Jeremiás 15
1 És szólt hozzám az Örökkévaló: ha Mózes és Sámuel állna elém, lelkem nem hajolna a néphez; küldd el színem elől, hadd menjenek el.
上主對我說：「縱使梅瑟和撒慕爾立在我面前，我的的心仍不轉向這人民；你由我面前將他們驅逐，叫他們離去。
2 És lesz, midőn szólnak hozzád: hová menjünk? szólj hozzájuk: így szól az Örökkévaló: aki halálra való, a halálra, aki kardra, a kardra, aki éhségre, az éhségre, és aki fogságba, a fogságba.
假如人對你說：我們往哪裏去﹖你就對他們說：上主這樣說：「該死的就死，該殺的就殺，該挨餓的就挨餓，該被擄去的，就被擄去。
3 És kirendelek ellenük négy nemzetséget, úgymond az Örökkévaló: a kardot, hogy öljön, a kutyákat, hogy hurcoljanak, az ég madarát és a föld vadját, hogy faljon és elpusztítson.
我必用四種型罰來懲罰他們──上主的斷語──用刀劍來殺，用野狗來拖，用天空的飛鳥和地上的野獸來吞食，來消滅。
4 És teszem őket iszonyattá mind a föld királyságainak Menasse, Jechizkíjáhú fia, Jehúda királya miatt, azért, amit Jeruzsálemben cselekedett.
我為了猶大王希則克雅的兒子默納舍在耶路撒冷所行的事，必使他們成為地上萬國所恐怖的對象。
5 Mert ki könyörül rajtad, Jeruzsálem, ki szánakozik rajtad és ki tér be, hogy békéd felől kérdezősködjék?
耶路撒冷! 誰還憐恤你，誰還同情你，誰還轉身向你安﹖
6 Te elhagytál engem, úgymond az Örökkévaló, hátrafelé vonultál, tehát kinyújtottam rád kezemet és megrontottalak, meguntam könyörülni.
你既離棄了我──上主的斷語──轉身背著我，我就只有對你伸出我的手，將你消滅；我對寬恕已感厭倦：
7 Megszórtam őket szórólapáttal az ország kapuiban, gyermekeitől megfosztottam, elveszítettem népemet, útjaikról nem tértek meg.
我要在這地的城門口，用簸箕將他們簸散，使他們喪失子女；我要消滅我的人民，因為他們不離開自己的行徑。
8 Számosabbak lettek nekem özvegyei tengerek fövényénél, elhoztam nekik az ifjú anyjára pusztítót délben, rávetettem hirtelen izgalmat és rémületet.
他們的寡婦已多過海邊的沙粒；我要給他們招來午間的破壞者，襲擊英俊勇士的母親，使痛苦和恐怖突然降到她身上。
9 Elfonnyadt az, aki hetet szült, kilehelte lelkét, leáldozott a napja, midőn még nappal volt, megszégyenült és elpirult – maradékukat a kardnak adom ellenségeik előtt, úgymond az Örökkévaló.
生過七個子女的母親，現已身衰氣絕，還是白天，她的太陽已經西落，她只有絕望惆悵；至於他們的遺民，我必使他們在敵人面前死於刀下──上主的斷語。
10 Jaj nekem anyám, hogy szültél engemet, pernek emberét és viszálynak emberét, az egész országnak; nem hiteleztem és nekem nem hiteleztek, mindannyian átkoznak engem.
我的母親! 我真不幸! 你竟生了我這與普世對抗相的人。我沒有向人借貸，人也沒有向我借貸，人卻都辱罵我。
11 Szól az Örökkévaló: Bizony megtartalak jóra, bizony könyörögtetem hozzád a veszedelem idején és a szorongatás idején az ellenséget.
實在，上主，我豈沒有盡力事奉你﹖我豈沒有在災難禍患時向你懇求﹖
12 Megtörik-e a vas, északi vas, és az érc?
人豈能折斷北方的鐵和銅﹖
13 Vagyonodat és kincseidet prédául adom nem árért, és pedig mind a vétkeidért, és pedig mind a határaidban.
[我必使你的財產和寶藏，任人搶奪，為補償你在你全境內犯的罪惡，
14 És szolgáltatom veled ellenségeidet országban, melyet nem ismersz; mert tűz gyulladt ki haragomban, ellenetek gyújttatik meg.
叫你在你不認識的地方，給你的仇敵為奴，因為我的怒火已燃起，必對你們發作] 。
15 Te tudod, Örökkévaló, emlékezzél meg rólam és gondolj rám és vegyél értem bosszút üldözőimen; hosszantűrésed szerint ne ragadj el engem; tudjad, hogy érted viselek gyalázatot.
上主，你都知道，求你回念我，眷顧我，為我報復迫害我的人，不要因你太忍耐，就讓我死去；你該知道：正是為了你，我才受人侮辱。
16 Mihelyt akadtak szavaid, megettem őket, és vált nekem a te igéd vígságra és szívem örömére, mert nevedről neveztettem el, Örökkévaló, seregek Istene.
你的話一來到，我就去吞下去；你的話成了我的喜悅，我心中的歡樂，上主，萬軍的天主! 因為我是歸於你名下的，
17 Nem ültem a mulatozók gyülekezetében, hogy ujjongtam volna; kezed miatt magányosan ültem, mert bosszúsággal töltöttél el.
我從沒有坐在歡笑者的集會中一同取樂；我卻依你的指示獨自靜坐，因為你使我憤怒填胸。
18 Miért lett fájdalmam örökretartó és sebem halálos; vonakodik gyógyulni? Olyan vagy te nekem, mint a csalóka patak, nem hűséges víz.
為什麼我的痛苦如此久長，我的創傷不可醫治，痊愈無望﹖你於我好像是一條不常有水，而變化無常的溪流!
19 Azért úgy szól az Örökkévaló: Ha visszatérsz, visszatérni engedlek, hogy előttem állj, és ha kibontod a becsest a hitványból, mintegy szájam leszel; térjenek ők tehozzád, de te ne térj ő hozzájuk.
為此上主這樣說：「你若回來，我必讓你回來，使你能在立在我面前；若能發表高尚而非荒謬的思想，你就可作我的口舌，使他們轉向你，而不是你轉向他們。
20 És teszlek téged a népnek erősített ércfallá, harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled; mert veled vagyok, hogy megsegítselek és hogy megmentselek, úgymond az Örökkévaló.
這樣，我必使你這人民成為一設防的銅牆，他們能攻打擊你，卻不能制勝你，因為有我與你同在，援助你，解救你──上主的斷語──
21 És megmentelek a rosszak kezéből és kiváltalak az erőszakosok markából.
我必解救你脫離惡人的手，由強暴人的掌握中將你贖回」。
