Jeremiás 20
1 És midőn hallotta Paschúr, Immér fia, a pap – ő pedig főfelügyelő volt az Örökkévaló házában – Jirmejáhút, amint prófétálja e szavakat,
When Pashhur the priest, the son of Immer and the chief official in the house of the LORD, heard Jeremiah prophesying these things,
2 akkor megverte Paschúr Jirmejáhú prófétát és tette őt a Benjámin felső kapujában levő kalodába, mely az Örökkévaló házában volt.
he had Jeremiah the prophet beaten and put in the stocks at the Upper Gate of Benjamin, which was by the house of the LORD.
3 Volt pedig másnap és Paschúr kieresztette Jirmejáhút a kalodából; ekkor szólt hozzá Jírmejáhú nem Paschúrnak nevezett el téged az Örökkévaló, hanem: Rémület köröskörül.
The next day, when Pashhur released Jeremiah from the stocks, Jeremiah said to him, “The LORD does not call you Pashhur, but Magor-missabib.
4 Mert így szól az Örökkévaló: Íme én teszlek rémületté magadnak és mind a barátaidnak és elesnek ellenségeik kardja által, szemeid pedig látják; és egész Jehúdát Bábel királyának kezébe adom és számkivetésbe viszi őket Bábelbe és megöli a karddal.
For this is what the LORD says: ‘I will make you a terror to yourself and to all your friends. They will fall by the sword of their enemies before your very eyes. And I will hand Judah over to the king of Babylon, and he will carry them away to Babylon and put them to the sword.
5 És majd odaadom a városnak egész gazdagságát és minden szerzeményét és minden drágaságát – és Jehúda királyainak kincseit mind adom ellenségeik kezébe, elprédálják és elviszik és Bábelbe hozzák.
I will give away all the wealth of this city—all its products and valuables, and all the treasures of the kings of Judah—to their enemies. They will plunder them, seize them, and carry them off to Babylon.
6 Te pedig Paschúr és mind a házad lakói fogságba fogtok menni; Bábelbe fogsz jutni és ott fogsz meghalni és ott fogsz eltemettetni, te és mind a barátaid, akiknek hazugsággal prótétáltál.
And you, Pashhur, and all who live in your house, will go into captivity. You will go to Babylon, and there you will die and be buried—you and all your friends to whom you have prophesied these lies.’”
7 Rábeszéltél engem, oh Örökkévaló, és rábeszéltettem magamat, erőt vettél rajtam és győztél, nevetséggé lettem egésznap, mindnyája gúnyolódik rajtam.
You have deceived me, O LORD, and I was deceived. You have overcome me and prevailed. I am a laughingstock all day long; everyone mocks me.
8 Mert valahányszor beszélek, kiáltoznom kell, kiáltanom: erőszak és pusztítás! mert lett nekem az Örökkévaló igéje gyalázássá és csúfolássá egész napon.
For whenever I speak, I cry out; I proclaim violence and destruction. For the word of the LORD has become to me a reproach and derision all day long.
9 És ha mondom: nem emlékezem meg róla és nem beszélek többé az ő nevében, akkor úgy van szívemben, mint égő tűz, csontjaimba zárva, úgy hogy meguntam elviselni és nem győzöm.
If I say, “I will not mention Him or speak any more in His name,” His message becomes a fire burning in my heart, shut up in my bones, and I become weary of holding it in, and I cannot prevail.
10 Mert hallottam sokaknak rágalmazását, rémületet köröskörül: Jelentsétek meg, jelentsük őt fel! Minden meghitt emberem bukásomat lesi: talán rászedhető és legyőzhetjük, és bosszúnkat megvehetjük rajta!
For I have heard the whispering of many: “Terror is on every side! Report him; let us report him!” All my trusted friends watch for my fall: “Perhaps he will be deceived so that we may prevail against him and take our vengeance upon him.”
11 De az Örökkévaló velem van mint hatalmas hős, ezért üldözőim megbotlanak és nem győznek; nagyon megszégyenültek, mert nem boldogultak, örökkétartó szégyennel, mely el nem felejtetik.
But the LORD is with me like a fearsome warrior. Therefore, my persecutors will stumble and will not prevail. Since they have not succeeded, they will be utterly put to shame, with an everlasting disgrace that will never be forgotten.
12 De, Örökkévaló, a seregek ura, aki megvizsgálja az igazságost, látja a veséket és a szívet, hadd látom bosszúdat rajtuk, mert neked föltártam ügyemet.
O LORD of Hosts, who examines the righteous, who sees the heart and mind, let me see Your vengeance upon them, for to You I have committed my cause.
13 Énekeljetek az Örökkévalónak, dicsérjétek az Örökkévalót, mert megmentette a szűkölködőnek lelkét a gonosztevők kezéből.
Sing to the LORD! Praise the LORD! For He rescues the life of the needy from the hands of evildoers.
14 Átkozott a nap, amelyen születtem, a nap, amelyen szült engem anyám, ne legyen áldott!
Cursed be the day I was born! May the day my mother bore me never be blessed.
15 Átkozott az ember, ki hírt hozott atyámnak, mondván: fiúgyermek született neked – örvendeztetve megörvendeztette őt.
Cursed be the man who brought my father the news, saying, “A son is born to you,” bringing him great joy.
16 Legyen az az ember olyan, mint a városok, melyeket feldúlt az Örökkévaló és meg nem bánta; halljon jajkiáltást reggel és riadást délnek idején.
May that man be like the cities that the LORD overthrew without compassion. May he hear an outcry in the morning and a battle cry at noon,
17 Hogy meg nem ölt az anyaméhtől fogva, hogy anyám lett volna sírom és méhe örökösen várandós!
because he did not kill me in the womb so that my mother might have been my grave, and her womb forever enlarged.
18 Miért is jöttem ki az anyaméhből, hogy lássak szenvedést és bánatot és hogy szégyenben teljenek el napjaim?
Why did I come out of the womb to see only trouble and sorrow, and to end my days in shame?
