< Ézsaiás 56 >
1 Így szól az Örökkévaló: Őrizzétek meg a jogot és cselekedjetek igazságot; mert közel van az én segítségem, hogy eljöjjön és igazságom, hogy megnyilvánuljon.
Пәрвәрдигар мундақ дәйду: — Адаләт һәм һидайәттә чиң туруңлар, Һәққанийлиқни жүргүзивериңлар; Чүнки Мениң ниҗатим йеқинлашти, Һәққанийлиғим аян қилинай дәватиду,
2 Boldog a halandó, aki ezt cselekszi és az ember fia, aki ahhoz ragaszkodik, ki megőrzi a szombatot, hogy meg ne szentségtelenítse és megőrzi kezét, hogy semmi rosszat ne cselekedjék.
Мошуларни қилғучи киши, Мошуларда чиң турғучи инсан балиси — Шабат күнини булғимай пак-муқәддәс сақлиғучи, Қолини һәр қандақ рәзилликтин тартқучи киши немидегән бәхитликтур!
3 És ne mondja az idegen, ki az Örökkévalóhoz csatlakozott, mondván: el fog engem különíteni az Örökkévaló az ő népétől; és ne mondja a herélt: lám én száraz fa vagyok.
Өзини Пәрвәрдигарға бағлиған ят жутлуқ адәм: — «Пәрвәрдигар чоқум мени өз хәлқидин айриветиду!», Яки ағват болған киши: — «Мана, қақшал бир дәрәқмән!» дегүчи болмисун.
4 Mert így szól az Örökkévaló a heréltekről, akik megőrzik szombatjaimat és azt választják, amiben kedvet találok és ragaszkodnak szövetségemhez.
Чүнки Пәрвәрдигар: — Мән Өз «шабат күнлирим»ни сақлайдиған, Көңлүмдики ишларни таллиған, Әһдәмдә чиң туридиған ағватларға мундақ дәймәнки: —
5 Adok nekik házamban és falaim közt emléket és nevet, jobbat fiaknál és leányoknál, örökké tartó nevet adok neki, mely ki nem írtatik.
Мән уларға Өз өйүмдә, Йәни Өз тамлирим ичидә орун һәм нам-атақ ата қилимән; Мошу нам-атақ оғул-қизлири барларниңкидин әвзәлдур; Мән уларға үзүлмәс, мәңгүлүк намни беримән.
6 Az idegenek pedig, akik csatlakoztak az Örökkévalóhoz, hogy őt szolgálják és hogy szeressék az Örökkévaló nevét, lévén neki szolgáivá, mindenki, aki megőrzi a szombatot, hogy meg ne szentségtelenítse, és akik ragaszkodnak szövetségemhez –
Пәрвәрдигарниң хизмитидә болушқа, Униң намиға сеғинишқа, Униң қуллири болушқа Пәрвәрдигарға өзини бағлиған, Шабат күнини булғимай пак-муқәддәс сақлиған, Әһдәмни чиң тутқан ят жутлуқниң пәрзәнтлирини болса,
7 elviszem őket szent hegyemhez és megörvendeztetem imaházamban, égőáldozataik és vágóáldozataik kedvességül lesznek oltáromon, mert házam imaháznak fog neveztetni mind a népek számára.
Уларниму Өз муқәддәс теғимға елип келимән, Мениң дуагаһ болған өйүмдә уларни хошал қилимән; Уларниң көйдүрмә қурбанлиқлири һәм тәшәккүр қурнанлиқлири Мениң қурбангаһим үстидә қобул қилиниду; Чүнки Мениң өйүм «Барлиқ әл-жутлар үчүн дуа қилинидиған өй» дәп атилиду.
8 Úgymond az Úr, az Örökkévaló, összegyűjtője Izrael elszórtjainak; összegyűjtők még hozzája, az ő összegyűjtötteihez.
Исраилдин тарқилип кәткән ғерибларни жиғип қайтуридиған Рәб Пәрвәрдигар: — Мән йәнә униңға башқиларни, Йәни жиғилип болғанларға башқиларниму қошуп жиғимән! — дәйду.
9 Minden vadja a mezőnek, jöjjetek falni, minden vad az erdőben!
— И далалардики барлиқ һайванлар, келип озуқтин елиңлар, Орманлиқтики барлиқ һайванлар, келиңлар!
10 Őrei vakok valamennyien, mit sem tudnak, mindnyájan néma kutyák, nem tudnak ugatni; álmodozva hevernek, szeretnek szunnyadozni.
[Исраилниң] күзәтчилири һәммиси қариғу; Улар һеч билмәйду; Һәммиси қавашни билмәйдиған гача иштлар, Чүшәкәп ятидиған, уйқиға амрақлар!
11 És a kutyák erős vágyúak, nem tudnak betelni, és maguk a pásztorok nem tudnak ügyelni; mindnyájan útjukra fordultak, kiki nyereségére egytől-egyig.
Мошу иштлар болса нәпси яман, тойғанни билмәйду, Улар болса [хәлқимни] «баққучи»лармиш техи! Улар йорутулушни һеч билмәйду, Уларниң һәммиси халиғанчә йол таллап қейип кәткән, Бирисиму қалмай һәр бири өз мәнпәитини көзләп жүргүчиләр!
12 Jertek, hadd hozok bort, hadd igyunk részegítőt; és olyan mint ez lesz a holnapi nap, nagy, felette bőséges.
Улар: «Қени, шарап кәлтүримән, Һарақни қанғичә ичәйли; Әтиму болса бүгүнкидәк болиду, Техиму молчилиқ болиду йәнә!» — дәвериду.