Ézsaiás 5
1 Hadd énekeljek barátomról, kedveltem énekét szőlőjéről. Szőlője volt barátomnak kövér hegyfokon.
Now let me sing for my Beloved, A song of my Beloved as to His vineyard: My beloved has a vineyard in a fruitful hill,
2 Bekerítette s megtisztította kövektől és beültette nemes venyigével, tornyot épített közepébe, sajtót is vágott ki benne; azt remélte, hogy szőlőt terem és termett vadszőlőt.
And He fences it, and casts out its stones, And plants it [with] a choice vine, And builds a tower in its midst, And has also hewn out a winepress in it, And He waits for the yielding of grapes, And it yields bad ones!
3 S most, Gyereuzsálem lakója és Jehúda embere, ítéljetek csak köztem és szőlőm között!
And now, O inhabitant of Jerusalem and man of Judah, Please judge between Me and My vineyard.
4 Mit kellett még tenni szőlőmmel, amit nem tettem vele; miért reméltem, hogy szőlőt terem és termett vadszőlőt?
What [is there] to do still to My vineyard, That I have not done in it? For what reason have I waited for the yielding of grapes, And it yields [only] bad ones?
5 Most tehát, hadd tudatom csak veletek, mit teszek majd szőlőmmel: eltávolítom sövényét, hogy lelegeltessék, áttöröm kerítését, hogy eltapodtassék;
And now, pray, let Me cause you to know, That which I am doing to My vineyard, To turn its hedge aside, And it has been for consumption, To break down its wall, And it has been for a treading-place.
6 és parlaggá teszem, nem nyesik és nem kapálják, benövi tövis és gaz és a felhőknek megparancsolom, hogy ne hullassanak rá esőt.
And I make it a waste, It is not pruned, nor arranged, And brier and thorn have gone up, And I lay a charge on the thick clouds, From raining on it rain.
7 Mert az Örökkévalónak, a seregek urának szőlője Izrael háza és Jehúda embere gyönyörűséges ültetvénye; remélt igazságot és íme gazság, jogosságot és íme jajgatás.
Because the vineyard of YHWH of Hosts [Is] the house of Israel, And the man of Judah His pleasant plant, And He waits for judgment, and behold, oppression, For righteousness, and behold, a cry.
8 Jaj, kik házat házhoz toldanak, mezőt mezőhöz csatolnak, míg nincs hely és ti egyedül lesztek lakók az országban!
Woe [to] those joining house to house, They bring field near to field, Until there is no place, And you have been settled by yourselves In the midst of the land!
9 Fülem hallatára szólt az Örökkévaló, a seregek ura bizony sok ház pusztává lesz, nagyok és szépek lakó nélkül.
Do many houses not become a desolation by the weapons of YHWH of Hosts? Great and good without inhabitant!
10 Mert tíz hold szőlő egy bátot terem és egy chómer vetés egy éfát terem.
For ten acres of vineyard yield one bath, And a homer of seed yields an ephah.
11 Jaj, akik korán fölkelnek reggel, hogy részegítő ital után járjanak, későig ülnek este, hogy a bor hevítse.
Woe [to] those rising early in the morning, They pursue strong drink! Lingering in twilight, wine inflames them!
12 És hárfa és lant, dob és fuvola, meg bor van lakomájukon, de az Örökkévaló cselekvését nem tekintik és kezének művét nem látják.
And harp, and stringed instrument, tambourine, and pipe, And wine, have been their banquets, And they do not behold the work of YHWH, Indeed, they have not seen the work of His hands.
13 Azért számkivetésbe megy népem tudás hiányában, előkelői éhség emberei; sokasága pedig szomjtól tikkadt el.
Therefore my people removed without knowledge, And its honorable ones are famished, And its multitude dried up of thirst.
14 Azért az alvilág kitágította lelkét és kitátotta száját szertelenül, és alászáll dísze és zúgása és zajongása, meg aki vígságos köztük. (Sheol h7585)
Therefore Sheol has enlarged herself, And has opened her mouth without limit. And its honor has gone down, and its multitude, And its noise, and its exulting one—into her. (Sheol h7585)
15 És megalázkodik az ember és lealacsonyodik a férfiú, és a büszkék szemei lealacsonyodnak.
And the low is bowed down, and the high humbled, And the eyes of the haughty become low,
16 És felmagasztalódik az Örökkévaló, a seregek ura az ítélet által és a szent Isten megszenteltetik igazság által.
And YHWH of Hosts is high in judgment, And the Holy God sanctified in righteousness,
17 Akkor legelnek majd a juhok, mint saját rétűkön, és a kövérek romjait jövevények emésztik.
And lambs have fed according to their leading, And sojourners consume wastelands of the fat ones.
18 Jaj, akik húzzák a bűnt a hamisság köteleivel és mint szekér istrángjával a vétket.
Woe [to] those drawing out iniquity with cords of vanity, And as [with] thick ropes of the cart—sin.
19 Akik mondják: siettesse, gyorsítsa művét, hogy meglássuk; ám közeledjék és következzék be Izrael szentjének tanácsa, hogy megtudjuk.
Who are saying, “Let Him hurry, Let Him hurry His work, that we may see, And let the counsel of the Holy One of Israel Draw near and come, and we know.”
20 Jaj, akik a rosszat jónak mondják és a jót rossznak, akik sötétséget világossággá tesznek és világosságot sötétséggé, akik keserűt édessé tesznek és édest keserűvé.
Woe [to] those saying to evil “good,” and to good “evil,” Putting darkness for light, and light for darkness, Putting bitter for sweet, and sweet for bitter.
21 Ja, akik bölcsek a maguk szemeiben és önnönmagúk előtt eszesek.
Woe [to] the wise in their own eyes, And—before their own faces—intelligent!
22 Jaj, akik hősök borivásban és derék emberek részegítő ital töltésében;
Woe [to] the mighty to drink wine, And men of strength to mingle strong drink.
23 akik fölmentik a gonoszt vesztegetés fejében és az igazak igazságát elveszik tőlük.
Declaring righteous the wicked for a bribe, And the righteousness of the righteous They turn aside from him.
24 Azért amint megemészti a tarlót a tűznek nyelve és aszott fű elsüpped a lángban, az ő gyökerük olyan lesz, mint a korhadék és viráguk felszáll mint a por, mert megvetették az Örökkévalónak, a seregek urának tanát és Izrael szentjének szavát káromolták!
Therefore, as a tongue of fire devours stubble, And flaming hay falls, Their root is as muck, And their flower goes up as dust. Because they have rejected the Law of YHWH of Hosts, And despised the saying of the Holy One of Israel.
25 Ezért fellobbant az Örökkévaló haragja az ő népe ellen, kinyújtotta kezét ő ellene, megverte, hogy reszkettek a hegyek és lett hullájuk mint söpredék az utcák közepén. Mind amellett nem fordult el haragja és egyre kinyújtva keze!
Therefore the anger of YHWH has burned among His people, And He stretches out His hand against it, And strikes it, and the mountains tremble, And their carcass is as filth in the midst of the out-places. With all this His anger did not turn back, And still His hand is stretched out!
26 Zászlót emel a nemzeteknek messzire és csalogatja őt a föld végéről és íme hamar, gyorsan eljő.
And He lifted up an ensign to the far-off nations, And hissed to it from the end of the earth, And behold, with haste, it comes swiftly.
27 Nincs bágyadt és nincs gyönge közte, nem szendereg és nem alszik, nem. oldódik meg csípőinek öve és nem szakad el saruinak szíja.
There is none weary, nor stumbling in it, It does not slumber, nor sleep, Nor has the girdle of its loins been opened, Nor the strap of its sandals drawn away.
28 Akinek nyilai élesítvék, és íjai mind feszítvék; lovainak patái kovának gondolhatók, kerekei szélvésznek.
Whose arrows [are] sharp, and all its bows bent, Hooves of its horses have been reckoned as flint, And its wheels as a windstorm!
29 Ordítása olyan, mint az oroszláné, ordít mint a fiatal oroszlánok, megmordul és megragadja a zsákmányt; elhordja és nincs, aki megmenti.
Its roaring [is] like a lioness, It roars like young lions, And it howls, and seizes prey, And carries away safely, and there is none delivering.
30 És mordul rá ama napon mint tenger morajlása; a földre tekintenek, és íme sötétség, szorongás, és a napvilág elsötétült fellegei által.
And it howls against it in that day as the howling of a sea, And it has looked attentively to the land, And behold, darkness—distress, And light has been darkened by its abundance!
