Jeremiás 15
1 És szólt hozzám az Örökkévaló: ha Mózes és Sámuel állna elém, lelkem nem hajolna a néphez; küldd el színem elől, hadd menjenek el.
耶和華對我說：「雖有摩西和撒母耳站在我面前代求，我的心也不顧惜這百姓。你將他們從我眼前趕出，叫他們去吧！
2 És lesz, midőn szólnak hozzád: hová menjünk? szólj hozzájuk: így szól az Örökkévaló: aki halálra való, a halálra, aki kardra, a kardra, aki éhségre, az éhségre, és aki fogságba, a fogságba.
他們問你說：『我們往哪裏去呢？』你便告訴他們，耶和華如此說： 定為死亡的，必致死亡； 定為刀殺的，必交刀殺； 定為饑荒的，必遭饑荒； 定為擄掠的，必被擄掠。」
3 És kirendelek ellenük négy nemzetséget, úgymond az Örökkévaló: a kardot, hogy öljön, a kutyákat, hogy hurcoljanak, az ég madarát és a föld vadját, hogy faljon és elpusztítson.
耶和華說：「我命定四樣害他們，就是刀劍殺戮、狗類撕裂、空中的飛鳥，和地上的野獸吞吃毀滅；
4 És teszem őket iszonyattá mind a föld királyságainak Menasse, Jechizkíjáhú fia, Jehúda királya miatt, azért, amit Jeruzsálemben cselekedett.
又必使他們在天下萬國中拋來拋去，都因猶大王希西家的兒子瑪拿西在耶路撒冷所行的事。」
5 Mert ki könyörül rajtad, Jeruzsálem, ki szánakozik rajtad és ki tér be, hogy békéd felől kérdezősködjék?
耶路撒冷啊，誰可憐你呢？ 誰為你悲傷呢？ 誰轉身問你的安呢？
6 Te elhagytál engem, úgymond az Örökkévaló, hátrafelé vonultál, tehát kinyújtottam rád kezemet és megrontottalak, meguntam könyörülni.
耶和華說：你棄絕了我， 轉身退後； 因此我伸手攻擊你，毀壞你。 我後悔甚不耐煩。
7 Megszórtam őket szórólapáttal az ország kapuiban, gyermekeitől megfosztottam, elveszítettem népemet, útjaikról nem tértek meg.
我在境內各城門口， 用簸箕簸了我的百姓， 使他們喪掉兒女。 我毀滅他們， 他們仍不轉離所行的道。
8 Számosabbak lettek nekem özvegyei tengerek fövényénél, elhoztam nekik az ifjú anyjára pusztítót délben, rávetettem hirtelen izgalmat és rémületet.
他們的寡婦在我面前比海沙更多； 我使滅命的午間來， 攻擊少年人的母親， 使痛苦驚嚇忽然臨到她身上。
9 Elfonnyadt az, aki hetet szült, kilehelte lelkét, leáldozott a napja, midőn még nappal volt, megszégyenült és elpirult – maradékukat a kardnak adom ellenségeik előtt, úgymond az Örökkévaló.
生過七子的婦人力衰氣絕； 尚在白晝，日頭忽落； 她抱愧蒙羞。 其餘的人， 我必在他們敵人跟前，交與刀劍。 這是耶和華說的。
10 Jaj nekem anyám, hogy szültél engemet, pernek emberét és viszálynak emberét, az egész országnak; nem hiteleztem és nekem nem hiteleztek, mindannyian átkoznak engem.
我的母親哪，我有禍了！因你生我作為遍地相爭相競的人。我素來沒有借貸與人，人也沒有借貸與我，人人卻都咒罵我。
11 Szól az Örökkévaló: Bizony megtartalak jóra, bizony könyörögtetem hozzád a veszedelem idején és a szorongatás idején az ellenséget.
耶和華說：「我必要堅固你，使你得好處。災禍苦難臨到的時候，我必要使仇敵央求你。（
12 Megtörik-e a vas, északi vas, és az érc?
人豈能將銅與鐵，就是北方的鐵折斷呢？）
13 Vagyonodat és kincseidet prédául adom nem árért, és pedig mind a vétkeidért, és pedig mind a határaidban.
「我必因你在四境之內所犯的一切罪，把你的貨物財寶當掠物，白白地交給仇敵。
14 És szolgáltatom veled ellenségeidet országban, melyet nem ismersz; mert tűz gyulladt ki haragomban, ellenetek gyújttatik meg.
我也必使仇敵帶這掠物到你所不認識的地去，因我怒中起的火要將你們焚燒。」
15 Te tudod, Örökkévaló, emlékezzél meg rólam és gondolj rám és vegyél értem bosszút üldözőimen; hosszantűrésed szerint ne ragadj el engem; tudjad, hogy érted viselek gyalázatot.
耶和華啊，你是知道的； 求你記念我，眷顧我， 向逼迫我的人為我報仇； 不要向他們忍怒取我的命， 要知道我為你的緣故受了凌辱。
16 Mihelyt akadtak szavaid, megettem őket, és vált nekem a te igéd vígságra és szívem örömére, mert nevedről neveztettem el, Örökkévaló, seregek Istene.
耶和華－萬軍之上帝啊， 我得着你的言語就當食物吃了； 你的言語是我心中的歡喜快樂， 因我是稱為你名下的人。
17 Nem ültem a mulatozók gyülekezetében, hogy ujjongtam volna; kezed miatt magányosan ültem, mert bosszúsággal töltöttél el.
我沒有坐在宴樂人的會中， 也沒有歡樂； 我因你的感動獨自靜坐， 因你使我滿心憤恨。
18 Miért lett fájdalmam örökretartó és sebem halálos; vonakodik gyógyulni? Olyan vagy te nekem, mint a csalóka patak, nem hűséges víz.
我的痛苦為何長久不止呢？ 我的傷痕為何無法醫治、不能痊癒呢？ 難道你待我有詭詐，像流乾的河道嗎？
19 Azért úgy szól az Örökkévaló: Ha visszatérsz, visszatérni engedlek, hogy előttem állj, és ha kibontod a becsest a hitványból, mintegy szájam leszel; térjenek ők tehozzád, de te ne térj ő hozzájuk.
耶和華如此說：你若歸回， 我就將你再帶來， 使你站在我面前； 你若將寶貴的和下賤的分別出來， 你就可以當作我的口。 他們必歸向你， 你卻不可歸向他們。
20 És teszlek téged a népnek erősített ércfallá, harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled; mert veled vagyok, hogy megsegítselek és hogy megmentselek, úgymond az Örökkévaló.
我必使你向這百姓成為堅固的銅牆； 他們必攻擊你，卻不能勝你； 因我與你同在，要拯救你，搭救你。 這是耶和華說的。
21 És megmentelek a rosszak kezéből és kiváltalak az erőszakosok markából.
我必搭救你脫離惡人的手， 救贖你脫離強暴人的手。
