Ézsaiás 59

1 Lám, nem rövid az Örökkévaló keze, hogy nem segíthetne, és nem nehéz a füle, hogy nem hallana.

Glej, Gospodova roka ni skrajšana, da ne more rešiti niti njegovo uho zamašeno, da ne more slišati,

2 Hanem bűneitek választottak el benneteket Istentektől és vétkeitek elrejtetik vele arcát tőletek, úgy hogy nem hall.

temveč so vaše krivičnosti ločile med vami in vašim Bogom in vaši grehi so skrili njegov obraz pred vami, da ne bi slišal.

3 Mert kezeitek vérrel mocskíttattak be és ujjaitok bűnnel, ajkaitok hazugságot beszéltek, nyelvetek álnokságot szól.

Kajti vaše roke so omadeževane s krvjo in vaši prsti s krivičnostjo, vaše ustnice so govorile laži, vaš jezik je mrmral perverznost.

4 Senki sem hirdet igazságot, senki sem száll ítéletre hűséggel; bíznak a semmisségben, és beszélnek hiábavalóságot, fogannak bajt és szülnek jogtalanságot.

Nihče ne kliče za pravico niti se kdorkoli ne poteguje za resnico. Zaupajo v ničnost in govorijo laži, spočnejo vragolijo in obrodijo krivičnost.

5 Baziliszk tojásokat költöttek ki és pókhálókat szőnek, aki tojásaikból eszik, meghal, s ami kitiportatik, viperának kel ki.

Valijo jajca strupene kače in tkejo pajkovo mrežo. Kdor od njihovih jajc jé, umira in to, kar je zdrobljeno, se izvali v gada.

6 Hálóik nem válnak ruhává és nem takaróznak műveikkel; műveik jogtalanság művei és erőszak tette van kezeikben.

Njihove mreže ne bodo postale obleke niti se ne bodo pokrili s svojimi deli. Njihova dela so dela krivičnosti in dejanje nasilja je v njihovih rokah.

7 Lábaik rosszra futnak, és sietnek ártatlan vért ontani, gondolataik jogtalanság gondolatai, pusztulás és romlás pályáikon.

Njihova stopala tečejo k zlu in hitijo, da prelijejo nedolžno kri. Njihove misli so misli krivičnosti; pustošenje in uničenje sta na njihovih stezah.

8 A béke útját nem ismerik, nincs jog a nyomdokaikban, az ő ösvényeiket elferdítették, bárki rálép, nem ismer békét.

Poti miru ne poznajo in na njihovih poteh ni sodbe. Naredili so si sprijene steze. Kdorkoli tam hodi, ne bo poznal miru.

9 Azért eltávolodott tőlünk a jog és nem ér utol bennünket az igazság; remélünk világosságot és íme sötétség, fényességet – homályosságban járunk.

Zato je sodba daleč od nas niti nas pravica ne doseže. Čakamo na svetlobo, toda glej, nejasnost; na sijaj, toda hodimo v temi.

10 Tapogatnunk kell, mint a vakok a falat és mint a világtalanok tapogatózunk, megbotlunk délben, mint alkonyatkor, az egészségesek között, mint a holtak.

Tipamo za zidom kakor slepi in tipamo, kakor ne bi imeli oči. Spotikamo se opoldan kakor ponoči, na zapuščenih krajih smo kakor mrtvi možje.

11 Morgunk mint a medvék mindnyájan, és mint a galambok búgva búgunk, remélünk jogot, de nincs, segítséget eltávolodott tőlünk.

Vsi rjovemo kakor medvedje in boleče žalujemo kakor golobice. Pričakujemo sodbo, toda ni je; rešitev duš, toda ta je daleč od nas.

12 Mert megsokasodtak előtted a mi bűntetteink és vétkeink vallottak ellenünk, mert bűntetteink velünk vannak és bűneink – ismerjük azokat.

Kajti naši prestopki so pomnoženi pred teboj in naši grehi pričujejo zoper nas. Naši prestopki so z nami in glede naših krivičnosti, mi jih poznamo:

13 Elpártoltunk és megtagadtuk az Örökkévalót, elhúzódtunk Istenünk mellől, beszéltünk elnyomást és elszakadást, fogantunk és kiejtettünk szívünkből hazug szavakat.

prestopanje in laganje zoper Gospoda in odhajanje proč od našega Boga, govorjenje zatiranja in punta, spočenjanje in izgovarjanje besed neresnice iz srca.

14 Így hátraszoríttatott a jog és az igazság távolról áll, mert megbotlott a piacon az igazmondás és az egyenesség be nem jöhet.

Sodba je odvrnjena nazaj in pravica stoji daleč proč, kajti resnica je padla na ulici in nepristranskost ne more vstopiti.

15 És hiányzóvá lett az igazmondás és aki távozik a rossztól, kifosztódik; látta az Örökkévaló és rossznak tetszett szemeiben, hogy nincs jog.

Da, resnica peša in tisti, ki odhaja od zla, se izpostavlja za plen in Gospod je to videl in to ga je razžalilo, da ni bilo sodbe.

16 Látta, hogy nincs senki, bámult, hogy nincs közbenjáró; tehát segített neki a karja és igazsága – az támogatta.

Videl je, da ni bilo nobenega človeka in se čudil, da ni bilo nobenega posredovalca, zato mu je njegov laket prinesel rešitev duše in njegova pravičnost ga je podpirala.

17 És felöltött igazságot mint páncélt és a segítség sisakja a fején; felöltötte a bosszú ruháit öltözetül és magára vette mint köpenyt a buzgalmat.

Kajti nadel si je pravičnost kakor prsni oklep in na svojo glavo čelado rešitve duš in za oblačila si je nadel obleke maščevanja in z gorečnostjo je bil odet kakor z ogrinjalom.

18 Cselekedetek szerint azok szerint fizet: haraggal elleneinek, cselekedetet ellenségeinek, a szigeteknek cselekedetet fizet meg.

Glede na njihova dejanja bo primerno poplačal: razjarjenost svojim nasprotnikom, povračilo svojim sovražnikom, otokom bo poplačal povračilo.

19 És félni fogják nyugat felől az Örökkévaló nevét és napkelet felől az ő dicsőségét, mert jön mint a szűk folyam, melyet az Örökkévaló szele hajt.

Tako se bodo bali Gospodovega imena od zahoda in njegove slave od sončnega vzhoda. Ko bo sovražnik vstopil kot povodenj, bo Gospodov duh dvignil prapor zoper njega.

20 És jön Czión számára megváltó és a bűntől megtérők számára Jákóbban, úgymond az Örökkévaló.

Odkupitelj bo prišel na Sion in k tistim, ki se obračajo od prestopka v Jakobu, ‹ govori Gospod.

21 Én pedig – ez a szövetségem velük, mondja az Örökkévaló: szellemem, mely rajtad van és szavaim, melyeket szádba tettem, nem mozdulnak el szádból és magzatod szájából és magzatod magzatjának szájából, mondja az Örökkévaló, mostantól fogva mindörökké.

›Kar se tiče mene, to je moja zaveza z njimi, ‹ govori Gospod: ›Moj duh, ki je na tebi in moje besede, ki sem ti jih položil v tvoja usta, ne bodo odšle iz tvojih ust niti iz ust tvojega semena niti iz ust semena tvojega semena, ‹ govori Gospod, ›od tega časa naprej in na veke.