Jeremiás 24

1 Láttatta velem az Örökkévaló, és íme, két kosár füge, odaállítva az Örökkévaló temploma előtt, miután számkivetette Nebúkadnecczár, Bábel királya, Jekhonjáhút, Jehójákim fiát, Jehúda királyát és Jehúda nagyjait és a kovácsokat és lakatosokat Jeruzsálemből és elvitte Bábelbe.

Nangipakita ni Yahweh iti maysa a banag kaniak. Nakitak iti dua a basket ti igos a naikabil iti sangoanan ti templo ni Yahweh. (Napasamak daytoy a sirmata kalpasan nga impanaw ni Nebucadnesar, nga ari iti Babilonia, ni Jeconias a putot ni Jehoyakim nga ari ti Juda, dagiti opisial ti Juda, dagiti kumikitikit, dagiti agpanpanday manipud Jerusalem ket impanna ida kas balud idiay Babilonia.)

2 Az egyik kosár igen jó füge, mint korán érő füge, a másik kosár pedig igen rossz füge, amely nem ehető rosszasága miatt.

Maysa a basket nga igos ti nasayaat, kasla umuna a naluom nga igos dagitoy, ngem ti sabali a basket ti igos ket nalungsot ken saan a mabalin a kanen dagitoy.

3 És szólt hozzám az Örökkévaló: Mit látsz Jirmejáhú? Mondtam: fügét; a jó füge igen jó, a rossz pedig igen rossz, úgyhogy nem ehető rosszasága miatt.

Kinuna ni Yahweh kaniak, “Ania ti makitam Jeremias?” Kinunak, “Igos. Igos a nasayaat unay ken igos a nalungsot a saanen a mabalin a kanen.”

4 És lett hozzám az Örökkévaló igéje, mondván:

Ket immay kaniak ti sao ni Yahweh a kinunana,

5 Így szól az Örökkévaló, Izrael Istene: Miként megismerik e jó fügét; úgy fogom megismerni Jehúda számkivetettjeit, akiket elküldtem e helyről Kaszdím országába, a jóra;

“Kastoy ti kuna ni Yahweh, a Dios ti Israel: Talliawekto dagiti naitalaw a kas balud manipud iti Juda para iti pagsayaatanda, kas kadagitoy nasayaat nga igos, dagiti naipanaw a kas balud manipud iti daytoy a lugar nga impaipanko iti daga dagiti Caldeo.

6 rájuk fordítom szememet a jóra és visszahozom őket ez országba; felépítem őket és nem rombolom le, elplántálom őket és nem szakítom ki.

Ikitakto dagiti matak kadakuada a maipaay iti pagsayaatanda ket isublikto ida iti daytoy a daga. Ipatakderkonto ida a saan ket a rebbaen. Imulakto ida, a saan ket a paruten.

7 És szívet adok nekik, hogy megismerjenek engem, hogy én vagyok az Örökkévaló és lesznek nekem népül, én pedig leszek, Istenül nekik; midőn majd visszatérnek hozzám egész szívükből.

Ket ikkakto ida iti puso a mangam-ammo kaniak, ta siak ni Yahweh. Agbalindanto a tattaok ken Siakto ti Diosda, Iti kasta agsublidanto kaniak iti amin a pusoda.

8 És amilyen a rossz füge, mely nem ehető rosszasága miatt – bizony így szól az Örökkévaló, úgy teszem Czidkijáhút, Jehúda királyát és nagyjait és Jeruzsálem maradékát, azokat, kik megmaradtak ez országban és akik Egyiptom országában laknak –

Ngem kas iti nadadael nga igos a saanen a mabalin a kanen— kastoy ti kuna ni Yahweh—Agtignayakto iti kastoy a wagas kenni Zedekias nga ari ti Juda, agraman dagiti opisialna, ken kadagiti dadduma pay iti Jerusalem a nagtalinaed iti daytoy a daga wenno mapanda agnaed iti daga ti Egipto.

9 teszem őket iszonyattá, veszedelemmé, mind a föld királyságainak, gyalázattá és példabeszéddé, gúnnyá és átokká mindazon helyeken, ahová eltaszítom őket.

Pagbalinekto ida a nakabutbuteng, maysa a didigra, iti imatang dagiti amin a pagarian iti daga, maysa a nakababain, ken linaonto dagiti proverbio, pananguyaw, ken lunod iti tungga lugar a pangipanakto kadakuada.

10 És rájuk bocsátom a kardot, az éhséget és a dögvészt, míg el nem tűntek a földről, melyet adtam nekik és őseiknek.

Mangiyegakto kadakuada iti kampilan, bisin, ken didigra, aggibusdanto manipud iti daga nga intedko kadakuada ken kadagiti kapuonanda.”