Jeremiás 15
1 És szólt hozzám az Örökkévaló: ha Mózes és Sámuel állna elém, lelkem nem hajolna a néphez; küldd el színem elől, hadd menjenek el.
Chuin kahenga thu ahinseitai, “Mose leh Samuel, ka-angsung’ah hung ding lhon jongleh, hiche mite din hung tao lhon jongle, Keiman amaho din kalung heidoh ponge. Amaho chu ka-angsunga kon in soldoh loiyin, kamuphah na-ah um, dau hen! ati.
2 És lesz, midőn szólnak hozzád: hová menjünk? szólj hozzájuk: így szól az Örökkévaló: aki halálra való, a halálra, aki kardra, a kardra, aki éhségre, az éhségre, és aki fogságba, a fogságba.
Chule ijemtia amahon, “Hoilang kasuhdiu ham?” tia ahinsei uleh, Pakaiyin hitin aseiye, “Athiding a umho chuthidiu ahi. Chemjam’a louding ho chu chemjam’a loudiu ahi. Kel thohding ho chu kel athoh diu ahi. Sohchang dingho chu sohchang diu ahi. Tipeh in,” ati.
3 És kirendelek ellenük négy nemzetséget, úgymond az Örökkévaló: a kardot, hogy öljön, a kutyákat, hogy hurcoljanak, az ég madarát és a föld vadját, hogy faljon és elpusztítson.
Keiman achunguva gimneitah manthahna thil li kagonsa um ahitai. Galmun’a chemjam’a thidiu, Athi longu uichaten akaithang diu, chungleng vachaten asa aneh diu; chule anehmoh chengseu chu gamsa hon anehchai diu, ahi.
4 És teszem őket iszonyattá mind a föld királyságainak Menasse, Jechizkíjáhú fia, Jehúda királya miatt, azért, amit Jeruzsálemben cselekedett.
Ajeh chu, Judah lengpa Hezekiah chapa Manasseh in, Jerusalem a alengchan laiya, thilphalou anabol ho lethuhna-a, keiman ama hohi, leiset chung a lenggam jouse mudia, timul kithona leu dinga kaumsah ahitai.
5 Mert ki könyörül rajtad, Jeruzsálem, ki szánakozik rajtad és ki tér be, hogy békéd felől kérdezősködjék?
Vo Jerusalem, nang chunga dip dam ding koiham? Koiham nang dia lhasea kap ding chu? Nakhankho khohsah’a, iti nakhosah hinam, tia nadongle ding koipen hung ding ham?
6 Te elhagytál engem, úgymond az Örökkévaló, hátrafelé vonultál, tehát kinyújtottam rád kezemet és megrontottalak, meguntam könyörülni.
Nangin keima neidalhah’a, neinungsun ahitai, tin Pakaiyin aseiye. Hijeh chun, nangma dounan kakhut kalhangin, kasuhmang ding nahitai. Nang dinga lung khaikhi bol bol jong kachimtai.
7 Megszórtam őket szórólapáttal az ország kapuiban, gyermekeitől megfosztottam, elveszítettem népemet, útjaikról nem tértek meg.
Keiman nang hohi, changsi kijapchil bang a, nakhopiu kotphung dunga kajap chil ding; na it tah’u nachateu kasuhmang ding ahi. Chule keiman kamite kasuhgamding; Ajeh chu, amahon athilse bolu adalha nompouve.
8 Számosabbak lettek nekem özvegyei tengerek fövényénél, elhoztam nekik az ifjú anyjára pusztítót délben, rávetettem hirtelen izgalmat és rémületet.
Agamsunguva meithai pung cheh cheh ding, twikhang len pang a neldi sanga tamjo ding ahi. Chule sunchang laiya, khangdong ho nute sugam ding kahin lhalut ding. Achunguva tijat umtah phulou helouva kachusah ding ahi.
9 Elfonnyadt az, aki hetet szült, kilehelte lelkét, leáldozott a napja, midőn még nappal volt, megszégyenült és elpirult – maradékukat a kardnak adom ellenségeik előtt, úgymond az Örökkévaló.
Cha sagi jen hingnu jong ahaisamtai. Haina ding hu aneijou tapoi. Amanu din sunchanglai jong chu muthim asoh tan, amanun cha aneitapoi. Jum le ja nasatah athoh in alung nalheh e. Chuleh ahing nalai amoh chengse jong chu, Keiman melmate chemjam’a kaleu sah ding ahi, tin Pakaiyin aseiye.
10 Jaj nekem anyám, hogy szültél engemet, pernek emberét és viszálynak emberét, az egész országnak; nem hiteleztem és nekem nem hiteleztek, mindannyian átkoznak engem.
Hichun keiman,”Ohe ada kahitai! Ibol’a hibanga hesoh genthei thoh’a hi kanun eihindoh ham? Gamsung pumpia kache nalam lam’a, miho hotbol kachangin ahi. Keiman sumpa kaphal khapon, sum bat jong kala khapoi. Ahivangin, mihon kei jong eigaosap taove,” kati.
11 Szól az Örökkévaló: Bizony megtartalak jóra, bizony könyörögtetem hozzád a veszedelem idején és a szorongatás idején az ellenséget.
Pakaiyin eidonbut in, “Olmo hih in, keiman nangma kaumpi nai! Namelmate chu, nahung joldiu, hungtaodiu ahi.
12 Megtörik-e a vas, északi vas, és az érc?
Koiham sahlam gamkaiya hungkon, thih lhon khat ahilouleh thih le sum-eng kihal lhonkhatong jou ding chu?
13 Vagyonodat és kincseidet prédául adom nem árért, és pedig mind a vétkeidért, és pedig mind a határaidban.
Keiman man beihel’a, nathil kholsa nanei nagou chengse abon’a, nagalmite khut’a kapehdoh ding ahi. Ajeh chu gamsung pumpia nachonset nau anasa behseh jengtai.
14 És szolgáltatom veled ellenségeidet országban, melyet nem ismersz; mert tűz gyulladt ki haragomban, ellenetek gyújttatik meg.
Hijeh’a chu, nanghon nahetphah lou nau gamsung khat’a, midang ho soh’a naga pandiu ahi. Ajeh chu, kei kalung ahang behseh jengin, meikou bangin ahung lengdoh tan, hichu aitih’a kong jing jeng ding ahitai” ati.
15 Te tudod, Örökkévaló, emlékezzél meg rólam és gondolj rám és vegyél értem bosszút üldözőimen; hosszantűrésed szerint ne ragadj el engem; tudjad, hogy érted viselek gyalázatot.
Chuin keiman, “O Pakai, nangin kachunga thil lhung ho nahenai! Hung in neihung panpin, chule eibol engseho chunga phu neihung lahpeh tan; neidalha louvin, nangma jal’a housetna katoh hi neihet peh teiyin.
16 Mihelyt akadtak szavaid, megettem őket, és vált nekem a te igéd vígságra és szívem örömére, mert nevedről neveztettem el, Örökkévaló, seregek Istene.
Thu nasei chengse akimusoh tan, abonchan an neh in kanetai; nathusei jouse keima din kipa thanopna ahin, ajeh chu keima hi nangma mina kouna chang kahi, O Pakai, thanei chungnung Pathen.
17 Nem ültem a mulatozók gyülekezetében, hogy ujjongtam volna; kezed miatt magányosan ültem, mert bosszúsággal töltöttél el.
Golnop bol lah’a jong kalha hih laijin, thanopna jong kana nei khapoi. Kachunga nakhut achuhtah jeh in, keima changseh in kalhan; ajeh chu nalung phatmo nan neidipset ahi.
18 Miért lett fájdalmam örökretartó és sebem halálos; vonakodik gyógyulni? Olyan vagy te nekem, mint a csalóka patak, nem hűséges víz.
I-atileh kadammona sang cheh cheh’a kachunga hama jong suhdam theilouva uma, damdoh theilou hel hitam? Nang jong milhemji vadung tobanga, pannabei twi hotoh nabah hitam?
19 Azért úgy szól az Örökkévaló: Ha visszatérsz, visszatérni engedlek, hogy előttem állj, és ha kibontod a becsest a hitványból, mintegy szájam leszel; térjenek ők tehozzád, de te ne térj ő hozzájuk.
Hijeh chun Pakaiyin aseije, “Nangma nahung kihei kit’a ahileh keiman nangma kasem thah ding, chuteng keima ang-sunga nadin thei ding ahi. Chule nangman phachom tahtah naseidoh ding, kakam sunga napan a; chuteng amaho nangma lama hung kihei diu, nangma vang amaho lama nakihei tahlou ding ahi.
20 És teszlek téged a népnek erősített ércfallá, harcolni fognak ellened, de nem bírnak veled; mert veled vagyok, hogy megsegítselek és hogy megmentselek, úgymond az Örökkévaló.
Hiche mitea kon hi keiman nangma sum-eng kikaikhum thobanga kasem ding, chuteng amahon nangma gal’a nahinbol diu; ahivanga amahon najo lou diu ahi. Ajeh chu nangma huhdoh ding in keima kaum jingnai tin Pakai, Pathen in aseiye.
21 És megmentelek a rosszak kezéből és kiváltalak az erőszakosok markából.
Keiman migentheite khut’a kon kahuhdoh ding, dip damna beihel ho maiphavetna a kon kalhatdoh ding nahi,” ati.
