Ézsaiás 40
1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, mondja Istenetek.
»Tolažite, tolažite moje ljudstvo, « govori vaš Bog.
2 Beszéljetek Jeruzsálem szívére és hirdesse neki, hogy letelt a szolgálat ideje, hogy leróva bűne, hogy kapott az Örökkévaló kezéből kétszeresen mind a vétkeiért.
»Govorite tolažilno [prestolnici] Jeruzalem in kličite k njej, da je njeno bojevanje dovršeno, da je njena krivičnost odpuščena, kajti iz Gospodove roke je prejela dvojno za vse svoje grehe.«
3 Egy szólónak hangja: A pusztában törjétek az Örökkévaló útját, egyengessetek a sivatagban pályát Istenünknek.
Glas tistega, ki vpije v divjini: »Pripravite Gospodovo pot, v puščavi izravnajte glavno cesto za našega Boga.
4 Minden völgy emelkedjék és minden hegy és domb alacsonyodjanak; legyen a mi görbe rónává és a hegyhátak síksággá;
Vsaka dolina naj bo povišana in vsaka gora in hrib naj bosta znižana in skrivljeno naj bo izravnano in gorski grebeni ravnina
5 hogy megnyilvánuljon az Örökkévaló dicsősége és lássa minden halandó egyaránt, hogy az Örökkévaló szája beszélt.
in Gospodova slava se bo razodela in vse meso jo bo hkrati videlo, kajti Gospodova usta so to govorila.«
6 Egy hang, mely mondja: Szólj! Egy másik mondja: Mit szóljak? Minden halandó fű és minden kegye olyan, mint a mező virága.
Glas je rekel: »Vpij.« Rekel je: »Kaj naj vpijem?« »Vse meso je trava in vsa njegova ljubkost je kakor cvetica polja.
7 Elszáradt a fű, elhervadt a virág, mert az Örökkévaló lelke lehel rá; valóban fű a nép.
Trava se suši, cvet veni, ker nanjo piha Gospodov duh. Zagotovo je ljudstvo trava.
8 Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünknek igéje fennmarad örökre.
Trava se suši, cvet veni, toda beseda našega Boga bo obstala na veke.«
9 Magas hegyre menj föl, hírhozója Cziónnak, emeld föl erővel hangodat, hírhozója Jeruzsálemnek: emeld fel, ne félj, mondd meg Jehúda városainak: itt az Istenetek!
Oh Sion, ki prinašaš dobre novice, pojdi gor na visoko goro. Oh Jeruzalem, ki prinašaš dobre novice, povzdigni svoj glas z močjo. Povzdigni ga, ne boj se, govóri Judovim mestom: »Glejte, vaš Bog!«
10 Íme az Úr, az Örökkévaló mint hatalmas jön, karja az, mely uralkodik: íme, jutalma vele van és munkabére őelőtte.
Glejte, Gospod Bog bo prišel z močno roko in njegov laket bo vladal zanj. Glejte, njegova nagrada je z njim in njegovo delo pred njim.
11 Mint pásztor, ki nyáját legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében viszi, a szoptatósakat vezeti.
Svoj trop bo pasel kakor pastir. Jagnjeta bo zbral s svojim laktom in jih nosil v svojem naročju in nežno vodil tiste, ki so z mladiči.
12 Ki mérte meg markával a vizeket és határozta meg arasszal az egeket és foglalta mércébe a föld porát és mázsált mérlegen hegyeket és dombokat a serpenyőkben?
Kdo je izmeril vode z dlanjo svoje roke, s pednjem premeril nebo, doumel prah zemlje po meri in odtehtal gore na vagah in hribe na tehtnici?
13 Ki határozta meg az Örökkévaló szellemét, ki a férfi, ki tanácsát tudatta vele?
Kdo je usmerjal Gospodovega Duha ali je bil njegov svetovalec in ga učil?
14 Kivel tanácskozott, hogy oktatta volna és tanította volna a jog ösvényére, hogy tanította volna tudásra és az értelem útját tudatná vele?
S kom se je posvetoval in kdo ga je poučeval in ga učil na stezi sodbe in ga učil spoznanja in mu pokazal pot razumevanja?
15 Lám, a nemzetek mint csepp a vederből és a serpenyők porszemeként becsültetnek; lám, szigeteket mint parányt emel föl.
Glej, narodi so kakor kapljica iz vedra in šteti so kakor majhen prah na tehtnici. Glej, otoke dviguje kakor zelo majhno stvar.
16 És a Libanon nem elégséges tüzelésre, és vadja nem elégséges égőáldozatra.
Libanon ni zadosten za gorenje niti njegove živali ne zadoščajo za žgalno daritev.
17 Mind a nemzetek olyanok előtte mint semmi, valami semmisnek és hiábavalónak tekintetnek általa.
Vsi narodi pred njim so kakor nič in zanj so vsi šteti manj kot nič in ničnost.
18 Kivel hasonlítjátok hát össze az Istent, és minő hasonlóságot állítotok mellé?
Komu hočete potem primerjati Boga? Ali kakšno podobnost hočete primerjati k njemu?
19 A képet művész öntötte és ötvös bevonja arannyal és ezüstláncokat olvaszt rá.
Delavec tali rezano podobo, zlatar jo prevleče z zlatom in uliva srebrne verižice.
20 Aki ily adományra szegény, fát választ, mely nem rothad; bölcs művészt keres magának, hogy képet alkosson, mely nem inog.
Kdor je tako obubožan, da nima daritve, izbira drevo, ki ne bo trohnelo, zanj išče spretnega delavca, da pripravi rezano podobo, ki ne bo omajana.
21 Nem tudjátok-e, nem hallottátok-e, nem mondatott-e meg nektek kezdettől fogva, nem értettétek-e meg a föld alapjait?
Mar niste vedeli? Mar niste slišali? Mar vam ni bilo to povedano od začetka? Mar niste razumeli od temeljev zemlje?
22 Ő az, ki székel a föld köre felett, annak lakói pedig olyanok, mint sáskák; aki kiterjesztette mint kárpitot az egeket és kinyújtotta mint sátort, mely laknivaló;
On je, ki sedi nad zemeljskim krogom, njegovi prebivalci pa so kakor kobilice, ki razprostira nebesa kakor zaveso in jih razširja kakor šotor za prebivanje v njem,
23 aki semmivé tesz fejedelmeket, a föld bíráit hiábavalósággá tette.
ki prince daje v nič, sodnike zemlje dela kakor ničnost.
24 Alig ültették be, alig vetették el, alig gyökerezik meg a földben törzsük, már is fuvallott rájuk és elszáradtak és vihar viszi el őket mint a tarlót.
Da, ne bodo posajeni, da, ne bodo posejani. Da, njihova klada se ne bo zakoreninila v zemlji in nanje bo tudi pihal in se bodo izsušili in vrtinčast veter jih bo odnesel kakor slamo.
25 Kivel hasonlítotok össze engem, hogy vele egyenlő volnék, mondja a szent.
»H komu me boste potem primerjali ali [komu] bom enak?« govori Sveti.
26 Emeljétek fel a magasba szemeiteket és lássátok, ki teremtette ezeket? Ő, ki, szám szerint vezeti ki seregüket, mindnyájukat néven szólítja, a nagy hatalmú és szilárd erejű előtt egy sem hiányzik.
Povzdignite svoje oči na visoko in glejte, kdo je ustvaril te stvari, ki njihovo vojsko vodi ven po številu. Vse jih kliče po imenih z veličino svoje moči, ker je močan v moči; niti ena ne manjka.
27 Minek mondod Jákob és szólsz Izrael: el van rejtve utam az Örökkévalótól és Istenemet elkerülte jogom?
Zakaj praviš, oh Jakob in govoriš, oh Izrael: »Moja pot je skrita pred Gospodom in moja sodba je šla mimo mojega Boga?
28 Nem tudod-e, avagy nem hallottad-e: örök Isten az Örökkévaló teremtője a föld végeinek, nem bágyad el és nem fárad el, kikutathatatlan az ő értelme!
Mar nisi spoznal? Mar nisi slišal, da večen Bog, Gospod, Stvarnik koncev zemlje, ne slabi niti ni izmučen? Njegovega razumevanja ni možno preiskati.
29 Erőt ad a bágyadtnak és az erőtlennek sok hatalmat juttat.
Silo daje slabotnim in tistim, ki nimajo moči, povečuje moč.
30 Elbágyadnak bár fiatalok és elfáradnak, és ifjak botolva botlanak
Celo mladostniki bodo oslabeli in bodo izmučeni in mladeniči bodo popolnoma padli,
31 de az Örökkévalóban reménykedők erőt váltanak, szárnyat emelnek mint a sasok, szaladnak és el nem fáradnak, mennek és el nem bágyadnak.
toda tisti, ki čakajo na Gospoda, bodo obnavljali svojo moč, vzpenjali se bodo s perutmi kakor orli, tekli bodo in ne bodo izmučeni in hodili bodo in ne oslabeli.
