Jeremiás 24

1 Láttatta velem az Örökkévaló, és íme, két kosár füge, odaállítva az Örökkévaló temploma előtt, miután számkivetette Nebúkadnecczár, Bábel királya, Jekhonjáhút, Jehójákim fiát, Jehúda királyát és Jehúda nagyjait és a kovácsokat és lakatosokat Jeruzsálemből és elvitte Bábelbe.

Babiloniahene Nebukadnessar faa Yudahene Yehoiakin a ɔyɛ Yehoiakim babarima, nʼadwumayɛfoɔ, nʼadwumfoɔ ne nʼatomfoɔ a wɔwɔ Yuda firii Yerusalem kɔɔ nnommumfa mu wɔ Babilonia no akyi no, Awurade kyerɛɛ me borɔdɔma nkɛntɛn mmienu a wɔde asisi Awurade asɔredan no anim.

2 Az egyik kosár igen jó füge, mint korán érő füge, a másik kosár pedig igen rossz füge, amely nem ehető rosszasága miatt.

Kɛntɛn baako mu borɔdɔma no yɛ papa te sɛ deɛ ɛbere ntɛm; borɔdɔma a ɛwɔ kɛntɛn a ɛka ho no mu no nyɛ mma sɛdeɛ wɔdie mpo.

3 És szólt hozzám az Örökkévaló: Mit látsz Jirmejáhú? Mondtam: fügét; a jó füge igen jó, a rossz pedig igen rossz, úgyhogy nem ehető rosszasága miatt.

Na Awurade bisaa me sɛ, “Ɛdeɛn na wohunu, Yeremia?” Mebuaa sɛ, “Borɔdɔma, deɛ ɛyɛ pa ara, ne deɛ ɛnyɛ mma sɛdeɛ wɔdie mpo.”

4 És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:

Ɛna Awurade asɛm baa me nkyɛn sɛ,

5 Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene: Miként megismerik e jó fügét; úgy fogom megismerni Jehúda számkivetettjeit, akiket elküldtem e helyről Kaszdím országába, a jóra;

“Yei ne deɛ Awurade, Israel Onyankopɔn seɛ: ‘Borɔdɔma papa no gyina hɔ ma atukɔfoɔ a wɔfiri Yuda, wɔn a metwaa wɔn asuo kɔɔ Babilonia asase so no.

6 rájuk fordítom szememet a jóra és visszahozom őket ez országba; felépítem őket és nem rombolom le, elplántálom őket és nem szakítom ki.

Mɛma mʼani aku wɔn ho, ama wɔn yiedie, na mɛsane de wɔn aba ha bio. Mɛsiesie wɔn na merensɛe wɔn. Mɛdua wɔn, na merentu wɔn ase.

7 És szívet adok nekik, hogy megismerjenek engem, hogy én vagyok az Örökkévaló és lesznek nekem népül, én pedig leszek, Istenül nekik; midőn majd visszatérnek hozzám egész szívükből.

Mɛma wɔn akoma a wɔde bɛhunu me sɛ, me ne Awurade. Wɔbɛyɛ me nkurɔfoɔ, na mɛyɛ wɔn Onyankopɔn, ɛfiri sɛ, wɔde wɔn akoma nyinaa bɛsane aba me nkyɛn.

8 És amilyen a rossz füge, mely nem ehető rosszasága miatt – bizony így szól az Örökkévaló, úgy teszem Czidkijáhút, Jehúda királyát és nagyjait és Jeruzsálem maradékát, azokat, kik megmaradtak ez országban és akik Egyiptom országában laknak –

“‘Nanso te sɛ borɔdɔma a ɛnyɛ no, deɛ ɛnyɛ mma sɛdeɛ wɔdie mpo no,’ deɛ Awurade seɛ nie, ‘saa ara na mɛyɛ Yudahene Sedekia, nʼadwumayɛfoɔ ne Yerusalem nkaeɛfoɔ, sɛ wɔte asase yi so anaa wɔte Misraim.

9 teszem őket iszonyattá, veszedelemmé, mind a föld királyságainak, gyalázattá és példabeszéddé, gúnnyá és átokká mindazon helyeken, ahová eltaszítom őket.

Mɛma wɔn ayɛ akyiwadeɛ ne mfomsodeɛ ama ahennie a ɛwɔ asase so nyinaa, wɔbɛyɛ ahɔhora na wɔabɔ wɔn din bɔne, wɔbɛyɛ asredeɛ ne mmusuo baabiara a mɛpam wɔn akɔ.

10 És rájuk bocsátom a kardot, az éhséget és a dögvészt, míg el nem tűntek a földről, melyet adtam nekik és őseiknek.

Mɛsoma akofena, ɛkɔm ne yaredɔm akɔ wɔn so kɔsi sɛ wɔbɛsɛe wɔn koraa afiri asase a mede maa wɔn ne wɔn agyanom.’”