Jeremiás 24

1 Láttatta velem az Örökkévaló, és íme, két kosár füge, odaállítva az Örökkévaló temploma előtt, miután számkivetette Nebúkadnecczár, Bábel királya, Jekhonjáhút, Jehójákim fiát, Jehúda királyát és Jehúda nagyjait és a kovácsokat és lakatosokat Jeruzsálemből és elvitte Bábelbe.

Gospod mi je pokazal in glej, dve košari fig sta bili postavljeni pred Gospodovim templjem, potem ko je babilonski kralj Nebukadnezar odvedel ujetništvo Jehoníja, sina Jojakíma, Judovega kralja in Judove prince s tesarji in kovači iz Jeruzalema in jih privedel v Babilon.

2 Az egyik kosár igen jó füge, mint korán érő füge, a másik kosár pedig igen rossz füge, amely nem ehető rosszasága miatt.

Ena košara je imela zelo dobre fige, celó kakor fige, ki so najprej zrele, druga košara pa je imela zelo nespodobne fige, ki se niso mogle jesti, tako slabe so bile.

3 És szólt hozzám az Örökkévaló: Mit látsz Jirmejáhú? Mondtam: fügét; a jó füge igen jó, a rossz pedig igen rossz, úgyhogy nem ehető rosszasága miatt.

Potem mi je Gospod rekel: »Kaj vidiš Jeremija?« Rekel sem: »Fige, dobre fige, zelo dobre in slabe ter zelo slabe, ki ne morejo biti pojedene, tako slabe so.«

4 És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:

Ponovno je prišla k meni Gospodova beseda, rekoč:

5 Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene: Miként megismerik e jó fügét; úgy fogom megismerni Jehúda számkivetettjeit, akiket elküldtem e helyről Kaszdím országába, a jóra;

»Tako govori Gospod, Izraelov Bog: ›Podobno kot te dobre fige, tako bom priznal tiste, ki so odvedeni v ujetništvo od Juda, ki sem jih poslal ven iz tega kraja, v deželo Kaldejcev, v njihovo dobro.

6 rájuk fordítom szememet a jóra és visszahozom őket ez országba; felépítem őket és nem rombolom le, elplántálom őket és nem szakítom ki.

Kajti svoje oči bom naravnal nanje v dobro in jih ponovno privedel v to deželo. Pozidal jih bom in jih ne podiral, jih sadil in ne ruval.

7 És szívet adok nekik, hogy megismerjenek engem, hogy én vagyok az Örökkévaló és lesznek nekem népül, én pedig leszek, Istenül nekik; midőn majd visszatérnek hozzám egész szívükből.

Dal jim bom srce, da me spoznajo, da jaz sem Gospod. In oni bodo moje ljudstvo in jaz bom njihov Bog, kajti k meni se bodo vrnili s svojim celotnim srcem.

8 És amilyen a rossz füge, mely nem ehető rosszasága miatt – bizony így szól az Örökkévaló, úgy teszem Czidkijáhút, Jehúda királyát és nagyjait és Jeruzsálem maradékát, azokat, kik megmaradtak ez országban és akik Egyiptom országában laknak –

Kakor slabe fige, ki se ne morejo jesti, tako so slabe; ‹ zagotovo tako govori Gospod: ›Tako bom izročil Judovega kralja Sedekíja, njegove prince in Jeruzalemov preostanek, ki preostane v tej deželi in tiste, ki prebivajo v egiptovski deželi.

9 teszem őket iszonyattá, veszedelemmé, mind a föld királyságainak, gyalázattá és példabeszéddé, gúnnyá és átokká mindazon helyeken, ahová eltaszítom őket.

Izročil jih bom, da bodo odstranjeni v vsa zemeljska kraljestva, v njihovo škodo, da bodo graja in pregovor, zbadljivka in prekletstvo, na vseh krajih, kamor jih bom pognal.

10 És rájuk bocsátom a kardot, az éhséget és a dögvészt, míg el nem tűntek a földről, melyet adtam nekik és őseiknek.

Mednje bom poslal meč, lakoto in kužno bolezen, dokler ne bodo použiti iz dežele, ki sem jo dal njim in njihovim očetom.‹«