai,
14 küldtek és kivették Jirmejáhút az őrség udvarából és átadták Gedaljáhúnak, Achíkám, Sáfán fia, fiának, hogy hazaeressze. És maradt a nép között.
15 Jirmejáhúhoz pedig lett az Örökkévaló igéje, midőn elzárva volt az őrség udvarában, mondván:
16 Menj és mondd meg Ébed-Mélekhnek, a kúsítának, mondván: Így szól az Örökkévaló, a seregek ura, Izrael Istene, íme én megvalósítom szavaimat e városon rosszra és nem jóra, és előtted lesznek ama napon.
17 És megmentlek ama napon, úgymond az Örökkévaló, és nem fogsz adatni azon emberek kezébe, akiktől félsz.
18 Mert meg foglak szabadítani és a kard által nem fogsz elesni, és lesz neked a lelked zsákmányul, mert bíztál bennem, úgymond az Örökkévaló.
