Ézsaiás 25
1 Örökkévaló, én Istenem vagy, felmagasztallak, dicsőítem nevedet, mert csodát műveltél, régtől való határozatokat, hűségesen, híven.
Domine, Deus meus es tu; exaltabo te, et confitebor nomini tuo: quoniam fecisti mirabilia, cogitationes antiquas fideles. Amen.
2 Mert kőhalmazzá tetted a várost, az erősített várt omladékká; az idegenek kastélyát, hogy nincs város, soha sem épül fel.
Quia posuisti civitatem in tumulum, urbem fortem in ruinam, domum alienorum: ut non sit civitas, et in sempiternum non ædificetur.
3 Ezért tisztel téged erős nép, erőszakos nemzetek várai félnek téged.
Super hoc laudabit te populus fortis; civitas gentium robustarum timebit te:
4 Mert menedéke voltál a szegénynek, menedéke a szűkölködőnek, megszorultában; oltalom zivatar ellen, árnyék hőség ellen, mert az erőszakosok dühe olyan, mint zivatar a falnak.
quia factus es fortitudo pauperi, fortitudo egeno in tribulatione sua, spes a turbine, umbraculum ab æstu; spiritus enim robustorum quasi turbo impellens parietem.
5 Mint hőséget a sivatagban, lenyomod az idegenek zajongását, mint hőség a felhő árnyéka által, elnyomatik az erőszakosok éneke.
Sicut æstus in siti, tumultum alienorum humiliabis; et quasi calore sub nube torrente, propaginem fortium marcescere facies.
6 És szerez majd az Örökkévaló a seregek ura mind a népeknek ezen a hegyen lakomát zsíros étkekből, lakomát seprűs borból, velővel készített zsíros étkekből, megtisztított seprűs borokból.
Et faciet Dominus exercituum omnibus populis in monte hoc convivium pinguium, convivium vindemiæ, pinguium medullatorum, vindemiæ defæcatæ.
7 És megsemmisíti ezen a hegyen a fátyolt, mely elfátyolozza mind a népeket és a takarót, mely rá van takarva mind a nemzetekre.
Et præcipitabit in monte isto faciem vinculi colligati super omnes populos, et telam quam orditus est super omnes nationes.
8 Megsemmisíti a halált örökre és eltörli az Úr az Örökkévaló a könyüt minden arcról; és népének gyalázatát eltávolítja az egész földről, mert az Örökkévaló szólt.
Præcipitabit mortem in sempiternum; et auferet Dominus Deus lacrimam ab omni facie, et opprobrium populi sui auferet de universa terra: quia Dominus locutus est.
9 És mondják ama napon: Íme ez az Istenünk, akiben reménykedünk, hogy megsegít bennünket: ez az Örökkévaló, akiben reménykedünk, ujjongjunk és örüljünk az ő segítségének.
Et dicet in die illa: Ecce Deus noster iste; exspectavimus eum, et salvabit nos; iste Dominus, sustinuimus eum: exsultabimus, et lætabimur in salutari ejus.
10 Mert nyugodni fog az Örökkévaló keze ezen a hegyen és összetiportatik Móáb a maga helyén, amint összetiportatik a szalma a ganéjgödörben.
Quia requiescet manus Domini in monte isto; et triturabitur Moab sub eo, sicuti teruntur paleæ in plaustro.
11 Kiterjeszti ott kezeit, amint kiterjeszti az úszó, hogy ússzon; és lealacsonyítja gőgösségét kezének cselfogásaival.
Et extendet manus suas sub eo sicut extendit natans ad natandum; et humiliabit gloriam ejus cum allisione manuum ejus.
12 Falaidnak magas erősségét pedig lealázta, lealacsonyította, földhöz érette, a porig.
Et munimenta sublimium murorum tuorum concident, et humiliabuntur, et detrahentur in terram usque ad pulverem.
