Ézsaiás 8
1 Szólt hozzám az Örökkévaló: Végy magadnak nagy táblát és írd rá emberi írással: Gyorsan a zsákmány siet a préda; –
Pǝrwǝrdigar manga: — «Qong bir tahtayni ⱪolungƣa elip, eniⱪ ⱨǝrplǝr bilǝn: — «Mahar-Xalal-Hax-Baz» dǝp yazƣin» — dedi.
2 hadd veszek magamnak megbízható tanukat: Úríját a papot és Zakarjáhút, Jebérekjáhú fiát.
Mǝn xundaⱪ ⱪilip ɵzümgǝ «ixǝnqlik guwaⱨqilar» süpitidǝ muxuni hatirilǝxkǝ kaⱨin bolƣan Uriya wǝ Yǝrǝbǝⱪiyaning oƣli Zǝkǝriyani qaⱪiriwaldim.
3 És közeledtem a prófétaasszonyhoz, várandós lett és fiút szült; és szólt hozzám az Örökkévaló: E néven hívd Gyorsan a zsákmány, siet a préda.
Andin mǝn ayal pǝyƣǝmbǝr bilǝn billǝ yattim. Xundaⱪ ⱪilip u ⱨamilidar bolup, bir oƣul tuƣdi. Xuning bilǝn Pǝrwǝrdigar manga: — «Uning ismini «Mahar-Xalal-Hax-Baz» dǝp atiƣin;
4 Mert mielőtt tudna szólni a fiú: atyám, anyám, viszik Damaszkus vagyonát és Sómrón zsákmányát Assúr királya előtt.
qünki bala «Dada, apa» dǝp qaⱪirixni bilgüqǝ, Dǝmǝxⱪ bayliⱪliri wǝ Samariyǝdiki olja Asuriyǝ padixaⱨi tǝripidin bulap elip ketilidu» — dedi.
5 Még tovább is beszélt hozzám az Örökkévaló, mondván:
Pǝrwǝrdigar yǝnǝ manga sɵz ⱪilip mundaⱪ dedi: —
6 Mivelhogy megvetette ez a nép a Sílóachnak lassan folyó vizét és öröme telik Reczínben és Remaljáhú fiában:
«Muxu hǝlⱪ Xiloaⱨ ɵstingidiki lǝrzan eⱪiwatⱪan sularni rǝt ⱪilip, Ularning ornida Rǝzin wǝ Rǝmaliyaning oƣlidin hursǝn bolƣaqⱪa,
7 ezért íme az Úr fölhozza rájuk a folyamnak hatalmas és sok vizét – Assúr királyát és egész dicsőségét – és feljő minden medre fölé és túlmegy minden partján.
Xunga mana, Rǝb ularning üstigǝ dolⱪunlap aⱪidiƣan, ǝlwǝk Əfrat dǝryasining sulirini, — Yǝni Asuriyǝning padixaⱨini toluⱪ ⱨǝywǝ-xɵⱨriti bilǝn elip kelidu; U dǝryadǝk barliⱪ eriⱪ-ɵstǝngliridin texip ketidu, Ⱨǝmmǝ ⱪirƣaⱪlirini bɵsüp taxlaydu;
8 Átvonul Jehúdán, elárasztva átmegy, nyakig ér; és lesz szárnyainak kiterjedése országod teljes szélessége szerint, oh Immánuel!
U taki Yǝⱨudaƣiqǝ xiddǝt bilǝn texip, ⱨǝtta boyniƣiqǝ kelidu; U ⱪanatlirini yayƣanda pütkül zeminingƣa sayǝ bolup qüxidu, i Immanuel!
9 Szövetkezzetek népek – hogy megtörjetek, figyeljetek, földnek távolságai mind; fegyverkezzetek – hogy megtörjetek, fegyverkezzetek – hogy megtörjetek.
— Ƣǝzǝpliniweringlar, i ǝllǝr, biraⱪ sundurulisilǝr! Jaⱨanning barliⱪ qǝt jayliri ⱪulaⱪ selinglar! [Jǝng üqün] belinglarni baƣlaweringlar, sundurulisilǝr! [Jǝng üqün] belinglarni baƣlaweringlar, sundurulisilǝr!
10 Hozzatok határozatot – hogy meghiusíttassék; szóljatok szót, hogy meg ne álljon, mert velünk Isten.
Pilaninglarni tüziweringlar, u bikarƣa ketidu; Mǝsliⱨǝtinglarni ⱪiliweringlar, umu aⱪmaydu; Sǝwǝbi — Immanuel!».
11 Mert így szólt hozzám az Örökkévaló, mikor rajtam volt keze hatalma, és oktatott engem, hogy ne járjak e nép útján, mondván:
Qünki Pǝrwǝrdigar küqlük ⱪolini manga tǝgküzüp, Mening bu hǝlⱪning yolida mangmasliⱪimƣa yolyoruⱪ berip, mundaⱪ sɵz ⱪildi: —
12 Ne mondjatok összeesküvésnek mindent, amit a nép mond összeesküvésnek, amitől fél, attól ne féljetek és ne rettegjetek.
«Muxu kixilǝr kɵp ixlarda «suyiⱪǝst bar» desǝ, silǝr bolsanglar «suyiⱪǝst bar» dǝp yürmǝnglar; Ularning ⱪorⱪⱪinidin silǝr ⱪorⱪmanglar, Yaki ⱨeq wǝⱨimigǝ qüxmǝnglar;
13 Az Örökkévalót, a seregek urát, őt mondjátok szentnek, ő az, kitől féljetek, és ő, akitől rettegjetek!
Pǝⱪǝt samawi ⱪoxunlarning Sǝrdari bolƣan Pǝrwǝrdigarnila ⱨǝmmidin üstün dǝp bilinglar; U silǝrning Ⱪorⱪidiƣininglar bolsun, Silǝrning wǝⱨimǝnglar bolsun!
14 És lesz-szentéllyé és megütközés kövévé és megbotlás sziklájává Izrael két házának, tőrré és csapdává Gyereuzsálem lakójának.
U bir muⱪǝddǝs panaⱨgaⱨ bolidu, Ⱨǝmdǝ Israildiki ikki jǝmǝt üqün putlikaxang tax, adǝmni yiⱪitidiƣan ⱪoram tax, Yerusalemdikilǝr üqünmu ⱪiltaⱪ wǝ tapantuzaⱪ bolidu;
15 És megbotlanak köztük sokan, elesnek és összetöretnek, megejtetnek és megfogatnak.
Ulardin kɵplǝr [Uningƣa] putlixip, yiⱪilip, yanjilip, ⱪiltaⱪⱪa qüxüp, ǝsirgǝ elinidu».
16 Kösd be a bizonyságot, pecsételd, le a tanítást tanítványaimban.
— «Bu guwaⱨnamini yɵgǝp, Tǝwrat ⱪanunini mening muhlislirim arisida peqǝtlǝp ⱪoyƣin.
17 Én meg várakozom az Örökkévalóm, aki elrejti arcát Jákob házától, és remélek benne.
Mǝn bolsam, yüzini Yaⱪup jǝmǝtidin yoxuruwatⱪan Pǝrwǝrdigarni kütimǝn; Wǝ mǝn Uni tǝlmürüp saⱪlaymǝn.
18 Íme, én és a gyermekek, kiket adott nekem az Örökkévaló, jelekül és csodákul Izraelben, az Örökkévalótól, a seregek urától, aki Czión hegyén lakik.
Ⱪaranglar, manga wǝ Pǝrwǝrdigar manga bǝrgǝn balilarƣa, Biz Zion teƣini Ɵz makani ⱪilƣan samawi ⱪoxunlarning Sǝrdari bolƣan Pǝrwǝrdigar Israilda namayan ⱪilƣan bexarǝt wǝ karamǝtlǝrning süpitidurmiz».
19 És ha szólnak hozzátok: kérdezzétek meg a szellemidézőket és a halottjósokat, akik sipognak és suttognak – vajon nem Istenét kérdezi-e meg a nép, tán az élőkért a holtakat?
— Baxⱪilar silǝrgǝ: — «Biz wiqir-wiqir, gudung-gudung ⱪilidiƣan «ǝrwaⱨlarni qaⱪirƣuqi»lar wǝ dahanlardin yol sorayli» — desǝ, silǝr jawab berip: — «Bir hǝlⱪning ɵz Hudasini izdǝp yol sorixi kerǝk ǝmǝsmu? Tiriklǝrning ɵlüklǝrdin yol sorixi toƣrimu?!» — dǝnglar.
20 Tanításul és bizonyságul! Valóban ilyen szót mondanak majd azok, kiknek számára nincsen hajnal.
— Tǝwrat ⱪanuni wǝ guwaⱨnamǝ asas ⱪilinsun! Muxularni asas ⱪilip sɵz ⱪilmisa, ularƣa tang nuri qüxmǝydu!
21 És bolyong ott elkeseredett és kiéhezett; és lesz, mikor éhezik, felbőszül és átkot mond királyára és istenére; fordul fölfelé,
Əksiqǝ, ular ⱪisilƣan, aq ⱨalda zeminni kezip yürixidu; aq ⱪalƣan qaƣda, ular ƣǝzǝplinip asmanƣa ⱪarap, padixaⱨini ⱨǝm Hudasini ⱪarƣap tillaydu;
22 a földre is tekint és íme ínség és sötétség, a szorongatás borongása, a homályba taszítva!
ular yǝrgǝ ⱪarisa, mana, japa-muxǝⱪⱪǝt, ⱪarangƣu-zulmǝt, ⱨǝsrǝt-nadamǝt wǝ parakǝndiqilik turidu; Ular ⱪap-ⱪarangƣuluⱪⱪa ⱨǝydiwetilidu.
