Ézsaiás 61

1 Az Úrnak, az Örökkévalónak szelleme rajtam van, mivelhogy fölkent engem az Örökkévaló, hogy hírt hozzak az alázatosaknak, küldött engem, hogy bekötözzem a megtört szívűeket, hogy hirdessek foglyoknak szabadságot és megbilincselteknek kiszabadulást;

2 hogy hirdessem az Örökkévaló kegyének évét és az Istenünk bosszú napját, hogy megvigasztaljak minden gyászolót;

3 hogy nyújtsak Czión gyászolóinak, hogy adjak nekik díszt hamu helyett, vígság olaját gyász helyett, dicsőség palástját elborult lélek helyett, és majd nevezik őket az igazság tölgyeinek, az Örökkévaló ültetvényének, hogy magát megdicsőítse.

4 És felépítik az őskor romjait, az elődök pusztult helyeit föltámasztják, megújítják a romba dőlt városokat, nemzedék meg nemzedék elpusztult helyeit.

5 Ott állnak idegenek és legeltetik juhaitokat és külföldiek lesznek földműveseitek és vincelléreitek.

6 Ti pedig az Örökkévaló papjainak fogtok neveztetni, Istenünk szolgálattevőinek mondanak benneteket; a nemzetek vagyonát eszitek és gazdagságukkal büszkélkedtek.

7 Szégyentek helyett kétszeresen – a gyalázatért ujjonganak részükkel; ezért országukban kétszerest bírnak, örökké tartó öröm jut nekik.

8 Mert én az Örökkévaló szeretem a jogot, gyűlölöm a rablást a jogtalansággal; megadom munkabérüket igazság szerint és örökké tartó szövetséget kötök velük.

9 És ismeretes lesz a nemzetek közt magzatjuk és ivadékaik a népek közepette; mind akik látják, fölismerik őket, hogy az Örökkévaló áldotta magzat ők.

10 Örvendve örvendek az Örökkévalóban, vigadjon lelkem Istenemben, mert az üdv ruháiba öltöztetett engem, az igazság köpenyét adta rám, mint a vőlegény, ki papi fejdíszt vesz magára és mint a menyasszony, ki ékszereivel díszíti magát.

11 Mert mint a föld, mely előhozza sarjadékát, és mint a kert, mely sarjasztja veteményeit, úgy fog az Úr, az Örökkévaló sarjasztani igazságot és dicsőséget mind a nemzetek szeme láttára.