Ézsaiás 36
1 És volt Chizkijáhú király tizennegyedik évében felment Szanchéríb, Assúr királya, mind a Jehúda erősített városai ellen és elfoglalta azokat.
És lőn Ezékiás király tizennegyedik esztendejében, feljöve Szanhérib assir király Júdának minden erős városai ellen, és azokat megvevé.
2 És küldte Assúr királya Rabsákét Lákhísból Jeruzsálembe Chizkijáhú királyhoz hatalmas sereggel. És megállott a felső tónak vízvezetékénél a mosómező útján.
És elküldé Assiria királya Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe, Ezékiás királyhoz nagy sereggel, ki is megállt a felső tó folyásánál, a ruhamosók mezejének útján.
3 Erre kiment hozzá Eljákim, Chilkíjáhú fia, aki a ház fölött volt, meg Sebna az író és Jóách, Ászáf fia, a kancellár.
És kijöve hozzá Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáfnak fia az emlékíró.
4 És szólt hozzájuk Rabsáké: Szóljatok csak Chizkijáhúnak: így szól a nagy király, Assúr királya: micsoda bizalom az, mellyel bíztál?
És mondá nékik Rabsaké: Mondjátok meg kérlek Ezékiásnak, így szól a nagy király, Assiria királya: Micsoda bizodalom ez, melyre támaszkodol?
5 Azt mondtam, csak szóbeszéd, hogy tanács és hatalom kell a háborúhoz! Most kiben bíztál, hogy föllázadtál ellenem?
Azt mondom, hogy csak szóbeszéd az, hogy ész és erő van nálatok a háborúhoz; no hát kiben bízol, hogy ellenem feltámadál?
6 Íme bíztál erre a törött nádpálcára, Egyiptomra, amelyre ha valaki támaszkodik, behatol a tenyerébe és átfúrja azt! Ilyen Fáraó, Egyiptom királya, mindazoknak, kik benne bíznak.
Ímé te e megtört nádszálban bízol, Égyiptomban, melyre a ki támaszkodik, tenyerébe megy és átfúrja azt; ilyen a Faraó, Égyiptomnak királya, minden benne bízóknak.
7 De ha így szólsz hozzám: az Örökkévalóban, a mi Istenünkben bíztunk, hiszen ő az, akinek eltávolította Chizkijáhu magaslatait és oltárait és azt mondta Jehúdának és Jeruzsálemnek: ezen oltár előtt boruljatok le!
És ha azt mondod nékem: az Úrban, a mi Istenünkben bízunk: vajjon nem Ő-é az, a kinek magaslatait és oltárait elrontotta Ezékiás, és ezt mondá Júdának és Jeruzsálemnek: Ez előtt az oltár előtt hajoljatok meg.
8 Most tehát állj csak fogadásba urammal, Assúr királyával: hadd adok neked kétezer lovat, vajon tudsz-e lovasokat adni rájuk?
Most azért harczolj meg, kérlek, az én urammal, az assir királylyal, és adok néked két ezer lovat, ha ugyan tudsz lovagokat ültetni reájok.
9 Hogy vernél hát vissza csak egy helytartót is, uramnak legkisebb szolgái közül? És te Egyiptomra bíztad magadat szekérhad és lovasok dolgában?
Miképen állasz ellene egyetlen helytartónak is, a ki legkisebb az uram szolgái közt? De hisz Égyiptomban van bizalmad, a szekerekért és lovagokért.
10 Ámde vajon az Örökkévaló nélkül jöttem-e föl ez ország ellen, hogy elpusztítsam? Az Örökkévaló mondta nekem: menj föl ez ország ellen és pusztítsd el!
És most talán az Úr nélkül jöttem én e földre, hogy elpusztítsam azt? Az Úr mondá nékem: Menj a földre, és pusztítsd el azt!
11 Erre szólt Eljákim meg Sebna és Jóách Rabsákéhoz: Beszélj kérlek szolgáidhoz arámul, mert mi értjük; és ne beszélj hozzánk zsidóul azon nép füle hallatára, mely a falon van.
És mondá Eljákim és Sebna és Jóák Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert értjük azt, és ne zsidóul szólj hozzánk, e kőfalon levő nép füle hallatára.
12 És mondta Rabsáké: Vajon uradhoz és te hozzád küldött-e engem uram, hogy elmondjam e szavakat? Nemde inkább azon emberekhez, akik a falon ülnek, hogy egyék a ganéjukat és igyák vizeletüket veletek együtt.
És mondá Rabsaké: Avagy a te uradhoz, vagy te hozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? és nem az emberekhez-é, a kik ülnek a kőfalon, hogy egyék ganéjokat és igyák vizeletöket veletek együtt?!
13 Erre odaállt Rabsáké és fennhangon kiáltott zsidóul: és mondta: Halljátok a nagy királynak Assúr királyának szavát:
És odaálla Rabsaké, és kiálta felszóval zsidóul, és mondá: Halljátok a nagy királynak, Assiria királyának beszédit!
14 Így szól a király: Ne ámítson benneteket Chizkijáhú, mert nem menthet meg titeket.
Ezt mondja a király: Meg ne csaljon benneteket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket.
15 És ne biztasson benneteket Chizkijáhú az Örökkévalóval, mondván: meg fog menteni minket az Örökkévaló, nem adatik e város Assúr királyának kezébe.
És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, mondván: Kétségtelen megszabadít az Úr minket, nem adatik e város az assiriai király kezébe!
16 Ne hallgassatok Chizkijáhúra! Mert így szól Assúr királya: Kössetek velem békét és gyertek ki hozzám, hogy ehessétek kiki az ő szőlőtőjét és kiki az ő fügefáját és hogy ihassátok kiki az ő kútja vizét.
Ezékiásra ne hallgassatok, mert azt mondja Assiria királya: Tegyetek velem szövetséget és jőjjetek ki hozzám, és akkor kiki ehetik szőlőjéből és az ő olajfájáról, és ihatja kútjának vizét.
17 Amíg eljövök és elviszlek benneteket egy országba, mely olyan mint a ti országtok: gabona és must országába, kenyér és szőlők országába.
Míg eljövök és elviszlek titeket oly földre, minő a ti földetek, gabona és must földére, kenyér és szőlő földére.
18 Nehogy csábítson titeket Chizkijáhú, mondván: az Örökkévaló majd megment bennünket. Hát megmentették-e a nemzetek istenei kiki az ő országát Assúr királyának kezéből?
Rá ne szedjen titeket Ezékiás, mondván: Az Úr megszabadít minket! Avagy megszabadították-é a népek istenei, kiki az ő földét Assiria királyának kezéből?
19 Hol vannak Chamát és Árpád istenei, hol Szefarvájim istenei, és vajon megmentették-e Sómrónt kezemből?
Hol vannak Hamáth és Arphádnak istenei? hol Sefarvaimnak istenei? talán bizony megmentették Samariát kezemből?
20 Kik azok mind ez országok istenei közül, akik megmentették országukat kezemből, hogy az Örökkévaló megmentené Jeruzsálemet kezemből?
Kicsoda e földek minden istenei között, a ki megszabadította volna földét kezemből, hogy az Úr megszabadítsa Jeruzsálemet az én kezemből?
21 De hallgattak és nem feleltek neki semmit, mert parancsa volt az a királynak, mondván: ne feleljetek neki!
Ők pedig hallgatának, és egy szót sem feleltek, mert a király parancsolá így, mondván: Ne feleljetek néki!
22 Erre bement Eljákím, Chilkijáhú fia, aki a ház fölött volt, meg Sebna az író és Jóách, Ászáf fia, a kancellár, Chizkijáhúhoz megszaggatott ruhákkal és jelentették neki Rabsáké szavait.
Akkor elmenének Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáf fia az emlékíró, Ezékiáshoz meghasogatott ruhákban, és hírül adák néki a Rabsaké beszédeit.
