Jeremiás 15

1 És szólt hozzám az Örökkévaló: ha Mózes és Sámuel állna elém, lelkem nem hajolna a néphez; küldd el színem elől, hadd menjenek el.

Pea naʻe toki pehē ʻe Sihova kiate au, “Kapau ʻe tuʻu ʻi hoku ʻao ʻa Mōsese mo Samuela, ʻe ʻikai te u tokanga ki he kakai ni: kapusi ʻakinautolu ʻi hoku ʻao, pea tuku ke nau ʻalu atu.

2 És lesz, midőn szólnak hozzád: hová menjünk? szólj hozzájuk: így szól az Örökkévaló: aki halálra való, a halálra, aki kardra, a kardra, aki éhségre, az éhségre, és aki fogságba, a fogságba.

Pea ʻe hoko ʻo pehē, ʻo kapau te nau lea kiate koe, Te mau ʻalu ki fē? pea te ke tala kiate kinautolu, ʻOku pehē ʻe Sihova; Ko kinautolu, kuo tuʻutuʻuni ki he mate, te nau mate; pea ko kinautolu ʻoku tuʻutuʻuni ki he heletā, te nau ʻi he heletā; pea ko kinautolu ʻoku tuʻutuʻuni ki he honge, te nau ʻi he honge; pea ko kinautolu kuo tuʻutuʻuni ki he fakapōpula, te nau ʻalu ki he fakapōpula.

3 És kirendelek ellenük négy nemzetséget, úgymond az Örökkévaló: a kardot, hogy öljön, a kutyákat, hogy hurcoljanak, az ég madarát és a föld vadját, hogy faljon és elpusztítson.

‌ʻOku pehē ʻe Sihova, Te u tuʻutuʻuni kiate kinautolu ʻae faʻahinga meʻa ʻe fā: ko e heletā ke tāmateʻi, ko e fanga kulī ke haehae, ko e manu ʻoe ʻatā, pea mo e ngaahi manu ʻoe fonua, ke folo hifo pea fakaʻauha.

4 És teszem őket iszonyattá mind a föld királyságainak Menasse, Jechizkíjáhú fia, Jehúda királya miatt, azért, amit Jeruzsálemben cselekedett.

Pea te u tukuange ʻakinautolu ke ʻave ki he ngaahi puleʻanga kotoa pē ʻo māmani, koeʻuhi ko Manase ko e foha ʻo Hesekaia ko e tuʻi ʻo Siuta, pea koeʻuhi ko e meʻa naʻa ne fai ʻi Selūsalema.”

5 Mert ki könyörül rajtad, Jeruzsálem, ki szánakozik rajtad és ki tér be, hogy békéd felől kérdezősködjék?

“He ko hai ʻe ʻofa kiate koe, ʻE Selūsalema? Pe ko hai ʻe mamahi mo koe? Pe ko hai ʻe afe atu ke fehuʻi pe ʻoku ke fēfē?

6 Te elhagytál engem, úgymond az Örökkévaló, hátrafelé vonultál, tehát kinyújtottam rád kezemet és megrontottalak, meguntam könyörülni.

‌ʻOku pehē ʻe Sihova, kuo ke fakaholomui meiate au; ko ia te u mafao atu hoku nima kiate koe, mo fakaʻauha koe; kuo u fiu ʻi he kātaki.

7 Megszórtam őket szórólapáttal az ország kapuiban, gyermekeitől megfosztottam, elveszítettem népemet, útjaikról nem tértek meg.

Pea te u tapili ʻaki ʻakinautolu ʻae tapili ʻi he ngaahi matapā ʻoe fonua; te u toʻo ʻenau fānau, te u fakaʻauha ʻa hoku kakai, ko e meʻa ʻi heʻenau taʻetafoki mei honau ngaahi hala.

8 Számosabbak lettek nekem özvegyei tengerek fövényénél, elhoztam nekik az ifjú anyjára pusztítót délben, rávetettem hirtelen izgalmat és rémületet.

Kuo fakatokolahi ʻi hoku ʻao honau kau fefine ʻoku mate honau husepāniti ʻo lahi hake ʻi he ʻoneʻone ʻoe ngaahi tahi: kuo u ʻomi ki heʻenau faʻē ha tokotaha ʻoku fakaʻauha ʻi he hoʻatā: kuo u pule kiate ia ke fai ia fakafokifā pe, ko e ngaahi fakailifia ki he kolo.

9 Elfonnyadt az, aki hetet szült, kilehelte lelkét, leáldozott a napja, midőn még nappal volt, megszégyenült és elpirult – maradékukat a kardnak adom ellenségeik előtt, úgymond az Örökkévaló.

Pea kuo vaivai ia ʻaia kuo fāʻeleʻi ʻae toko fitu: kuo ne tuku hake hono laumālie; kuo tō hifo hono laʻā ʻi he kei ʻaho: kuo mā ia mo puputuʻu: pea ko kinautolu ʻoku toe te u tukuange ki he heletā ʻi he ʻao ʻo honau ngaahi fili, ʻoku pehē ʻe Sihova.”

10 Jaj nekem anyám, hogy szültél engemet, pernek emberét és viszálynak emberét, az egész országnak; nem hiteleztem és nekem nem hiteleztek, mindannyian átkoznak engem.

ʻA ʻeku faʻē, ʻoku ou malaʻia, koeʻuhi kuo ke fāʻeleʻi au ko e tangata faʻa fekeʻikeʻi pea ko e tangata fakakikihi mo māmani kotoa pē! Pea ʻoku teʻeki ai te u nō ha meʻa ki he totongi, pea naʻe ʻikai nō kiate au ʻe ha tangata ki he totongi; ka ʻoku nau taki taha kapeʻi au.

11 Szól az Örökkévaló: Bizony megtartalak jóra, bizony könyörögtetem hozzád a veszedelem idején és a szorongatás idején az ellenséget.

Pea naʻe pehē ʻe Sihova, Ko e moʻoni ʻe lelei hoʻo hako; te u pule ki he fili ke ne fai lelei kiate koe ʻi he ʻaho ʻoe kovi mo e mamahi.

12 Megtörik-e a vas, északi vas, és az érc?

‌ʻE fesiʻi ʻe he ukamea ʻae ukamea mei he tokelau, pea mo e sitili?

13 Vagyonodat és kincseidet prédául adom nem árért, és pedig mind a vétkeidért, és pedig mind a határaidban.

“Pea te u foaki hoʻo meʻa mo hoʻo koloa ke vetea taʻehatotongi, ko e meʻa ʻi hoʻo ngaahi angahala, ʻi he ngataʻanga kotoa pē ʻoe fonua.

14 És szolgáltatom veled ellenségeidet országban, melyet nem ismersz; mert tűz gyulladt ki haragomban, ellenetek gyújttatik meg.

Pea te u pule ke ke ʻalu mo ho ngaahi fili ki he fonua ʻaia ʻoku ʻikai te ke ʻiloa; he kuo tutu ʻae afi ʻi hoku houhau, ʻaia ʻe vela ai ʻakimoutolu.”

15 Te tudod, Örökkévaló, emlékezzél meg rólam és gondolj rám és vegyél értem bosszút üldözőimen; hosszantűrésed szerint ne ragadj el engem; tudjad, hogy érted viselek gyalázatot.

“ʻE Sihova ʻoku ke ʻafioʻi: manatuʻi au, pea ʻaʻahi kiate au, pea totongi kiate kinautolu kuo fakatangaʻi au; ʻoua naʻa ke ʻave au koeʻuhi ko hoʻo kātaki ʻofa: ke ke ʻafio kuo u kātaki ʻae manuki koeʻuhi ko koe.

16 Mihelyt akadtak szavaid, megettem őket, és vált nekem a te igéd vígságra és szívem örömére, mert nevedről neveztettem el, Örökkévaló, seregek Istene.

Pea naʻe ʻiloa hoʻo ngaahi lea, pea ko ʻeku meʻakai ia; pea ko hoʻo folofola ko e fiemālie pea mo e fakafiefia ki hoku loto: he kuo ui au ʻi ho huafa, ʻE Sihova ko e ʻOtua ʻoe ngaahi kautau.

17 Nem ültem a mulatozók gyülekezetében, hogy ujjongtam volna; kezed miatt magányosan ültem, mert bosszúsággal töltöttél el.

Naʻe ʻikai te u nofo ʻi he fakataha ʻae kau manuki, pea naʻe ʻikai te u fiefia ka naʻaku nofo tokotaha pe koeʻuhi ko ho nima: he kuo ke fakapito ʻaki au ʻae tuputāmaki.”

18 Miért lett fájdalmam örökretartó és sebem halálos; vonakodik gyógyulni? Olyan vagy te nekem, mint a csalóka patak, nem hűséges víz.

“Ko e hā ʻoku pehē ai pe ʻeku mamahi, mo hoku lavea taʻefaʻafakamoʻui, ʻaia ʻoku ʻikai fie moʻui? Te ke ʻiate au ʻo hangē ko e meʻa loi, pea ʻo hangē ko e vai kuo fakaʻaʻau ke maha?

19 Azért úgy szól az Örökkévaló: Ha visszatérsz, visszatérni engedlek, hogy előttem állj, és ha kibontod a becsest a hitványból, mintegy szájam leszel; térjenek ők tehozzád, de te ne térj ő hozzájuk.

Ko ia ʻoku pehē ʻe Sihova, kapau te ke tafoki, te u toe ʻomi koe, pea te ke tuʻu ʻi hoku ʻao: pea kapau te ke vaheʻi ʻae lelei mei he kovi, te ke hoko ʻo hangē ko hoku fofonga; tuku ke tafoki ʻakinautolu kiate koe kaeʻoua naʻa ke tafoki koe kiate kinautolu.

20 És teszlek téged a népnek erősített ércfallá, harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled; mert veled vagyok, hogy megsegítselek és hogy megmentselek, úgymond az Örökkévaló.

Pea ʻoku pehē ʻe Sihova, te u ngaohi koe ki he kakai ni ke ke hangē ko e ʻa palasa: pea te nau tauʻi koe, ka ʻe ʻikai te nau lavaʻi koe: he ʻoku ou ʻiate koe ke fakamoʻui koe, pea ke fakahaofi koe.

21 És megmentelek a rosszak kezéből és kiváltalak az erőszakosok markából.

Pea te u fakahaofi koe mei he nima ʻoe angahala, pea te u huhuʻi koe mei he nima ʻoe mālohi.”