Jeremiás 23

1 Oh pásztorok, kik elveszítik és elszélesztik legelőm juhait, úgymond az Örökkévaló.

Vae pastoribus, qui disperdunt et dilacerant gregem pascuae meae, dicit Dominus.

2 Azért így szól az Örökkévaló, Izrael Istene, a pásztorok felől, kik népemet legeltetik: Ti szélesztettétek el juhaimat és eltaszítottátok és nem gondoltatok velük; íme én megbüntetem rajtatok cselekedeteitek rosszaságát, úgymond az Örökkévaló.

Ideo haec dicit Dominus Deus Israel ad pastores, qui pascunt populum meum: Vos dispersistis gregem meum, et eiecistis eos, et non visitastis eos: ecce ego visitabo super vos malitiam studiorum vestrorum, ait Dominus.

3 És én össze fogom gyűjteni juhaim maradékát mindazon országokból, ahová eltaszítottam őket és visszahozom őket tanyájukra és majd szaporodnak és sokasodnak.

Et ego congregabo reliquias gregis mei de omnibus terris, ad quas eiecero eos illuc: et convertam eos ad rura sua: et crescent et multiplicabuntur.

4 És állítok föléjük pásztorokat, hogy legeltessék őket, nem fognak többé félni és nem rettegnek és nem lesz köztük hiány, úgymond az Örökkévaló.

Et suscitabo super eos pastores, et pascent eos: non formidabunt ultra, et non pavebunt: et nullus quaeretur ex numero, dicit Dominus.

5 Íme napok jönnek, úgymond az Örökkévaló, és támasztok Dávidnak igaz csemetét, uralkodik mint király és boldogul és jogot és igazságot tesz az országban.

Ecce dies veniunt, dicit Dominus: et suscitabo David germen iustum: et regnabit rex, et sapiens erit: et faciet iudicium et iustitiam in terra.

6 Napjaiban megsegíttetik Jehúda és Izrael biztosságban fog lakni; és ez a neve, amelyen nevezik: az Örökkévaló a mi igazságunk.

In diebus illis salvabitur Iuda, et Israel habitabit confidenter: et hoc est nomen, quod vocabunt eum, Dominus iustus noster.

7 Azért íme napok jönnek, úgymond az Örökkévaló, és nem mondják többé: él az Örökkévaló, aki felhozta Izrael fiait Egyiptom országából;

Propter hoc ecce dies veniunt, dicit Dominus, et non dicent ultra: Vivit Dominus, qui eduxit filios Israel de Terra Aegypti:

8 hanem: él az Örökkévaló, aki felhozta és bevitte Izrael házának magzatját az észak országából és mindazon országokból, ahova eltaszítottam őket, és lakni fognak földükön.

Sed: Vivit Dominus, qui eduxit et adduxit semen domus Israel de Terra Aquilonis, et de cunctis terris, ad quas eieceram eos illuc: et habitabunt in terra sua.

9 A prófétáknak. Meg van törve bennem a szívem, megreszkettek mind a csontjaim, olyan lettem, mint részeg ember és mint férfi, kit elöntött a bor, az Örökkévaló miatt és az ő szent szavai miatt.

Ad prophetas: Contritum est cor meum in medio mei, contremuerunt omnia ossa mea: factus sum quasi vir ebrius, et quasi homo madidus a vino a facie Domini, et a facie verborum sanctorum eius.

10 Mert megtelt házasságtörőkkel az ország, mert átok miatt gyászol az ország, elszáradtak a puszta tanyái és futásuk a rosszaságra volt és erejük igaztalanságra.

Quia adulteris repleta est terra, quia a facie maledictionis luxit terra, arefacta sunt arva deserti: factus est cursus eorum malus, et fortitudo eorum dissimilis.

11 Mert próféta is, pap is istentelenek, házamban is találtam gonoszságukat, úgymond az Örökkévaló.

Propheta namque et sacerdos polluti sunt: et in domo mea inveni malum eorum, ait Dominus.

12 Azért olyan lesz nekik az útjuk, mint sikamlósság a sötétségben, elcsúsznak és elesnek rajta, mert veszedelmet hozok rájuk, büntetésük évét, úgymond az Örökkévaló.

Idcirco via eorum erit quasi lubricum in tenebris: impellentur enim, et corruent in ea: afferam enim super eos mala, annum visitationis eorum, ait Dominus.

13 Sómrón prófétáiban is bohóságot láttam; prófétáskodtak a Báal nevében és megtévesztették népemet, Izraelt.

Et in prophetis Samariae vidi fatuitatem: prophetabant enim in Baal, et decipiebant populum meum Israel.

14 Jeruzsálem prófétáiban pedig borzasztóságot láttam: házasságot törtek és hazugságban jártak és megerősítették a gonosztevők kezeit, úgy hogy nem tértek meg kiki gonoszságától; olyanok lettek számomra mindannyian, mint Szodoma, és lakói mint Amóra.

Et in prophetis Ierusalem vidi similitudinem adulterantium, et iter mendacii: et confortaverunt manus pessimorum ut non converteretur unusquisque a malitia sua: facti sunt mihi omnes ut Sodoma, et habitatores eius quasi Gomorrha.

15 Azért így szól az Örökkévaló, a seregek ura a próféták felől: Íme én adok enniük ürmöt és adok inniuk méregvizet, mert Jeruzsálem prófétáitól indult ki az istentelenség az egész országra.

Propterea haec dicit Dominus exercituum ad prophetas: Ecce ego cibabo eos absinthio, et potabo eos felle: a prophetis enim Ierusalem egressa est pollutio super omnem terram.

16 Így szól az Örökkévaló, a seregek ura: Ne hallgassatok a próféták szavaira, akik nektek prófétálnak, hiábavalóval hitegetnek benneteket, szívük látomását beszélik, nem az Örökkévaló szájából

Haec dicit Dominus exercituum: Nolite audire verba prophetarum, qui prophetant vobis, et decipiunt vos: visionem cordis sui loquuntur, non de ore Domini.

17 Mondogatják káromlóimnak: Megmondta az Örökkévaló: béke lesz számotokra; és bárki jár szíve makacssága szerint, annak mondják: nem jön rátok veszedelem.

Dicunt his, qui blasphemant me: Locutus est Dominus: Pax erit vobis, et omni, qui ambulat in pravitate cordis sui, dixerunt: Non veniet super vos malum.

18 Mert ki állt az Örökkévaló tanácsában, hogy lássa és hallja az ő igéjét, ki figyelt igéjére, hogy hallotta volna?

Quis enim affuit in consilio Domini, et vidit et audivit sermonem eius? quis consideravit verbum illius et audivit?

19 Íme az Örökkévaló vihara hévvel tör ki, forgó szélvész a gonoszok fejére fordul.

Ecce turbo Dominicae indignationis egredietur, et tempestas erumpens: super caput impiorum veniet.

20 Nem tér meg az Örökkévaló haragja, míg meg nem tette és míg nem teljesítette szíve gondolatait; a napok végén megértitek értelemmel.

Non revertetur furor Domini usque dum faciat, et usque dum compleat cogitationem cordis sui: in novissimis diebus intelligetis consilium eius.

21 Nem küldöttem a prófétákat és ők futottak, nem beszéltem hozzájuk és ők prófétáltak.

Non mittebam prophetas, et ipsi currebant: non loquebar ad eos, et ipsi prophetabant.

22 De ha tanácsomban álltak, akkor hallassák szavaimat a népeimmel és térítsék meg őket rossz útjukról és cselekedeteik rosszaságától.

Si stetissent in consilio meo, et nota fecissent verba mea populo meo, avertissem utique eos a via sua mala, et a cogitationibus suis pessimis.

23 Vajon közelről való Isten vagyok-e, úgymond az Örökkévaló, és nem távolról való Isten?

Putasne Deus e vicino ego sum, dicit Dominus? et non Deus de longe?

24 Avagy elrejtőzik-e valaki a rejtekben és én nem látom, úgymond az Örökkévaló, hiszen az eget és a földet töltöm én be, úgymond az Örökkévaló.

Si occultabitur vir in absconditis: et ego non videbo eum, dicit Dominus? numquid non caelum et terram ego impleo, dicit Dominus?

25 Hallottam azt, amit mondtak a próféták, akik hazugságot prófétálnak nevemben, mondván: álmodtam, álmodtam.

Audivi quae dixerunt prophetae, prophetantes in nomine meo mendacium, atque dicentes: Somniavi, somniavi.

26 Meddig még? Az van-e azon próféták szívében, akik hazugságot prófétálnak és akik szívük csalárdságának prófétái –

Usquequo istud est in corde prophetarum vaticinantium mendacium, et prophetantium seductiones cordis sui?

27 azt gondolják-e, hogy elfelejtetik nevemet népemmel álmaik által, amelyeket elbeszélnek egyik a másikának, amint őseik a Báal által felejtették el nevemet?

Qui volunt facere ut obliviscatur populus meus nominis mei propter somnia eorum, quae narrat unusquisque ad proximum suum: sicut obliti sunt patres eorum nominis mei propter Baal.

28 A próféta, akinél álom van, beszéljen el álmot, és akinél az én igém van, mondja el az én igémet igazsággal! Mi dolga a szalmának a tiszta búzával, úgymond az Örökkévaló.

Propheta, qui habet somnium, narret somnium: et qui habet sermonem meum, loquatur sermonem meum vere: quid paleis ad triticum, dicit Dominus?

29 Nemde olyan az én igém mint a tűz, úgymond az Örökkévaló, és mint a kalapács, mely a sziklát zúzza?

Numquid non verba mea sunt quasi ignis, dicit Dominus: et quasi malleus conterens petram?

30 Azért íme én fordulok azon próféták ellen, akik ellopják szavaimat egyik a másikától.

Propterea ecce ego ad prophetas, ait Dominus: qui furantur verba mea unusquisque a proximo suo.

31 Íme én fordulok azon próféták ellen, úgymond az Örökkévaló, akik vették nyelvüket és azt mondták: Úgymond;

Ecce ego ad prophetas, ait Dominus: qui assumunt linguas suas, et aiunt: Dicit Dominus.

32 íme én fordulok azok ellen, akik hazug álmokat prófétálnak, úgymond az Örökkévaló, elbeszélték azokat és megtévesztették népemet hazugságaikkal és fitogtatásukkal, holott én nem küldöttem őket és nem parancsoltam nekik, de használni sem használnak ennek a népnek, úgymond az Örökkévaló.

Ecce ego ad prophetas somniantes mendacium, ait Dominus: qui narraverunt ea, et seduxerunt populum meum in mendacio suo, et in miraculis suis: cum ego non misissem eos, nec mandassem eis, qui nihil profuerunt populo huic, dicit Dominus.

33 És ha kérdez téged e nép vagy a próféta, vagy pap, mondván: mi az Örökkévaló beszéde? mondd meg nekik, hogy mi a beszéd: elvetlek benneteket, úgymond az Örökkévaló.

Si igitur interrogaverit te populus iste, vel propheta, aut sacerdos, dicens: Quod est onus Domini? dices ad eos: Ut quid vobis onus. proiiciam quippe vos, dicit Dominus.

34 A próféta pedig és a pap és a nép, mely azt mondja: az Örökkévaló beszéde meg fogom büntetni azt az embert és a házát.

Et propheta, et sacerdos, et populus qui dicit: Onus Domini: visitabo super virum illum, et super domum eius.

35 Így szóljatok kiki a társához és kiki a testvéréhez: mit felelt az Örökkévaló és mit mondott az Örökkévaló?

Haec dicetis unusquisque ad proximum, et ad fratrem suum: Quid respondit Dominus? et quid locutus est Dominus?

36 De azt, hogy Örökkévaló beszéde, ne említsétek többé, mert beszéddé lesz kinek kinek saját szava, s így elferdítitek szavait az élő Istennek, az Örökkévalónak, a seregek urának, a mi Istenünknek.

Et onus Domini ultra non memorabitur: quia onus erit unicuique sermo suus: et pervertistis verba Dei videntis, Domini exercituum Dei nostri.

37 Így szóljatok a prófétához: mit felelt neked az Örökkévaló, és mit mondott az Örökkévaló?

Haec dices ad prophetam: Quid respondit tibi Dominus? et quid locutus est Dominus?

38 De ha azt mondjátok: az Örökkévaló beszéde – azért így szól az Örökkévaló: mivelhogy mondtátok e szót: az Örökkévaló beszéde, én pedig küldöttem hozzátok, mondván, ne mondjátok: az Örökkévaló beszéde –

Si autem onus Domini dixeritis: propter hoc haec dicit Dominus: Quia dixistis sermonem istum: Onus Domini: et misi ad vos, dicens: Nolite dicere: Onus Domini:

39 azért íme én elszakítva elszakítlak benneteket és elvetlek benneteket és a várost, melyet adtam nektek és őseiteknek, színem elől.

Propterea ecce ego tollam vos portans, et derelinquam vos, et civitatem, quam dedi vobis, et patribus vestris a facie mea.

40 És adok rátok örök gyalázatot és örök szégyent, mely el nem felejthető.

Et dabo vos in opprobrium sempiternum, et in ignominiam aeternam, quae numquam oblivione delebitur.