Jeremiás 14
1 Amely igéje az Örökkévalónak lett Jírmejáhúhoz a szárazság dolgában.
The word of Yhwh that came to Jeremiah concerning the dearth.
2 Gyászol Jehúda, kapui pedig elfonnyadtak, búsulva ülnek a földre; és Jeruzsálem jajkiáltása felszáll.
Judah mourneth, and the gates thereof languish; they are black unto the ground; and the cry of Jerusalem is gone up.
3 És hatalmasaik vízért küldték jobbágyaikat, odajöttek a gödrökhöz, nem találtak vizet, visszatértek üres edényekkel, szégyenkeztek, meggyaláztattak és beborították fejüket.
And their nobles have sent their little ones to the waters: they came to the pits, and found no water; they returned with their vessels empty; they were ashamed and confounded, and covered their heads.
4 A föld miatt, mely megrettent, mert nem volt eső az országban, szégyenkeztek a földművesek, beborították fejüket.
Because the ground is chapt, for there was no rain in the earth, the plowmen were ashamed, they covered their heads.
5 Mert a szarvasünő is amit szült, elhagyta, mert nem volt pázsit.
Yea, the hind also calved in the field, and forsook it, because there was no grass.
6 És a vadszamarak a hegycsúcsokon álltak, levegő után lihegtek, mint a sakálok; epedtek a szemeik, mert nincsen fű.
And the wild donkeys did stand in the high places, they snuffed up the wind like dragons; their eyes did fail, because there was no grass.
7 Ha bűneink vallottak ellenünk, oh Örökkévaló, cselekedjél neved kedvéért, mert számosak a mi elpártolásaink, ellened vétettünk.
O Yhwh, though our iniquities testify against us, do thou it for thy name’s sake: for our backslidings are many; we have sinned against thee.
8 Izrael reménye, segítője szorongatás idején, miért vagy úgy mint jövevény az országban és mint utas, aki hálni tért be?
O the hope of Israel, the saviour thereof in time of trouble, why shouldest thou be as a stranger in the land, and as a wayfaring man that turneth aside to tarry for a night?
9 Miért vagy olyan, mint megdöbbent ember, mint hős, ki nem tud segíteni? Holott köztünk vagy, Örökkévaló, és nevedről neveztetünk, ne hagyj bennünket.
Why shouldest thou be as a man astonied, as a mighty man that cannot save? yet thou, O Yhwh, art in the midst of us, and we are called by thy name; leave us not.
10 Így szól az Örökkévaló ennek a népnek: Ekként szerettek bolyongani, lábaikat nem tartóztatták meg, az Örökkévaló pedig nem kedvelte őket, most megemlékszik bűnükről és gondol vétkükre.
Thus saith Yhwh unto this people, Thus have they loved to wander, they have not refrained their feet, Therefore Yhwh doth not accept them; he will now remember their iniquity, and visit their sins.
11 És szólt hozzám az Örökkévaló: Ne imádkozzál ezért a népért a jóra.
Then said Yhwh unto me, Pray not for this people for their good.
12 Midőn böjtölnek, nem hallgatok könyörgésükre és midőn égőáldozatot és lisztáldozatot hoznak, nem kedvelem őket, hanem karddal, éhséggel, és dögvésszel semmisítem meg őket.
When they fast, I will not hear their cry; and when they offer burnt offering and an oblation, I will not accept them: but I will consume them by the sword, and by the famine, and by the pestilence.
13 Erre mondtam: Jaj uram Örökkévaló, íme a próféták azt mondják nekik, nem fogtok kardot látni és éhség nem lesz rajtatok, mert igaz békét adok nektek ezen a helyen.
Then said I, Ah, Lord Yhwh! behold, the prophets say unto them, Ye shall not see the sword, neither shall ye have famine; but I will give you assured peace in this place.
14 És szólt hozzám az Örökkévaló: Hazugságot prófétálnak nevemben a próféták, nem küldöttem őket és nem parancsoltam nekik és nem beszéltem hozzájuk; hazug látomással és semmis jósolással és szívük csalárdságával prófétáskodnak nálatok.
Then Yhwh said unto me, The prophets prophesy lies in my name: I sent them not, neither have I commanded them, neither spake unto them: they prophesy unto you a false vision and divination, and a thing of nought, and the deceit of their heart.
15 Azért így szól az Örökkévaló a prófétákról, akik nevemben prófétálnak, holott én nem küldöttem őket, ők pedig mondják, kard és éhség nem lesz ebben az országban: kard által és éhség által fognak elveszni ama próféták.
Therefore thus saith Yhwh concerning the prophets that prophesy in my name, and I sent them not, yet they say, Sword and famine shall not be in this land; By sword and famine shall those prophets be consumed.
16 És a nép, akiknek ők prófétálnak, odavetve lesznek Jeruzsálem utcáira az éhség és a kard miatt, és nincs ki eltemeti őket, ők, feleségeik és fiaik és leányaik; így öntöm ki rájuk gonoszságukat.
And the people to whom they prophesy shall be cast out in the streets of Jerusalem because of the famine and the sword; and they shall have none to bury them, them, their wives, nor their sons, nor their daughters: for I will pour their wickedness upon them.
17 És mondd meg nekik ezt az igét: Könnytől folyjanak szét szemeim éjjel és nappal és ne csillapodjanak; mert nagy töréssel töretett meg népem szűz leánya, nagyon kínzó sebbel.
Therefore thou shalt say this word unto them; Let mine eyes run down with tears night and day, and let them not cease: for the virgin daughter of my people is broken with a great breach, with a very grievous blow.
18 Ha kimentem a mezőre, íme a kard elesettjei, és ha bementem a városba, íme éhség betegei; bizony, próféta is, pap is oly országba költöztek, melyet nem ismernek.
If I go forth into the field, then behold the slain with the sword! and if I enter into the city, then behold them that are sick with famine! yea, both the prophet and the priest go about into a land that they know not.
19 Megvetve megvetetted-e Jehúdát, avagy Cziónt megutálta-e lelked; miért vertél bennünket és nincs számunkra gyógyulás? Remélünk békét, de semmi jó, gyógyulás idejét és íme rémület.
Hast thou utterly rejected Judah? hath thy soul lothed Zion? why hast thou smitten us, and there is no healing for us? we looked for peace, and there is no good; and for the time of healing, and behold trouble!
20 Ismerjük, Örökkévaló, gonoszságunkat, őseink bűnét, mert vétkeztünk ellened.
We acknowledge, O Yhwh, our wickedness, and the iniquity of our fathers: for we have sinned against thee.
21 Ne vesd el neved kedvéért, ne gyalázd meg dicsőséged trónját; emlékezzél, ne bontsd föl szövetségedet velünk.
Do not abhor us, for thy name’s sake, do not disgrace the throne of thy glory: remember, break not thy covenant with us.
22 Vannak-e a nemzetek hiábavalóságai között esőt adók, avagy az egek adnak-e záport; nemde te vagy az, oh Örökkévaló, mi Istenünk, és hozzád remélünk, mert te teremtetted mindezeket.
Are there any among the vanities of the Gentiles that can cause rain? or can the heavens give showers? art not thou he, O Yhwh our God? therefore we will wait upon thee: for thou hast made all these things.
