Ézsaiás 54
1 Ujjongj, te magtalan, ki nem szült, fakadj ujjongásra és vigadj, aki nem vajúdott, mert többen vannak az elhagyatottnak gyermekei, mint a férjezettnek gyermekei, mondja az Örökkévaló.
“Hiva, ʻae paʻa, ʻa koe naʻe ʻikai te ke fānau; ke ke hiva, pea kalanga leʻo lahi, ʻa koe naʻe ʻikai te ke langā ʻi ha tamasiʻi:” he ʻoku pehē ʻe Sihova, “ʻOku tokolahi hake ʻae fānau ʻae liʻaki ʻi he fānau ʻoe fefine kuo mali.
2 Tágítsd ki sátrad helyét, hajlékaid szőnyegeit nyújtsák ki, ne gátold meg; hosszabbítsd meg köteleidet és szögeidet erősítsd meg.
Fakalahi ʻae potu ʻo ho fale fehikitaki, pea tuku ke nau fofola ʻae puipui ʻo ho ngaahi nofoʻanga: ʻoua ʻe taʻofi, fakalōloa hoʻo ngaahi afo, pea tutuki ke maʻu hoʻo ngaahi tuki poupou;
3 Mert jobbra és balra fogsz kiterjeszkedni, és magzatod nemzeteket fog elűzni és elpusztult városokat be fognak népesíteni.
He te ke ʻalu atu ki he nima toʻomataʻu, pea ki he toʻohema; pea ʻe maʻu ʻa ho hako ʻae ngaahi Senitaile, pea ʻe fakakakai ʻae ngaahi kolo naʻe lala.
4 Ne félj, mert nem fogsz megszégyenülni, ne pirulj, mert nem leszel gyalázattá; mert ifjúkorod szégyenét el fogod felejteni és özvegykorod gyalázatára nem fogsz többé emlékezni.
“ʻOua ʻe manavahē; koeʻuhi ʻe ʻikai te ke mā: pea ʻoua naʻa ke puputuʻu koeʻuhi ʻe ʻikai fakamaaʻi koe: he te ke fakangaloʻi ʻae mā ʻo hoʻo kei talavou, pea ʻe ʻikai te ke toe manatu ki he valoki ʻo hoʻo nofo taka pe ʻi he mate ho husepāniti.
5 Mert férjed az alkotód, az Örökkévaló, a seregek ura az ő neve, és megváltód Izrael szentje, az egész föld Istenének neveztetik.
He ko ho Tupuʻanga kuo fakamaau mo koe; ko Sihova ʻoe ngaahi kautau ko hono huafa ia; pea ko ho Huhuʻi ko e tokotaha māʻoniʻoni ʻo ʻIsileli; ʻe ui ia ko e ʻOtua ʻo māmani kotoa pē.
6 Mert mint elhagyott és megbántott lelkű asszonyt hívott téged az Örökkévaló és mint ifjúkori feleséget, hogyha megvettetett, mondja Istened.
He kuo ui koe ʻe Sihova ʻo hangē ko e fefine liʻaki pea mamahi ʻi hono laumālie, pea hangē ko e uaifi ʻi heʻene kei siʻi, ka kuo liʻaki,” ʻoku pehē ʻe ho ʻOtua.
7 Rövid pillanatra elhagytalak, de nagy irgalommal összegyűjtlek majd.
“ʻI he kihiʻi fuoloa siʻi kuo u liʻaki koe; ka ʻi he ngaahi ʻaloʻofa lahi te u tānaki koe.
8 Áradó haragban egy pillanatra elrejtettem előtted arcomat, de örökké tartó szeretettel irgalmazok neked, mondja megváltód, az Örökkévaló.
ʻI he houhau siʻi naʻaku fufū hoku fofonga meiate koe ʻi he kemo pe; ka ʻi he ʻofa taʻengata te u ʻaloʻofa kiate koe, ʻoku pehē ʻe Sihova ko ho Huhuʻi.
9 Mert olyan ez nekem, mint Nóé vizei: ahogy esküdtem, hogy Nóé vizei többé nem árasztják el a földet, úgy esküdtem, hogy nem haragszom többé rád és nem dorgállak meg.
“He ʻoku tatau ʻae meʻa ni kiate au mo e ngaahi vai ʻo Noa: ʻo hangē kuo u fuakava ʻe ʻikai toe lōmaki ʻa māmani ʻaki ʻae ngaahi vai ʻo Noa; ʻoku pehē ʻeku fuakava ʻe ʻikai te u houhau kiate koe, pe valokiʻi koe.
10 Mert a hegyek megmozdulnak és a dombok meginognak, de szeretetem tőled nem mozdul el, és békém szövetsége nem inog meg, mondja irgalmazód, az Örökkévaló.
Koeʻuhi ʻe mole ʻae ngaahi moʻunga, pea hiki mo e ngaahi tafungofunga; ka ko ʻeku ʻofa ʻe ʻikai mole meiate koe, pea ʻe ʻikai hiki ʻae fuakava ʻo ʻeku melino, ʻoku pehē ʻe Sihova ʻaia ʻoku ʻaloʻofa kiate koe.
11 Szegény te, szélhányatott, megvigasztalatlan, íme fénymázba rakom köveidet és zafírokkal alapítlak meg.
“ʻA koe koe mamahi, pea vilingia ʻi he matangi, pea taʻefiemālie, vakai, te u ʻai hoʻo ngaahi maka ʻi he lanu lelei, pea ʻai hoʻo ngaahi tuʻunga ʻaki ʻae ngaahi safaia.
12 És teszem rubinttá ormaidat és kapuidat karbunkuluskövekké, és egész határodat drágakövekké.
Pea te u ngaohi ho ngaahi matapā sioʻata ʻaki ʻae ʻakete, pea mo ho ngaahi matapā ʻaki ʻae kapunikale, pea mo ho ngaahi ngataʻanga ʻaki ʻae ngaahi maka mahuʻinga.
13 És mind a fiaid az Örökkévaló tanítványai, és sok lesz fiaidnak békéje.
Pea ʻe akonakiʻi ʻe Sihova hoʻo fānau kotoa pē; pea ʻe lahi ʻae fiemālie ʻi hoʻo fānau.
14 Igazság által szilárdulsz meg, távol lesz a nyomorgatástól, mert nem kell félned, és a rettegéstől, mert nem közeledik hozzád.
ʻE fokotuʻumaʻu koe ʻi he māʻoniʻoni: te ke mamaʻo mo e fakamālohia; koeʻuhi ʻe ʻikai te ke manavahē: pea mei he ilifia; koeʻuhi ʻe ʻikai haʻu ia ʻo ofi kiate koe.
15 Ha seregelve sereglenek, nem tőlem való ez; aki sereglik ellened, elbukik rajtad.
Vakai, ko e moʻoni te nau tānaki fakataha, ka e ʻikai ʻiate au: ko ia kotoa pē ʻe fakataha ko e fili kiate koe ʻe hinga koeʻuhi ko koe.
16 Íme én teremtettem kovácsot, aki megfújja a szén tüzét és előhoz szerszámot művéhez; és én teremtettem pusztítót a rontásra.
“Vakai, kuo u fakatupu ʻae tufunga ukamea ʻaia ʻoku tapili ʻae malala ʻi he afi, pea ʻoku ʻomi ʻae meʻa fakatufunga ki heʻene ngāue; pea kuo u fakatupu ʻae fakaʻauha ke fakaʻauhaʻi.
17 Minden szerszám, mely ellened alkottatik, nem fog beválni, és minden nyelvet, mely ítéletre támad ellened, elkárhoztatsz: ez az Örökkévaló szolgáinak birtoka és igazságuk tőlem, úgymond az Örökkévaló.
ʻE ʻikai monūʻia ha mahafutau kuo ngaohi ke tauʻi koe; pea ko e ʻelelo kotoa pē ʻe lea kovi kiate koe te ke fakamalaʻia ʻi he fakamaau. Ko eni ʻae tofiʻa ʻoe kau tamaioʻeiki ʻa Sihova, pea ʻoku meiate au ʻenau māʻoniʻoni,” ʻoku pehē ʻe Sihova.
A Dove is Sent Forth from the Ark
