< Ézsaiás 23 >
1 Beszéd Czórról. Jajgassatok, Tarsís-hajók, mert elpusztíttatott, úgy hogy nincs ház, se bemenés; Kittím országából nyilváníttatott nekik.
Ko e tala mamafa ʻoku kau ki Taia. Tangi, ʻakimoutolu ʻae ngaahi vaka ʻo Tasisi; he kuo liʻaki ia, ko ia ʻoku ʻikai ai ha fale, pe ha hū ki loto: ʻoku fakahā ia kiate kinautolu mei he fonua ko Kitimi.
2 Némuljatok el ti partnak lakói; te part, melyet Czídón kereskedői, a tengeren utazók, eltöltöttek.
Mou fakalongo pe, ʻakimoutolu ʻae kakai ʻoe motu; ʻa koe kuo fakamaʻumeʻaʻi ʻe he kakai fakatau ʻo Saitoni, ʻakinautolu ʻoku faʻa folau ʻi he tahi.
3 És nagy vizeken a Síchór vetése, a folyam aratása volt a jövedelme, és lett a népek áruja.
Ko ʻene koloa ko e tupu ʻoe tenga ʻi Sihoa ʻi he veʻe vai lahi, mo e ututaʻu mei he vaitafe; pea ko e fakatauʻanga ia ʻoe ngaahi puleʻanga.
4 Szégyenkezzél Czídón, mert szólt a tenger, a tenger erőssége, mondván: nem vajúdtam, nem szültem, és nem neveltem nagyra ifjakat, se nem magasra hajadonokat.
Ke mā ʻa koe, ʻE Saitoni: he kuo lea ʻae tahi, ʻio, ʻae mālohi ʻoe tahi, ʻo pehē, “ʻOku ʻikai te u langa, pe fanauʻi ʻae fānau, pea ʻoku ʻikai te u tauhi ha kau talavou, pe akonakiʻi ha kau taʻahine.”
5 Amint Egyiptomba jut a hír, reszketnek, amint oda jut a Czórról való hír.
ʻO hangē ko e ongoongo naʻe kau ki ʻIsipite, ʻe pehē ʻenau mamahi lahi ʻi he ongoongo ʻo Taia.
6 Menjetek át Tarsisba, jajgassatok, partnak lakói ti!
ʻAlu hake ʻakimoutolu ki Tasisi; tangilāulau, ʻakimoutolu ko e kakai ʻoe motu.
7 Ez-e a ti ujjongó várostok? Őskor napjaitól, az ő elejétől fogva viszik lábai, hogy távolban lakozzék.
Ko hoʻomou [kolo ]fakafiefia ʻa eni, ʻaia naʻe tuʻu ʻi he ngaahi ʻaho ʻi muʻa? Ko hono vaʻe ʻoʻona te ne ʻave ia ki he mamaʻo ke ʻāunofo ai.
8 Ki határozta ezt a koronákat osztó Czór felől, melynek kereskedői fejedelmek, kalmárai a földnek előkelői.
Ko hai kuo ne tuʻutuʻuni ʻae meʻa ni ki Taia, ko e kolo naʻe faʻa fakanofo ʻae ngaahi pule, ko hono kakai fakatau ko e houʻeiki, pea ko kinautolu ʻoku fefakatauʻaki ʻi ai ko e kau ongoongo ʻi māmani?
9 Az Örökkévaló a seregek ura határozta, hogy meggyalázza minden dísznek büszkeségét. hogy lealázza mind a földnek előkelőit.
Ko Sihova ʻoe ngaahi kautau kuo ne tuʻutuʻuni ki ai, ke fakamā ʻae laukau ʻoe nāunau kotoa pē, pea ke fakamatavaleaʻi ʻae kakai ongoongo kotoa pē ʻo māmani.
10 Járd be országodat, mint a folyam, Tarsis leánya, nincs többé kötelék!
ʻE ʻofefine ʻo Tasisi, ke ke ʻalu ʻi ho fonua ʻo hangē ha vaitafe kuo maumauʻi hono kauvai.
11 Kezét kinyújtotta a tengerre, megremegtetett királyságokat; az Örökkévaló elrendelte Kánaán felől, hogy megsemmisítsék erősségeit.
Naʻa ne mafao hono nima ʻi he tahi, naʻa ne lulululu ʻae ngaahi puleʻanga: kuo tuku mai ʻe Sihova ha fekau ʻoku kau ki he kolo fakatau, ke maumauʻi hono ngaahi potu mālohi.
12 És mondta: Nem fogsz már többé ujjongani, te megbántalmazott, Czídón szűz leánya, Kittímbe fel, menj át, ott sem lesz nyugtod.
Pea naʻa ne pehē, ʻE ʻikai te ke toe fiefia, ʻa koe ko e taʻahine kuo taʻomia, ʻae ʻofefine ʻo Saitoni: ke ke tuʻu hake, ʻalu atu ki Kitimi; pea naʻa mo ia ʻe ʻikai te ke maʻu ʻi ai ha mālōlō.
13 Íme a kaldeusok országa – ez a nép, mely nem volt Assúr alapította a puszta lakóknak, felállították tornyaikat, feldúlták palotáit, omladékká tették.
Vakai ki he fonua ʻoe kakai ʻo Kalitia; naʻe ʻikai ko ha kakai ʻakinautolu, ka ʻi heʻene toki langaʻi ia maʻanautolu ʻoku nofo ʻi he toafa ʻe he kakai ʻo ʻAsilia: ko kinautolu ia naʻa nau fokotuʻu hono ngaahi fale leʻo, mo nau langa hake hono ngaahi fale fakaʻeiʻeiki; ka naʻa ne ʻomi ia ki he fakaʻauha.
14 Jajgassatok Tarsís-hajók, mert elpusztíttatott erősségtek.
Tangi, ʻakimoutolu ʻae ngaahi vaka ʻo Tasisi: he kuo maumauʻi ho potu mālohi.
15 És lesz ama napon, el lesz felejtve Czór hetven évig azon egy király évei szerint; hetven év múltán úgy lesz Czórral, mint a parázna nő dala szól:
Pea ʻe hoko ʻo pehē ʻi he ʻaho ko ia, ʻe fakangalo ʻa Taia ʻi he taʻu ʻe fitungofulu, ʻo hangē ko e ngaahi ʻaho ʻo ha tuʻi ʻe taha: pea hili ʻae taʻu ʻe fitungofulu ʻe hiva ʻa Taia ʻo hangē ko e fefine angahala.
16 Végy elő hárfát, kerüld meg a várost, elfelejtett parázna; szépen hárfázz, sokat dalolj, hogy megemlékezzenek rólad!
Toʻo ha haʻape mo ke feʻaluʻaki ʻi he kolo, ʻa koe ko e fefine angahala naʻe fakangalo hifo; tā ʻae meʻa tā ke ongo mālie, hiva ʻaki ʻae ngaahi hiva lahi, koeʻuhi ke fakamanatuʻi koe.
17 És lesz hetven a múltán, rágondol az Örökkévaló Czórra, hogy visszatérjen paráznabéréhez; és paráználkodik mind a föld királyságaival a föld színén.
Pea ʻe hoko ʻo pehē hili ʻae taʻu ʻe fitungofulu, ʻe ʻaʻahi ʻa Sihova ki Taia, pea ʻe foki ia ki heʻene totongi, pea te ne fai hala mo e ngaahi puleʻanga kotoa pē ʻo māmani ʻoku ʻi he funga ʻoe kelekele.
18 De keresete és bére szentség lesz az Örökkévaló számára, nem halmozták sem kinccsé sem készletté: hanem az Örökkévaló előtt lakóké lesz a keresete, evésre, jóllakásra és tartós ruházatra.
Ka ko ʻene koloa mo ia ʻoku ne maʻu ʻe fakatapui maʻa Sihova: ʻe ʻikai tānaki pe fakamaʻopoʻopo ia; he ko ʻene koloa ʻe ʻanautolu ia ʻoku nofo ʻi he ʻao ʻo Sihova, ke mahu ʻae kai, pea tolonga ʻae kofu.