Ézsaiás 58
1 Kiálts tele torokkal, ne tartsd vissza, mint a harsona emeld fel hangodat; mondd meg népemnek bűntettüket és Jákob házának vétkeiket.
Tha hoi hang ah, na lok to paquem hmah; mongkah tuen baktiah hang ah; kai ih kaminawk khaeah sakpazaehaih to thui paeh loe, Jakob imthung takoh khaeah zaehaihnawk to amtuengsak ah.
2 Pedig engem nap nap után keresnek és útjaim megismerését kívánják; mint oly nemzet, mely igazságot hirdet és Istenének törvényét nem hagyta el, kérdeznek tőlem igaz törvényeket, Isten közelségét kívánják.
Nihcae loe toenghaih sah kami, angmacae Sithaw mah thuih ih lok pahnawt ai kami ah oh o baktih toengah, ni thokkruek kai ang pakrong o; kai ih loklam katoeng to panoek han koeh o; toenghaih loklamnawk to ang dueng o moe, Sithaw khaeah anghnaihaih to a koeh o.
3 Miért böjtöltünk és te nem láttad, sanyargattuk lelkünket és te nem tudod? Lám, böjtötök napján dologra találtok és mind a munkáitokat sürgetitek.
Tipongah buhzahhaih ka sak o naah, nang khen ai loe? Tipongah pakhra patanghaih hoiah ka oh o naah, nang dawncang ai loe? tiah na thuih o, khenah, buhzahhaih niah na tamnanawk to angpho qawt ah tok na sak o sak moe, nangmacae loe kanawm ah na oh o.
4 Lám, pörre és civódásra böjtöltök, és arra, hogy üssetek a gonoszság öklével; nem böjtöltök e napon, hogy szavatokat a magasságba hallassátok.
Khenah, nangcae loe lok angaekhaih, ban pathluem moe, maeto hoi maeto angbohhaih hoiah buhzahhaih to na sak o; nangcae ih lok to hmuensang hoiah thaih hanah, vaihni ah na sak o ih buhzahhaih baktiah buh na zaa o han om ai.
5 Vajon ilyen legyen-e a böjt, melyet kedvelek, a nap, melyen az ember sanyargatja lelkét? Vajon arra, hogy mint a nád hajlítsa fejét és zsákot meg hamut terítsen ki? Vajon ezt nevezed-e böjtnek és kedvesség napjának az Örökkévaló részére?
Kami maeto loe buhzah moe, poek patanghaih hoiah oh, anih loe phroh kazai baktiah zai sut moe, kazii to angzaeng hoi maiphu nuiah angsong sut, to tiah ohhaih ani to maw ka koeh ih buhzahhaih ah oh? To tiah sakhaih loe Angraeng mah tapom koi buhzahhaih ah oh, tiah thui thai tih maw?
6 Nemde ez a böjt, melyet kedvelek: feloldani a gonoszság bilincseit, kibontani a járom köteleit és szabaddá bocsátani a szorongatottakat és hogy minden jármot széttéptek.
Ka qoih ih buhzahhaih loe, Sethaih qui hoiah kangzaeng kaminawk to khramh pae moe, hmuenzit amtiksak meo, pacaekthlaek ih kaminawk to loisak pacoengah, tahnong ih quinawk khram paehaih to na ai maw?
7 Nemde, hogy megszeged az éhezőnek kenyeredet és bujdosó szegényeket beviszel a házba; midőn meztelent látsz, betakarod és véredtől el nem húzódsz.
Zok amthlam kaminawk to buh pacah moe, ohhaih ahmuen tawn ai amtang kaminawk hanah ohhaih ahmuen paek pacoengah, khukbuen tawn ai kaminawk hanah khukbuen paek moe, aimah ih acaengnawk angqoi taak ving ai ah khosakhaih hae na ai maw?
8 Akkor fölhasad, mint a hajnal, világosságod és gyógyulásod gyorsan sarjadzik; és jár előtted igazságod, az Örökkévaló dicsősége kisér téged.
To tiah ni na aanghaih loe akhawnbang ih ni aengh baktiah tacawt ueloe, karangah ngan na tui tih; na toenghaih to na hmaa ah caeh ueloe, Angraeng lensawkhaih mah hnukbang hoiah na pakaa tih.
9 Akkor kiáltasz és az Örökkévaló felel, fohászkodsz és ő azt mondja: itt vagyok, ha majd eltávolítasz közepedből jármot, ujjnak kinyújtását és jogtalanság beszélését;
To tiah na sak nahaeloe na kawkhaih lok to Angraeng mah pathim tih; na hangh naah, haeah Ka oh, tiah na naa tih. Minawk pacaekthlaekhaih tongh kaminawk ih hmuenzit to na khring pae, ban pazung hoi takhih moe, kasae thuihaihnawk to nang hmatsak,
10 és odaadod az éhezőnek lelkedet és sanyargatott lelket jóllakatsz: akkor feltündöklik a sötétségben világosságod és homályod olyan lesz, mint a dél.
zok amthlam kaminawk hoi pakhra patangkhang kaminawk ih angaihaihnawk to paek pacoengah, tahmenhaih palung na tawnh nahaeloe, vinghaih thungah na aanghaih to tacawt ueloe, na vinghaih loe athun ih ni aengh baktiah om tih boeh.
11 Vezetni fog téged az Örökkévaló mindig s jóllakatja száradt tájakon lelkedet, csontjaidat pedig megerősíti; olyan lesz, mint a megázott kert, és mint vízforrás, melynek vizei nem hazudoznak.
Nang loe Angraeng mah na caeh haih poe tih, zok amthlam naah zok amhahsak ueloe, na huhongnawk to thacaksak tih; nang loe tui paek ih dum baktiah om ueloe, tui kang vai ai tuipuek baktiah na om tih.
12 És belőled valók felépítenek őskori romokat, múlt nemzedékek alapjait feltámasztod; és így neveznek téged: résnek a falazója, aki ösvényeket helyreállít, hogy lakni lehessen.
Na caengnawk mah canghnii hoiah kapong sut ahmuen amaenawk to pakhraih o let ueloe, canghnii hoi kaom im sakhaih ahmuennawk to raemh o let tih; to naah nang loe kamro tapangnawk pakraih kami, kami ohhaih loklamnawk sah let kami, tiah kawk o tih.
13 Ha visszavonod a szombattól lábadat, hogy nem végzed dolgaidat szent napomon, hanem gyönyörnek nevezed a szombatot, tiszteltnek az Örökkévaló szent napját és megtiszteled, hogy nem végzed útjaidat, nem keresed ügyedet és szót nem beszélsz róla:
Ciimcai kai ih ani ah, na koehhaih bangah na caeh ai, Sabbath ni to kahoih ah na zah, Sabbath ni loe koeh koi kaom ciimcai Angraeng ih niah oh pongah, pakoeh han oh, tiah na thuih; na koehhaih loklam ah na caeh ai, na koeh to na pakrong ai, na koeh ih lok doeh apae ai ah na oh moe, to ni to khingzahaih na paek nahaeloe,
14 akkor gyönyörködni fogsz az Örökkévalóban, hajtani engedlek a föld magaslatain és enned engedem Jákob atyádnak örökségét – mert az Örökkévaló szája beszélt.
Angraeng ah anghoehaih na tawn tih; long nui ih hmuensang koekah kang ohsak moe, nam pa Jakob ih qawk hoiah kang com han, tiah Angraeng ih pakha mah thuih.
