Jeremiás 20
1 És midőn hallotta Paschúr, Immér fia, a pap – ő pedig főfelügyelő volt az Örökkévaló házában – Jirmejáhút, amint prófétálja e szavakat,
Esi nunɔla Pasur, Imer ƒe vi, Yehowa ƒe gbedoxɔ me ƒe dɔnunɔlagã la se Yeremia wònɔ nya siawo gblɔm ɖi la,
2 akkor megverte Paschúr Jirmejáhú prófétát és tette őt a Benjámin felső kapujában levő kalodába, mely az Örökkévaló házában volt.
ena woƒo Nyagblɔɖila Yeremia eye wodee kunyowu me, tsi ɖe Benyamingbo dzigbetɔ si le Yehowa ƒe gbedoxɔ nu la ŋu.
3 Volt pedig másnap és Paschúr kieresztette Jirmejáhút a kalodából; ekkor szólt hozzá Jírmejáhú nem Paschúrnak nevezett el téged az Örökkévaló, hanem: Rémület köröskörül.
Esi ŋu ke eye Parsur ɖee le game la, Yeremia gblɔ nɛ be, “Yehowa ƒe ŋkɔ si wòtsɔ na wòe nye, ame si ŋɔdzi ƒo xlãe, ke menye Pasur o;
4 Mert így szól az Örökkévaló: Íme én teszlek rémületté magadnak és mind a barátaidnak és elesnek ellenségeik kardja által, szemeid pedig látják; és egész Jehúdát Bábel királyának kezébe adom és számkivetésbe viszi őket Bábelbe és megöli a karddal.
elabena ale Yehowa gblɔe nye esi: ‘Mawɔ wò nàzu ŋɔdzi na ɖokuiwò kple xɔ̃wòwo katã. Wò ŋutɔ wò ŋkuwo akpɔ ale si xɔ̃wòwo atsi woƒe futɔwo ƒe yi nue. Makplɔ Yuda katã ade asi na Babilonia fia, ame si aɖe aboyo wo ayi Babilonia alo awu wo kple yi.
5 És majd odaadom a városnak egész gazdagságát és minden szerzeményét és minden drágaságát – és Jehúda királyainak kincseit mind adom ellenségeik kezébe, elprédálják és elviszik és Bábelbe hozzák.
Matsɔ du sia ƒe kesinɔnuwo, adzɔnuwo, nu xɔasiwo kple Yuda fia ƒe kesinɔnuwo adzoe. Woatsɔ wo adzoe abe nuhaha ene ayi Babilonia kee.
6 Te pedig Paschúr és mind a házad lakói fogságba fogtok menni; Bábelbe fogsz jutni és ott fogsz meghalni és ott fogsz eltemettetni, te és mind a barátaid, akiknek hazugsággal prótétáltál.
Ke wò Pasur kple ame siwo katã le wò aƒe me la, woakplɔ mi ayi aboyo me le Babilonia. Afi ma miaku ɖo eye afi ma woaɖi mi ɖo, wò kple xɔ̃wo siwo nègblɔ aʋatsonyagblɔɖiwo na.’”
7 Rábeszéltél engem, oh Örökkévaló, és rábeszéltettem magamat, erőt vettél rajtam és győztél, nevetséggé lettem egésznap, mindnyája gúnyolódik rajtam.
O Yehowa, èblem eye mexɔ beblenya dzi se; èƒo nya ɖe nunye eye nèɖu dzinye. Ɣe sia ɣi wole alɔme ɖem le ŋunye eye ame sia ame le koyem.
8 Mert valahányszor beszélek, kiáltoznom kell, kiáltanom: erőszak és pusztítás! mert lett nekem az Örökkévaló igéje gyalázássá és csúfolássá egész napon.
Ɣe sia ɣi ne mebe maƒo nu la, medoa ɣli heɖea gbeƒã ʋunyaʋunya kple tsɔtsrɔ̃, ale Yehowa ƒe nya hea dzu kple vlododo vɛ nam ɣe sia ɣi.
9 És ha mondom: nem emlékezem meg róla és nem beszélek többé az ő nevében, akkor úgy van szívemben, mint égő tűz, csontjaimba zárva, úgy hogy meguntam elviselni és nem győzöm.
Ke ne megblɔ be, “Nyemagayɔ eƒe ŋkɔ alo agaƒo nu le eƒe ŋkɔ me o” la, eƒe nya nɔna abe dzo ene le nye dzi me, eye abe dzo bibi nue wotu nu ɖo le nye ƒu tome ene. Etsɔtsɔ ti kɔ nam. Vavã nyemagate ŋui o.
10 Mert hallottam sokaknak rágalmazását, rémületet köröskörül: Jelentsétek meg, jelentsük őt fel! Minden meghitt emberem bukásomat lesi: talán rászedhető és legyőzhetjük, és bosszúnkat megvehetjük rajta!
Mese ame geɖewo le dalĩ dom be, “Ŋɔdzi ƒo xlãe! Mitrɔ eta! Mina míadee asi!” Xɔ̃nyewo katã le klalo na nye anyidzedze le gbɔgblɔm be, “Ɖewohĩ woablee ekema míaɖu edzi eye míabia hlɔ̃e.”
11 De az Örökkévaló velem van mint hatalmas hős, ezért üldözőim megbotlanak és nem győznek; nagyon megszégyenültek, mert nem boldogultak, örökkétartó szégyennel, mely el nem felejtetik.
Ke Yehowa li kplim abe aʋawɔla kalẽtɔ ene, eya ta yonyemetilawo akli nu eye womaɖu dzi o. Woƒe ɖoɖowo me agblẽ eye woaɖu ŋukpe vevie, bubu si woɖe le wo ŋu la, womaŋlɔe be akpɔ o.
12 De, Örökkévaló, a seregek ura, aki megvizsgálja az igazságost, látja a veséket és a szívet, hadd látom bosszúdat rajtuk, mert neked föltártam ügyemet.
O Yehowa, Dziƒoʋakɔwo ƒe Aƒetɔ, wò ame si doa ame dzɔdzɔewo kpɔ, eye nèdzroa woƒe dzi kple tamesusuwo me, na makpɔ ale si nàbia hlɔ̃ woe elabena wòe metsɔ nye nya de asi na.
13 Énekeljetek az Örökkévalónak, dicsérjétek az Örökkévalót, mert megmentette a szűkölködőnek lelkét a gonosztevők kezéből.
Midzi ha na Yehowa! Mitsɔ kafukafu na Yehowa! Eɖe hiãtɔwo ƒe agbe tso ame vɔ̃ɖiwo ƒe asi me.
14 Átkozott a nap, amelyen születtem, a nap, amelyen szült engem anyám, ne legyen áldott!
Aɖi gbe si gbe wodzim la ŋu kpekpekpe. Yayra meganɔ gbe si gbe danye dzim la dzi o!
15 Átkozott az ember, ki hírt hozott atyámnak, mondván: fiúgyermek született neked – örvendeztetve megörvendeztette őt.
Fiƒode nenɔ ame si tsɔ dzidzɔnya sia yi na fofonye be, “Wodzi viŋutsu na wò” la dzi!
16 Legyen az az ember olyan, mint a városok, melyeket feldúlt az Örökkévaló és meg nem bánta; halljon jajkiáltást reggel és riadást délnek idején.
Nenɔ na ŋutsu ma abe du siwo Yehowa gbã nublanuimakpɔmakpɔtɔe la ene. Nese aviɣli le ŋdi me kple aʋaɣli le ŋdɔ me,
17 Hogy meg nem ölt az anyaméhtől fogva, hogy anyám lett volna sírom és méhe örökösen várandós!
elabena mewum ɖe vidzidɔ me be danye nanye yɔdo nam, eye eƒe vidzidɔ nalolo tegbee o.
18 Miért is jöttem ki az anyaméhből, hogy lássak szenvedést és bánatot és hogy szégyenben teljenek el napjaim?
Nu ka ta medo go le vidzidɔ me be makpɔ fukpekpe kple nuxaxa eye nye ŋkekewo nawu nu le ŋukpe me?
