Ézsaiás 25

1 Örökkévaló, én Istenem vagy, felmagasztallak, dicsőítem nevedet, mert csodát műveltél, régtől való határozatokat, hűségesen, híven.

Herre, du er min Gud; jeg vil ophøie dig, jeg vil prise ditt navn, for du har gjort underverk; dine råd fra gammel tid er sannhet og trofasthet.

2 Mert kőhalmazzá tetted a várost, az erősített várt omladékká; az idegenek kastélyát, hogy nincs város, soha sem épül fel.

For du har gjort en by til en stenhaug, en fast by til en grusdynge, du har ødelagt de fremmedes palasser, så det ikke mere er nogen by; de skal aldri mere bygges op igjen.

3 Ezért tisztel téged erős nép, erőszakos nemzetek várai félnek téged.

Derfor skal et sterkt folk ære dig, de ville hedningers stad skal frykte dig;

4 Mert menedéke voltál a szegénynek, menedéke a szűkölködőnek, megszorultában; oltalom zivatar ellen, árnyék hőség ellen, mert az erőszakosok dühe olyan, mint zivatar a falnak.

for du har vært et vern for den ringe, et vern for den fattige i hans trengsel, et ly mot regnskyll, en skygge mot hete; for voldsmenns fnysen er som regnskyll mot en vegg.

5 Mint hőséget a sivatagban, lenyomod az idegenek zajongását, mint hőség a felhő árnyéka által, elnyomatik az erőszakosok éneke.

Som du demper hete i tørt land, så demper du de fremmedes bulder; som hete ved skyggen av en sky, så dempes voldsmenns sang.

6 És szerez majd az Örökkévaló a seregek ura mind a népeknek ezen a hegyen lakomát zsíros étkekből, lakomát seprűs borból, velővel készített zsíros étkekből, megtisztított seprűs borokból.

Og Herren, hærskarenes Gud, skal på dette fjell gjøre et gjestebud for alle folk, et gjestebud med fete retter, et gjestebud med gammel vin, med fete, margfulle retter, med klaret gammel vin.

7 És megsemmisíti ezen a hegyen a fátyolt, mely elfátyolozza mind a népeket és a takarót, mely rá van takarva mind a nemzetekre.

Og han skal på dette fjell tilintetgjøre det slør som omslører alle folkene, og det dekke som dekker alle hedningefolkene.

8 Megsemmisíti a halált örökre és eltörli az Úr az Örökkévaló a könyüt minden arcról; és népének gyalázatát eltávolítja az egész földről, mert az Örökkévaló szólt.

Han skal opsluke døden for evig, og Herren, Israels Gud, skal tørke gråten av alle ansikter, og sitt folks vanære skal han ta bort fra hele jorden; for Herren har talt.

9 És mondják ama napon: Íme ez az Istenünk, akiben reménykedünk, hogy megsegít bennünket: ez az Örökkévaló, akiben reménykedünk, ujjongjunk és örüljünk az ő segítségének.

På den tid skal de si: Se, der er vår Gud, han som vi ventet skulde frelse oss, dette er Herren som vi ventet på; la oss fryde og glede oss i hans frelse!

10 Mert nyugodni fog az Örökkévaló keze ezen a hegyen és összetiportatik Móáb a maga helyén, amint összetiportatik a szalma a ganéjgödörben.

For Herrens hånd skal hvile på dette fjell; men Moab skal tredes ned i sitt eget land, likesom halm tredes ned i gjødselvann.

11 Kiterjeszti ott kezeit, amint kiterjeszti az úszó, hogy ússzon; és lealacsonyítja gőgösségét kezének cselfogásaival.

Og Moab skal brede ut sine hender der, likesom svømmeren breder ut sine hender for å svømme; men Herren skal kue dets stolthet til tross for dets henders kunstgrep.

12 Falaidnak magas erősségét pedig lealázta, lealacsonyította, földhöz érette, a porig.

Og dine murers høie festning skal han rive ned, omstyrte, jevne med jorden, så den ligger i støvet.