Ézsaiás 46
1 Meggörnyedt Bél, meggörbül Nebó, bálványképeik az állatra és baromra kerültek; akiket ti hordoztok, felrakatnak terhéül az elbágyadt baromnak.
ʻOku foʻohifo ʻa Peli, pea tulolo ʻa Nipo, naʻe heka ʻi he ngaahi manu ʻae ngaahi tamapua, pea ʻi he fanga pulu: naʻe māfasia hoʻomou ngaahi saliote; ʻi hono fakaheka kuo ongosia ai ʻae manu.
2 Meggörbültek, meggörnyedtek egyetemben, nem bírták megmenteni a terhet, maguk is fogságba mentek.
ʻOku nau tulolo, ʻoku nau punou fakataha; naʻe ʻikai te nau faʻa fua ʻae kavenga, ka kuo hoko ʻo pōpula ʻakinautolu.
3 Hallgassatok rám, Jákob háza és Izrael házának egész maradéka, akiket az anyaméhtől fogva felraktam, és születéstől fogva hordoztam;
“Fanongo kiate au, ʻae fale ʻo Sēkope, pea mo hono toe kotoa pē ʻoe fale ʻo ʻIsileli, ʻaia naʻaku fua mei he fatu, ʻaia ʻoku fua mei he manāva.
4 öregségig is az vagyok, vénségig is én visellek, én cselekedtem és hordozok, és én viselek és megmentek.
Pea ʻo aʻu ki hoʻo motuʻa ko au ia; pea ʻo aʻu ki he ʻuluhinā te u fua koe: kuo u ngaohi, pea te u fua ia; ʻio, te u fua, pea te u fakamoʻui.
5 Kivel hasonlítotok engem össze és tesztek egyenlővé, kivel vettek egybe, hogy hasonlók legyünk?
“Te mou fakatatau au kia hai, pea te u tatau mo hai, ʻio te mou fakatatau au kia hai, koeʻuhi ke mā tatau mo ia?
6 Akik aranyat ráznak ki az erszényből és ezüstöt mérnek a mérlegen, ötvöst bérelnek, hogy földolgozza istenné, meghajtják magukat, le is borulnak.
ʻOku laku ʻae koula mei he kato, pea fakamamafa ʻae siliva ʻi he meʻa fakatatau, pea fakakau ʻae tufunga koula; pea ʻoku ne ngaohi ia ko e ʻotua: ʻoku nau punou hifo, ʻio, ʻoku nau lotu.
7 Vállra emelik, hordják, leteszik a maga helyére, hogy álljon, helyéből el nem mozdul; kiált is hozzá, de nem felel, szorultságából nem segíti őt ki.
ʻOku nau fua ia ʻi he uma, ʻoku nau hapahapai ia, pea fokotuʻu ia ʻi hono potu, pea ʻoku ne tuʻu; pea ʻe ʻikai te ne ʻalu mei hono potu: ʻio, ʻe kalanga ha tokotaha kiate ia, ka ʻoku ʻikai te ne tali, pe fakamoʻui ia mei heʻene tuʻutāmaki.
8 Gondoljatok erre és erősbödjetek, vegyétek szívetekre, ti elpártolók!
“Manatuʻi ʻae meʻa ni, pea fakahā ko e kau tangata ʻakimoutolu: toe manatu ki ai, ʻakimoutolu ʻae kau angahala.
9 Gondoljatok az előbbiekre őskortól fogva: hogy én vagyok Isten és nincs más, az Isten, és nincs olyan mint én:
Manatu ki he ngaahi ʻuluaki meʻa ʻi muʻa: he ko au ko e ʻOtua, pea ʻoku ʻikai ha taha kehe; Ko au ko e ʻOtua, pea ʻoku ʻikai ha tokotaha ʻe tatau mo au,
10 aki kezdettől fogva hirdeti a véget és elejétől fogva azokat, amik nem történtek, aki mondja: tanácsom fönn fog állni és minden akaratomat megteszem:
Ke fakahā ʻae ikuʻanga mei he kamataʻanga, pea mei he ngaahi kuonga ʻi muʻa ʻae ngaahi meʻa ʻoku teʻeki ke fai, ʻo pehē, ʻE tuʻumaʻu ʻeku tuʻutuʻuni, pea te u fai ʻeku faʻiteliha kotoa pē:
11 aki keletről hívja a sast, messze földről tanácsom emberét; mondottam is, el is hozom, alkottam, meg is teszem.
ʻO ui ʻae manupuna ʻoku fekai mei he potu hahake, ʻae tangata ʻoku ne fai ki heʻeku fekau mei he fonua mamaʻo: ʻio, kuo u fakahā ia, pea te u fakahoko ia; kuo u tuʻutuʻuni ki ai, pea te u fai ia.
12 Hallgassatok rám, konok szívűek, akik távol vannak az igazságtól.
Fanongo kiate au, ʻakimoutolu ʻoku loto mālohi, ʻakimoutolu ʻoku mamaʻo mo e māʻoniʻoni:
13 Közel hoztam igazságomat, nem távozik az és segítségem nem késik; majd adok Cziónban segítséget, Izraelnek dicsőségemet.
ʻOku ou ʻomi ke ofi ʻeku māʻoniʻoni; ʻe ʻikai mamaʻo ia, pea mo ʻeku fakamoʻui ʻe ʻikai tatali ia: pea te u tuku ʻae fakamoʻui ʻi Saione, maʻa ʻIsileli ko hoku nāunau.
