Ézsaiás 40
1 Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet, mondja Istenetek.
Comfort ye, comfort ye my people, saith God.
2 Beszéljetek Jeruzsálem szívére és hirdesse neki, hogy letelt a szolgálat ideje, hogy leróva bűne, hogy kapott az Örökkévaló kezéből kétszeresen mind a vétkeiért.
Speak, ye priests, to the heart of Jerusalem; comfort her, for her humiliation is accomplished, her sin is put away: for she has received of the Lord's hand double [the amount of] her sins.
3 Egy szólónak hangja: A pusztában törjétek az Örökkévaló útját, egyengessetek a sivatagban pályát Istenünknek.
The voice of one crying in the wilderness, Prepare ye the way of the Lord, make straight the paths of our God.
4 Minden völgy emelkedjék és minden hegy és domb alacsonyodjanak; legyen a mi görbe rónává és a hegyhátak síksággá;
Every valley shall be filled, and every mountain and hill shall be brought low: and all the crooked [ways] shall become straight, and the rough [places] plains.
5 hogy megnyilvánuljon az Örökkévaló dicsősége és lássa minden halandó egyaránt, hogy az Örökkévaló szája beszélt.
And the glory of the Lord shall appear, and all flesh shall see the salvation of God: for the Lord has spoken [it].
6 Egy hang, mely mondja: Szólj! Egy másik mondja: Mit szóljak? Minden halandó fű és minden kegye olyan, mint a mező virága.
The voice of one saying, Cry; and I said, What shall I cry? All flesh is grass, and all the glory of man as the flower of grass:
7 Elszáradt a fű, elhervadt a virág, mert az Örökkévaló lelke lehel rá; valóban fű a nép.
8 Elszárad a fű, elhervad a virág, de Istenünknek igéje fennmarad örökre.
The grass withers, and the flower fades: but the word of our God abides for ever.
9 Magas hegyre menj föl, hírhozója Cziónnak, emeld föl erővel hangodat, hírhozója Jeruzsálemnek: emeld fel, ne félj, mondd meg Jehúda városainak: itt az Istenetek!
O thou that bringest glad tidings to Zion, go up on the high mountain; lift up thy voice with strength, thou that bringest glad tidings to Jerusalem; lift it up, fear not; say unto the cities of Juda, Behold your God!
10 Íme az Úr, az Örökkévaló mint hatalmas jön, karja az, mely uralkodik: íme, jutalma vele van és munkabére őelőtte.
Behold the Lord! The Lord is coming with strength, and [his] arm is with power: behold, his reward is with him, and [his] work before him.
11 Mint pásztor, ki nyáját legelteti, karjára gyűjti a bárányokat és ölében viszi, a szoptatósakat vezeti.
He shall tend his flock as a shepherd, and he shall gather the lambs with his arm, and shall soothe them that are with young.
12 Ki mérte meg markával a vizeket és határozta meg arasszal az egeket és foglalta mércébe a föld porát és mázsált mérlegen hegyeket és dombokat a serpenyőkben?
Who has measured the water in his hand, and the heaven with a span, and all the earth in a handful? Who has weighed the mountains in scales, and the forests in a balance?
13 Ki határozta meg az Örökkévaló szellemét, ki a férfi, ki tanácsát tudatta vele?
Who has known the mind of the Lord? and who has been his counsellor, to instruct him?
14 Kivel tanácskozott, hogy oktatta volna és tanította volna a jog ösvényére, hogy tanította volna tudásra és az értelem útját tudatná vele?
Or with whom has he taken counsel, and he has instructed him? or who has taught him judgment, or who has taught him the way of understanding;
15 Lám, a nemzetek mint csepp a vederből és a serpenyők porszemeként becsültetnek; lám, szigeteket mint parányt emel föl.
since all the nations are counted as a drop from a bucket, and as the turning of a balance, [and] shall be counted as spittle?
16 És a Libanon nem elégséges tüzelésre, és vadja nem elégséges égőáldozatra.
And Libanus is not enough to burn, nor all beasts enough for a whole-burnt offering:
17 Mind a nemzetek olyanok előtte mint semmi, valami semmisnek és hiábavalónak tekintetnek általa.
and all the nations are as nothing, and counted as nothing.
18 Kivel hasonlítjátok hát össze az Istent, és minő hasonlóságot állítotok mellé?
To whom have ye compared the Lord? and with what likeness have ye compared him?
19 A képet művész öntötte és ötvös bevonja arannyal és ezüstláncokat olvaszt rá.
Has not the artificer made an image, or the goldsmith having melted gold, gilt it over, [and] made it a similitude?
20 Aki ily adományra szegény, fát választ, mely nem rothad; bölcs művészt keres magának, hogy képet alkosson, mely nem inog.
For the artificer chooses out a wood that will not rot, and will wisely enquire how he shall set up his image, and [that so] that it should not be moved.
21 Nem tudjátok-e, nem hallottátok-e, nem mondatott-e meg nektek kezdettől fogva, nem értettétek-e meg a föld alapjait?
Will ye not know? will ye not hear? has it not been told you of old? Have ye not known the foundations of the earth?
22 Ő az, ki székel a föld köre felett, annak lakói pedig olyanok, mint sáskák; aki kiterjesztette mint kárpitot az egeket és kinyújtotta mint sátort, mely laknivaló;
[It is] he that comprehends the circle of the earth, and the inhabitants in it are as grasshoppers; he that set up the heaven as a chamber, and stretched [it] out as a tent to dwell in:
23 aki semmivé tesz fejedelmeket, a föld bíráit hiábavalósággá tette.
he that appoints princes to rule as nothing, and has made the earth as nothing.
24 Alig ültették be, alig vetették el, alig gyökerezik meg a földben törzsük, már is fuvallott rájuk és elszáradtak és vihar viszi el őket mint a tarlót.
For they shall not plant, neither shall they sow, neither shall their root be fixed in the ground: he has blown upon them, and they are withered, and a storm shall carry them away like sticks.
25 Kivel hasonlítotok össze engem, hogy vele egyenlő volnék, mondja a szent.
Now then to whom have ye compared me, that I may be exalted? saith the Holy One.
26 Emeljétek fel a magasba szemeiteket és lássátok, ki teremtette ezeket? Ő, ki, szám szerint vezeti ki seregüket, mindnyájukat néven szólítja, a nagy hatalmú és szilárd erejű előtt egy sem hiányzik.
Lift up your eyes on high, and see, who has displayed all these things? [even] he that brings forth his host by number: he shall call them all by name by [means of his] great glory, and by the power of his might: nothing has escaped thee.
27 Minek mondod Jákob és szólsz Izrael: el van rejtve utam az Örökkévalótól és Istenemet elkerülte jogom?
For say not thou, O Jacob, and why hast thou spoken, Israel, [saying], My way is hid from God, and my God has taken away [my] judgement, and has departed?
28 Nem tudod-e, avagy nem hallottad-e: örök Isten az Örökkévaló teremtője a föld végeinek, nem bágyad el és nem fárad el, kikutathatatlan az ő értelme!
And now, hast thou not known? hast thou not heard? the eternal God, the God that formed the ends of the earth, shall not hunger, nor be weary, and there is no searching of his understanding.
29 Erőt ad a bágyadtnak és az erőtlennek sok hatalmat juttat.
He gives strength to the hungry, and sorrow to them that are not suffering.
30 Elbágyadnak bár fiatalok és elfáradnak, és ifjak botolva botlanak
For the young [men] shall hunger, and the youths shall be weary, and the choice [men] shall be powerless:
31 de az Örökkévalóban reménykedők erőt váltanak, szárnyat emelnek mint a sasok, szaladnak és el nem fáradnak, mennek és el nem bágyadnak.
but they that wait on God shall renew [their] strength; they shall put forth new feathers like eagles; they shall run, and not be weary; they shall walk, and not hunger.
