Ézsaiás 47
1 Szállj le és ülj a porba, Bábelnek szűz leánya, ülj a földre, trón nélkül, Kaszdim leánya; mert nem fognak többé nevezni téged gyöngédnek és elkényeztetettnek.
Stig ned og set deg i moldi, du møy Babel-dotter! Set deg på jordi utan kongsstol, du kaldæar-dotter! For ei skal du lenger kallast den kløkke og kjælne.
2 Végy malmot és őrölj lisztet, takard föl fátyolodat, gyűrd föl az uszályt, takard ki a lábszárt, kelj át folyókon.
Tak handkverni og mal mjøl, legg sløret burt! lyft slæpet upp, næk leggen, vad yver elvar!
3 Takartassék föl szemérmed, meg is láttassék a gyalázatod; bosszút állok a nem kímélek embert.
Lat skammi di syna seg, lat deim sjå di skjemsla! Hemn tek eg og sparer ikkje eit menneskje.
4 Megváltónk, az Örökkévaló, seregek ura az ő neve, Izrael szentje.
Vår utløysar, Allhers-Herren han heiter, Israels Heilage.
5 Ülj hallgatagon és menj a sötétségbe, Kaszdím leánya, mert téged többé nem neveznek királyságok úrnőjének.
Set deg stilt og gøym deg i myrkret, du kaldæar-dotter! For ei skal du lenger kallast dronning yver riki.
6 Haragudtam népemre, megszentségtelenítettem birtokomat és kezedbe adtam azokat; nem juttattál nekik irgalmat, az öregen nehézzé tetted igádat nagyon.
Eg var harm på mitt folk, vanhelga min arvlut og gav deim i dine hender. Men du viste ikkje medynk. Jamvel på gamlingar la du ditt tunge ok.
7 Azt mondtad: örökké úrnő leszek, úgy hogy nem vetted ezeket szívedre, nem gondoltál a végére.
Du sagde: «Eg skal alltid vera Æve-dronning, » du la ikkje det på hjarta, tenkte ikkje på endelykti.
8 Most tehát halljad ezt, te elpuhult, ki biztonságban ülsz, ki azt mondja szívében: én és senki más, nem fogok özvegyként ülni, nem fogok ismerni gyermektelenséget!
So høyr no det, du kjælne, som trunar so trygt, du som segjer i ditt hjarta: «Eg og ingen annan! Eg skal ikkje sitja enkja, og aldri sjå meg barnlaus!»
9 Majd jön rád a kettő egy pillanat alatt, egy napon: gyermektelenség és özvegység; teljességükben jönnek rád kuruzslásod sokasága, bűvészeted nagyon számos volta mellett is.
Båe desse ulukkor skal brått koma yver deg på ein einaste dag, barnløysa og enkjestand kjem på deg i fullaste mål, tråss i dine mange trollingar og dine sterke bannlysingar.
10 Bíztál rosszaságodban, azt mondtad: nem lát senki: bölcsességed és tudásod az csábított el téged, és mondtad szívedben: én és senki más.
Du var trygg i vondskapen din og sa: «Det er ingen som ser meg!» Visdomen din og vitskapen din hev dåra deg, so du sa i ditt hjarta: «Eg og ingen annan!»
11 Majd jön rád veszedelem, melyet nem tudsz elhárítani, és rád dől balsors, melyet nem tudsz kiengesztelni, és hirtelen jönni fog rád pusztulás, melyet nem ismersz.
So skal det då vondt koma yver deg, som du veit’kje å venda av, ei ulukka skal falla yver deg, som du ikkje kann sona burt, og brått skal det koma yver deg tjon når du ikkje varast.
12 Állj csak oda bűvészeteddel és sok kuruzslásoddal; melyekkel fáradoztál ifjúkorod óta; talán segíthetsz magadon, talán félelmetes leszel.
Kom no med dine bannlysingar, dine mange trollingar, som du hev stræva med ifrå ungdomen! Kanskje kunde du finna hjelp, kanskje skræma ulukka burt.
13 Belefáradtál sok tanakodásodba! Álljanak csak elő és segítsenek meg téged az égnek vizsgálói, akik a csillagokat nézik, újholdanként jelentik azokat, mik rád jönnek.
Du hev trøytta deg med dine mange råder, lat deim so møta, lat dei himmelkunnige hjelpa deg, stjernekikaran’, dei som kvar månad forkynner kva som skal hendast deg!
14 Íme lettek mint a tarló, tűz égette el őket, nem mentik meg lelküket a láng hatalmától: nem parázs az melegedésre, tűz, hogy mellette üljenek.
Men dei hev vorte som halm, elden brenner deim upp, dei kann ikkje berga sitt eige livet or loge-vald. Det er ikkje glod til å verma seg med, ikkje bål til å sitja attved.
15 Így jártál azokkal, akikkel fáradtál; akik veled kereskedtek ifjúkorod óta, kiki a maga irányában elbujdostak, nem segít meg senki!
So gjeng det deg med deim du hev stræva for, handelsvenerne dine frå ungdomen din. Dei vildrar kvar sin veg, ingen som hjelper deg.
