Ézsaiás 32
1 Íme igazság szerint fog király uralkodni és kormányzók fognak jog szerint kormányozni.
Ciertamente un rey gobierna con justicia y los magistrados actúan justamente.
2 És mindegyik lesz mint menedék szél elől, mint rejtek zápor ellen, mint vízpatakok a sivatagban, mint nehéz kőszálnak árnyéka bágyadt földön.
Aquel Varón es como un escondedero contra el viento, como un refugio contra el fuerte aguacero, como arroyos de agua en un campo seco y como la sombra de una gran roca en una tierra árida.
3 Nem vakulnak meg a látók szemei és a hallók fülei figyelni fognak.
Entonces los ojos de los que ven no estarán cegados, y los oídos de los que oyen escucharán.
4 Az elhamarkodók szíve értelmes lesz megismerésre és a dadogók nyelve siet tisztán beszélni.
El corazón de los necios aprenderá para saber, y la lengua de los tartamudos se apresurará a hablar claramente.
5 Nem neveztetik többé az aljas nemesnek és a fösvény nem mondatik előkelőnek.
El ruin nunca más será llamado generoso, ni tratarán de excelencia al tramposo.
6 Mert az aljas aljasságot beszél és szíve jogtalanságot cselekszik, istentelenséget cselekedve és tévedést beszélve az Örökkévaló ellen, üresen hagyva az éhezőnek lelkét és a szomjazónak italát elvonva.
Pues el necio habla necedad. Su corazón se inclina hacia las perversidades para cometer impiedades, blasfemar contra Yavé, dejar insatisfecho al hambriento y privar de agua al sediento.
7 És a fösvénynek fegyverei gonoszak; ő fondorlatokat eszelt ki, hogy megrontsa a szegényeket hazug beszédekkel és mikor a szűkölködő jogosságot beszél.
Las armas del canalla son perversas. Trama intrigas perversas para enredar al afligido con calumnia, aunque el pobre defienda lo que es recto.
8 De a nemes dolgokat eszelt ki, és ő nemes dolgoknál megmarad.
Pero el noble inventa planes nobles y está firme en ellos.
9 Gondtalan asszonyok, fel, halljátok szavamat, bizakodó leányok, figyeljetek beszédemre.
¡Oh mujeres indolentes, levántense! Escuchen mi voz, hijas confiadas:
10 Esztendőn fölül napok múlva remegni fogtok ti bizakodók, mert elveszett a szüret, gyümölcsszedés nem lesz.
Dentro de algo más de un año ustedes tendrán espanto, oh confiadas, porque no habrá recolección de uvas ni habrá cosecha.
11 Reszkessetek ti gondtalanok, remegjetek ti bizakodók, vetkőzzetek, meztelenedjetek, gyászt öltsetek az ágyékra!
¡Tiemblen, oh indolentes! Tiemblen las que viven confiadas. Desnúdense por completo y aten tela áspera a su cintura.
12 Mellet verdesnek a gyönyörűséges mező miatt, a termékeny szőlő miatt.
Golpéense el pecho en duelo por los campos deleitosos, por la viña fructífera.
13 Népem földjén tövis és tüske nő ki, bizony mind a vígságos házain az ujjongó városnak.
En las tierras de mi pueblo crecerán espinos y cardos aun en las casas alegres y en la ciudad jubilosa,
14 Mert a kastély pusztán maradt, a zajos város elhagyatott, bástya és őrtorony barlangokká váltak örökre, vadszamarak vígságául, nyájak legelőjéül.
porque el palacio queda abandonado. Cesa el bullicio de la ciudad. La colina y el atalaya se convierten en cavernas para siempre, en delicia de asnos salvajes y pastizal de rebaños,
15 Mígnem kiömlik ránk a szellem a magasból és a puszta termőfölddé lesz és a termőföld erdőnek tekintetik.
hasta cuando el Espíritu de lo alto sea derramado sobre nosotros, el desierto se convierta en campo fértil y el campo fértil sea considerado como bosque.
16 És lakozik a pusztában jogosság és igazság a termőföldön lakik.
Entonces la justicia vivirá en el desierto y la equidad residirá en el campo fértil.
17 És lesz az igazságnak műve béke és az igazság munkája békesség és biztonság mindörökre.
El efecto de la justicia será paz. El resultado de la equidad será reposo y seguridad perpetuos.
18 És lakni fog népem a béke hajlékában és biztos lakásokban és gondtalan nyugalomban.
Mi pueblo habitará en un lugar pacífico, en viviendas seguras, en lugares de reposo apacible.
19 És jégeső lesz, mikor ledől az erdő és alacsonyra alacsonyul a város.
Pero caerá granizo cuando el bosque sea talado. La ciudad será completamente abatida.
20 Boldogok ti; akik magot szórtok minden víz mellett, kik szabadon bocsátjátok az ökör és szamár lábát.
¡Cuán dichosos son ustedes, los que siembran junto a todas las aguas, los que dejan libres al buey y al asno!
