Jeremiás 31
1 Abban az időben, úgymond az Örökkévaló, leszek Istenül Izrael minden nemzetségeinek és ők lesznek nekem népül.
»›Isti čas, ‹ govori Gospod, ›bom jaz Bog vsem Izraelovim družinam in oni bodo moje ljudstvo.‹
2 Így szól az Örökkévaló: Kegyet talált a pusztában a kardtól menekültek népe: elmegyek, hogy nyugtot szerezzek neki, Izraelnek.
Tako govori Gospod: ›Ljudstvo, ki je preostalo od meča, je našlo milost v divjini; celó Izrael, ko sem odšel, da mu povzročim, da počiva.‹«
3 Távolról jelent meg nekem az Örökkévaló! Hisz örök szeretettel szeretlek, azért vonzottalak kegyelemmel.
Gospod se mi je prikazal od davnine, rekoč: »Da, ljubil sem te z večno ljubeznijo, zato sem te pritegnil z ljubečo skrbnostjo.
4 Még fölépítlek, és fölépülsz Izrael szüze, még díszíted magadat dobjaiddal és kivonulsz a játszadozók körtáncában.
Ponovno te bom zgradil in boš zgrajena, oh devica Izraelova. Ponovno boš okrašena s svojimi bobniči in šla naprej na plese tistih, ki se veselijo.
5 Még fogsz ültetni szőlőkerteket Sómrón hegyein: ültették ültetők és tartottak szüretet.
Še boš sadila trte na gorah Samarije. Sadilci bodo sadili in jih bodo jedli kakor običajne stvari.
6 Mert lesz nap, hogy kiáltják az őrök Efraim hegyén: Keljetek föl, hogy felmenjünk Cziónba, az Örökkévalóhoz, Istenünkhöz.
Kajti dan bo, da bodo stražarji na gori Efrájim klicali: ›Vstanite in pojdimo gor na Sion h Gospodu, svojemu Bogu.‹
7 Mert így szól az Örökkévaló Ujjongjatok Jákob felett örömmel és rivalgjatok a nemzetek élén; hallassatok dicséretet és mondjátok: segítsd meg, Örökkévaló, népedet, Izrael maradékát.
Kajti tako govori Gospod: ›Prepevajte z veseljem zaradi Jakoba in vzklikajte med vodjem narodov. Razglašajte, hvalite in recite: ›Oh Gospod, reši svoje ljudstvo, Izraelov ostanek.‹
8 Íme elhozom őket az észak országából és összegyűjtöm a föld hátuljáról; köztük vak és sánta, várandós és szülő nő egyaránt; nagy gyülekezetképen fognak visszatérni ide.
Glej, privedel jih bom iz severne dežele in jih skupaj zbral iz obal zemlje in z njimi slepe ter hrome, skupaj nosečnico in tisto, ki je v porodnih mukah skupaj z otrokom, velika skupina se bo vrnila tja.
9 Sírással jönnek és könyörgés közben vezérlem őket, menesztem víznek patakjaihoz, egyenes úton, melyen nem botlanak meg; mert atyjává lettem Izraelnek és Efraim az én elsőszülöttem.
Prišli bodo z jokanjem in s ponižnimi prošnjami jih bom vodil. Povzročil jim bom, da hodijo po ravni poti ob rekah vodá, na kateri se ne bodo spotaknili, kajti jaz sem oče Izraelu in Efrájim je moj prvorojenec.‹
10 Halljátok az Örökkévaló igéjét, ti nemzetek és hirdessétek a szigeteken messzire és mondjátok: Izraelnek szétszórója összegyűjti őt és megőrzi, valamint pásztor a nyáját.
Poslušajte Gospodovo besedo: ›Oh vi narodi‹ in razglasite jo na oddaljenih otokih ter recite: ›Kdor je razkropil Izraela, ga bo zbral in ga varoval, kakor pastir stori svojemu tropu.‹
11 Mert kiváltotta az Örökkévaló Jákobot és megváltja a nálánál erősebbnek kezéből.
Kajti Gospod je odkupil Jakoba in ga izpustil proti odkupnini iz roke tistega, ki je bil močnejši od njega.
12 Jönnek majd és ujjonganak Czión magaslatán és özönlenek az Örökkévaló javához, gabonához, musthoz és olajhoz, meg fiatal juhokhoz és marhához; és olyan lesz a lelkük mint áztatott kert és nem fognak többé csüggedni.
Zato bodo prišli in prepevali na višini Siona in skupaj bodo tekli h Gospodovi dobroti zaradi pšenice, zaradi vina, zaradi olja in zaradi mladičev izmed tropa in od črede. Njihova duša bo kakor namakan vrt in sploh ne bodo več žalovali.
13 Akkor örülni fog a hajadon körtáncban meg ifjak és vének egyaránt; átváltoztatom gyászukat vígsággá, megvigasztalom és megörvendeztetem őket bánatukban.
Potem se bo devica veselila na plesu, tako mladeniči in stari skupaj, kajti njihovo žalovanje bom obrnil v radost in jaz jih bom potolažil in jim dal, da se veselijo od njihove bridkosti.
14 És telítem a papok lelkét zsiradékkal, népem pedig javammal lakik jól, úgymond az Örökkévaló.
Dušo duhovnikov bom nasitil z obiljem in moje ljudstvo bo nasičeno z mojo dobroto, ‹ govori Gospod.
15 Így szól az Örökkévaló: Hang hallatszik Rámában, jajszó, keserves sírás; Ráchel sír a gyermekei miatt, vonakodott vigasztalódni gyermekei felől, mert nincsenek.
Tako govori Gospod: ›Glas je bil slišan v Rami, žalovanje in grenko jokanje. Rahela, jokajoč za svojimi otroki, je odklanjala biti potolažena zaradi svojih otrok, ker jih ni bilo.‹
16 Így szól az Örökkévaló: Tartsd vissza hangodat a sírástól és szemeidet a könnytől, mert van jutalma munkádnak, úgymond az Örökkévaló, és visszatérnek az ellenség országából.
Tako govori Gospod: ›Svoj glas zadrži pred jokanjem in svoje oči pred solzami, kajti tvoje delo bo nagrajeno, ‹ govori Gospod ›in ponovno bodo prišli iz sovražnikove dežele.
17 És van reménye a jövődnek, úgymond az Örökkévaló, és visszatérnek a gyermekek az ő határukba.
Upanje je v tvojem koncu, ‹ govori Gospod, ›da bodo tvoji otroci ponovno prišli k svoji lastni meji.
18 Hallva hallottam Efraimot, amint kesereg: megfenyítettél és megfenyíttettem magamat mint meg nem szoktatott tinó; téríts meg, hogy megtérhessek, mert te, Örökkévaló, vagy az én Istenem.
Zagotovo sem slišal Efrájima tako žalovati: ›Kaznoval si me in bil sem kaznovan, kakor bikec nenavajen jarma. Obrni me in bom obrnjen, kajti ti si Gospod, moj Bog.
19 Mert eltérésem után megbántam, és okulásom után csípőmre vertem; szégyenkeztem, el is pirultam, mert ifjúkorom gyalázatát viseltem.
Zagotovo sem se pokesal, potem ko sem bil obrnjen; in potem ko sem bil poučen, sem udaril na svoje stegno. Osramočen sem bil, da, celo zbegan, ker sem nosil grajo svoje mladosti.‹
20 Drága fiam-e nekem Efraim, avagy gyönyörűségem gyermeke-e, hogy valahányszor beszélek felőle, egyre megemlékszem róla? Azért zúgnak miatta beleim, irgalmazva irgalmazok neki, úgymond az Örökkévaló,
Ali je Efrájim moj dragi sin? Je on prijeten otrok? Kajti odkar sem govoril zoper njega, se ga še vedno iskreno spominjam, zato je moja notranjost zaskrbljena zanj; zagotovo se ga bom usmilil, ‹ govori Gospod.
21 Állíts magadnak útjelzőket, helyezz el magadnak oszlopokat, fordítsd szívedet az országútra, az útra, amelyen mentél, térj vissza, Izrael szüze, térj vissza a városaidba.
Postavi kažipote, naredi si visoke kupe. Svoje srce naravnaj proti glavni cesti, poti, po kateri si hodila. Ponovno se obrni, oh devica Izraelova, ponovno se obrni k tem svojim mestom.‹«
22 Meddig fogsz bujkálni, te elpártolt leány? Bizony újat teremtett az Örökkévaló a földön: nő környékez férfit.
Doklej boš hodila okoli, oh ti odpadla hči? Kajti Gospod je ustvaril novo stvar na zemlji: »Ženska bo obdajala moškega.«
23 Így szól az Örökkévaló, a seregek ura, Izrael Istene: Még mondani fogják a szót Jehúda országában és városaiban, midőn visszahozom foglyaikat: áldjon téged az Örökkévaló, igazság tanyája, szent hegy!
Tako govori Gospod nad bojevniki, Izraelov Bog: »›Še bodo uporabljali ta govor v Judovi deželi in njenih mestih, ko bom ponovno privedel njihovo ujetništvo; ‹ Gospod [naj] te blagoslovi, oh prebivališče pravice in gora svetosti.
24 És laknak benne Jehúda meg mind a városai egyaránt, földművesek és akik a nyájjal vonulnak.
In tam bodo skupaj prebivali v samem Judu in v vseh njihovih mestih, poljedelci in tisti, ki gredo naprej s tropi.
25 Mert megüdítettem az elbágyadt lelket és minden csüggedt lelket megelégítettem.
Kajti nasitil sem izmučeno dušo in na novo napolnil vsako žalostno dušo.‹«
26 Erre felébredtem és láttam, és álmom kellemes volt nekem.
Ob tem sem se prebudil in pogledal, in spanje mi je bilo sladko.
27 Íme napok jönnek, úgymond az Örökkévaló, bevetem Izrael házát és Jehúda házát ember magvával és barom magvával.
»›Glej, prihajajo dnevi, ‹ govori Gospod, ›da bom Izraelovo hišo in Judovo hišo posejal s človeškim semenom in s semenom živali.
28 És lesz, amint őrködtem fölöttük, hogy kiszakítsak és lerontsak, romboljak és pusztítsak és veszedelmet hozzak, úgy fogok őrködni fölöttük, hogy építsek és plántáljak, úgymond az Örökkévaló.
In zgodilo se bo, da kakor sem stražil nad njimi, da izrujem, da zlomim, da zrušim, da uničim in da prizadenem, tako bom stražil nad njimi, da gradim in da sadim, ‹ govori Gospod.
29 Ama napokban nem fogják többé mondani: az apák egrest ettek és a fiuk fogai vásnak belé;
V tistih dneh ne bodo več rekli: ›Očetje so jedli kisel grozd, zobje otrok pa so skominasti.‹
30 hanem kiki a saját bűnében hal meg; minden embernek, aki az egrest ette, belé vásnak a fogai.
Temveč bo vsak umrl zaradi svoje lastne krivičnosti. Vsak človek, ki jé kisel grozd, bodo njegovi zobje skominasti.
31 Íme napok jönnek, úgymond az Örökkévaló, kötök Izrael házával és Jehúda házával új szövetséget,
Glej, prihajajo dnevi, ‹ govori Gospod, ›da bom sklenil novo zavezo z Izraelovo hišo in z Judovo hišo.
32 Nem mint azon szövetség, melyet kötöttem őseikkel, midőn megfogtam kezüket, hogy kivezessem őket Egyiptom országából, amely szövetségemet ők megszegték, holott én voltam az uruk, úgymond az Örökkévaló;
Ne glede na zavezo, ki sem jo sklenil z njihovimi očeti na dan, ko sem jih prijel za roko, da jih privedem ven iz egiptovske dežele. Tisto mojo zavezo so prelomili, čeprav sem jim bil soprog, ‹ govori Gospod.
33 hanem ez a szövetség, melyet majd kötök Izrael házával ama napok után, úgymond az Örökkévaló: tanomat belsejükbe adom és szívükre írom, és leszek nekik Istenül és ők lesznek nekem népül.
Toda to bo zaveza, ki jo bom sklenil z Izraelovo hišo: ›Po tistih dneh, ‹ govori Gospod, ›bom svojo postavo položil v njihove notranje dele in jo zapisal v njihova srca in bom njihov Bog in oni bodo moje ljudstvo.‹
34 És nem fogják többé tanítani egyik a másikát és egyik a testvérét, mondván: ismerjétek meg az Örökkévalót, mert mindnyájan megismerni fognak engem, aprajától nagyjáig, úgymond az Örökkévaló, mert megbocsátom bűnüket és vétkükre nem emlékezem többé.
Ne bodo več učili vsak svojega soseda in vsak svojega brata, rekoč: ›Spoznajte Gospoda, ‹ kajti vsi me bodo poznali, od najmanjšega izmed njih, do največjega izmed njih, ‹ govori Gospod, ›kajti odpustil bom njihovo krivičnost in njihovega greha se ne bom več spominjal.‹
35 Így szól az Örökkévaló, ki a napot adja világosságul nappal, a hold és a csillagok törvényeit világosságul éjjel, aki felkavarja a tengert, hogy zúgnak a hullámai, Örökkévaló, seregek ura az ő neve:
Tako govori Gospod, ki daje sonce za svetlobo podnevi in odredbe o luni in zvezdah za svetlobo ponoči, ki razdeljuje morje, ko njegovi valovi rjovijo; Gospod nad bojevniki je njegovo ime.
36 ha elmozdulnak előlem e törvények, úgymond az Örökkévaló, Izrael magzata is megszűnik népnek lenni előttem minden időben.
›Če te odredbe odidejo izpred mene, ‹ govori Gospod, › potem bo tudi Izraelovo seme prenehalo biti narod pred menoj na veke.‹
37 Így szól az Örökkévaló: Ha megmérhetők lesznek az egek fent és átkutathatók a föld alapjai alant, én is megvetem Izrael egész magzatját mindazért, amit cselekedtek, úgymond az Örökkévaló.
Tako govori Gospod: ›Če se lahko izmeri nebo zgoraj in se raziščejo temelji zemlje spodaj, bom prav tako zavrgel Izraelovo seme zaradi vsega tega, kar so storili, ‹ govori Gospod.
38 Íme napok jönnek, úgymond az Örökkévaló, fel fog épülni e város az Örökkévalónak, Chanánél tornyától a sarok-kapuig; és kimegy még a mérőzsinór egyenesen a Gáréb dombig és átkerül Góába.
›Glej, prihajajo dnevi, ‹ govori Gospod, ›da bo mesto zgrajeno Gospodu, od Hananélovega stolpa do vogalnih velikih vrat.
39 és kimegy még a mérőzsinór egyenesen a Gáréb dombig és átkerül Góába.
Merilna vrvica bo šla še naprej, vodila bo na hrib Garéb in ga obkrožila do Goe.
40 És a hullák és hamu egész völgye és a mezőségek egészen a Kidrón patakáig, a lovak kapujának sarkáig, kelet felé: szent az az Örökkévalónak, nem szakíttatik ki és nem romboltatik le soha többé.
In celotna dolina trupel in pepela in vsa polja do potoka Kidrona, do vogala konjskih velikih vrat proti vzhodu, bodo sveta Gospodu; ta ne bo več izruvana niti razrušena na veke.‹«
