Ézsaiás 51
1 Hallgassatok rám, igazságra törekvők, az Örökkévalót keresők, tekintsetek a sziklára, amelyből vágattatok és a kút nyílására, melyből vájattatok.
Lannae ka pâlei niteh, BAWIPA ka tawng e taminaw ka lawk thai awh haw, nangmouh na kâdêinae lungsong hoi na tai awh e tangkom kâko khenhaw.
2 Tekintsetek Ábrahámra atyátokra és Sárára, aki szült benneteket, mert egymagát őt hívtam, megáldottam és megsokasítottam.
Nangmae na pa Abraham hoi nangmouh na kakhekung Sarah hah khenhaw. Bangtelamaw tetpawiteh, ahni dueng doeh ka kaw, yawkahawi sak teh, tami moikapap lah ka coung sak.
3 Mert megvigasztalta az Örökkévaló Cziónt, megvigasztalta mind a romjait s pusztáját olyanná tette, mint az Éden és sivatagát olyanná, mint az Örökkévaló kertje; vígság és öröm találtatik benne, hálaszó és dalnak hangja.
Hahoi BAWIPA ni Zion kho lung a pahawi han. Ahnie tami kingdinae hmuen pueng, lung a pahawi vaiteh, kahrawngum hah Eden hmuen patetlah ka sak vaiteh, ramkenae hah BAWIPA takha patetlah ka sak han. Lunghawilawkdeinae hoi nawmnae, lunghawilawk deinae hoi la saknae lawknaw athung vah hmu lah ao han.
4 Figyeljetek rám, népem, és nemzetem, rám hallgassatok; mert tanítás ered tőlem és törvényemet a népek világosságául helyezem el.
Ka taminaw ka dei e thai awh haw. Ka miphunnaw na hnâpakeng awh haw. Kai koehoi kâlawk a tâco vaiteh, lawk ka tâtueng e teh taminaw hanelah, angnae lah ao han.
5 Közel van az igazságom, megindult az üdvöm és karjaim népek fölött ítélnek; bennem szigetek remélnek és káromra várakoznak.
Ka lannae teh a hnai toe. Kaie rungngangnae teh a tâco toe. Ka kut ni tamipueng lawk a ceng awh han. Tuilum ramnaw ni a panue awh vaiteh, ka kut a kâuep awh han.
6 Emeljétek fel az égre szemeiteket és tekintsetek a földre alant, mert az egek mint a füst elmállanak és a föld mint a ruha elkopik, lakói pedig mint a szúnyog meghalnak; de segítségem örökké tart és igazságom nem törik meg.
Kalvan lah radoung awh haw, a rahim lae talai hai khenhaw. Kalvan teh hmaikhu patetlah a kahma teh, talai teh khohna patetlah a pawn han. Talai taminaw teh, tangkarang patetlah a due awh han. Hatei, rungngangnae teh a yungyoe a kangning vaiteh, lannae hai pahnawt thai lah awm mahoeh.
7 Hallgassatok rám, igazságot ismerők, nép, akiknek szívében van az én tanom: ne féljetek az emberek gyalázatától és szidalmazásaiktól ne rettegjetek.
Lannae phung ka panuek niteh, kaie kâlawk a lungthin dawk katatnaw, ka lawk thai awh haw. Taminaw e pathoenae taket awh hanh. Hnephnapnae hai taket awh hanh.
8 Mert mint a ruhát megeszi őket a moly és mint a gyapjút megeszi őket a szú; de igazságom örökké tart és segítségem nemzedékről nemzedékre.
Bangkongtetpawiteh, ahnimanaw teh, khohna patetlah hmonae ni koung a ca awh han. Tumuen patetlah ahnimanaw teh pâri ni a ca awh han. Hatei, ka lannae teh a yungyoe a cak vaiteh, ka rungngangnae teh a se buet touh hnukkhu buet touh a kangning han.
9 Ébredj, ébredj, ölts erőt, Örökkévaló karja te, ébredj, mint a hajdan napjaiban, az ősidők korszakaiban! Nemde te vagy az, aki levágta Ráhábot, átszúrta a sárkányt;
Kâhlaw leih, kâhlaw leih, thaonae kâmahrawk leih. Ayan e tueng dawk palang na kâhlaw e patetlah kâhlaw leih. Rahab ka rek niteh, khorui hah patawnae kapoekung teh, BAWIPA nang nahoehmaw.
10 nemde te vagy az, aki megszárította a tengert, a nagy mélység vizeit, ki a tenger fenekét úttá tette, hogy átvonuljanak a megváltottak.
Nang teh, kadung ni teh ka kaw e tuipui kahaksakkung, na rungngang e taminaw a cei nahanelah, tuipui a dungpoungnae koe lamthung na ka sak pouh kung teh nang nahoehmaw.
11 És az Örökkévaló kiváltottjai visszatérnek és eljutnak Cziónba ujjongással, örökké tartó örömmel a fejükön; vígságot és örömet érnek el, eltűnnek bánat és sóhaj.
Hot patetlah a ratang e taminaw ni, BAWIPA koelah a ban awh vaiteh, amamae lû dawk a yungyoe lunghawinae la sak nalaihoi Zion lah a ban awh nahan, lunghawinae hoi a nawmnae a hmu awh vaiteh, lungmathoenae hoi khuikanae teh, koung a kahma han toe.
12 Én, én vagyok a vigasztalótok; ki vagy, hogy félsz embertől, kinek halnia kell, és emberfiától, ki fűként adatik oda;
Na lung ka mawng sak kung teh kai kama roeroe doeh. Tami capa pho patetlah kasakkung hoi kadout hane tami ka taket e tami teh apimaw.
13 és megfeledkeztél az Örökkévalóról, ki az alkotód, kiterjesztője az egeknek és megalapítója a földnek, és remegtél folyton, egésznap, a szorongatónak dühétől, amint célzott, hogy megrontson téged – de hol a szorongatónak dühe?
Talaidu adu ka ung niteh, kalvannaw kasakkung hoi nang na kasakkung BAWIPA na pahnim teh, pacekpahlek e tami ni kai na raphoe tawmlei toe telah na pouk teh ahnie lungkhueknae pou na taki. Ka pacekpahlek e tami a lungkhueknae teh atu nâmaw ao.
14 A görnyedező hamar felszabadul, nem hal meg a sírba szállva, és kenyere nem hiányzik.
Tangkom thung dout mahoeh. Rawca hai pout mahoeh, Karang lah hloutnae koe a pha han.
15 Hisz én az Örökkévaló vagyok, a te Istened, ki felkavarja a tengert, hogy zúgnak a hullámai, Örökkévaló, seregek ura az ő neve;
Kai teh, tuipui ka yue ni teh tuicapa kahramsakkung nangmae Jehovah na Cathut doeh. A min teh ransahu BAWIPA doeh.
16 szádba tettem szavaimat és kezem árnyékával betakartalak, hogy megplántáljam az egeket és megalapítsam a földet és azt mondjam Cziónnak: népem vagy!
Kalvan ka kangdout sak niteh, talai adu ka ung e ni Zion koevah, ka tami lah na o telah ka ti thai nahanelah, ka lawk na pahni dawk ka hruek toe. Ka kut e tâhlip hoi nang teh na ramuk toe telah ati.
17 Ébredezz, ébredezz, kelj föl Jeruzsálem, aki megittad az Örökkévaló kezéből haragjának serlegét, a támolygás öblös serlegét megittad, kiszíttad.
Oe, Jerusalem, BAWIPA e kut dawk e lungkhueknae manang kanetkung napui, kâhlaw leih, thaw nateh kâhlaw leih. nang ni tâluengsaknae manang hai koung na nei toe. A radue hai koung na nei toe.
18 Nincs ki vezetné őt mind a fiak közül, kiket szült; nincs, ki megfogná kezét mind a fiak közül, kiket fölnevelt.
Na khe e na capanaw thung dawk, nama lam kapâtuekung buet touh hai awm hoeh. Na kawk e capanaw thung dawk nama kut hoi na ka hrawi hane tami buet touh hai awm hoeh.
19 Kettő esett meg rajtad, ki szán meg téged? A pusztulás és romlás, az éhség és kard, miképpen vigasztaljalak meg?
Takang a tho vaiteh tami kingdinae hoi, tahloi hoi theinae, hete runae kahni touh nange lathueng a pha toe. Apinimaw na ka khai vaiteh, lung na pahawi han.
20 Fiaid elájultak, hevertek minden utca sarkán, mint a hálóba jutott zerge, megtelten az Örökkévaló haragjával, Istened dorgálásával.
Na capanaw ni kângai a ru awh han. Tangkhek dawk kâman e Atha patetlah lam tangkuem dawk ayan awh vaiteh, BAWIPA e lungkhueknae hoi Cathut e yuenae teh a boum awh han.
21 Ezért halljad csak ezt szegény te és ittasodott, de nem bortól!
Hatdawkvah, pacekpahlek e ka khang e tami, misurtui hloilah alouke paruinae hoi ka parui e tami thai awh haw.
22 Így szól Urad, az Örökkévaló és Istened, aki viszi népének ügyét: íme kivettem kezedből a támolygás serlegét, haragom öblös serlegét nem fogod inni többé.
Na BAWIPA, a taminaw lawk ouk ka kâpankhai e, na Bawipa Jehovah ni a dei e teh, khenhaw! pâyawnae manang, ka lungkhueknae manang dawk e a taisawm hah na kut dawk e ka la vaiteh, nang teh bout na net mahoeh toe.
23 Hanem teszem megbántóid kezébe, kik azt mondták lelkednek: hajolj le, hogy átjárjunk rajta; és te olyanná tetted hátadat, mint a föld és mint az utca az átjáróknak.
Hatei, nang koe vah na tak van coungroe thai nahanelah, tabawk haw telah a titeh, na lathueng kacetnaw hanelah, lamthung patetlah na tak a phai teh, patawnae na kapoekungnaw e kut dawk, hote yamu manang ka hruek han.
