Ézsaiás 22
1 Beszéd a Látomás völgyéről. Mi lelt vajon, hogy fölmentél mindenestől a háztetőkre?
Onus vallis Visionis. Quidnam quoque tibi est, quia ascendisti et tu omnis in tecta?
2 Zajjal teli zúgó város, ujjongó város megöltjeid nem kardnak megöltjei és nem harcnak halottjai.
Clamoris plena, urbs frequens, civitas exsultans; interfecti tui, non interfecti gladio, nec mortui in bello.
3 Vezéreid mind elszöktek egyetemben, íj nélkül fogattak el: mind, akik a tieid közül találtattak, elfogattak egyetemben: messzire menekültek.
Cuncti principes tui fugerunt simul dureque ligati sunt; omnes qui inventi sunt vincti sunt pariter; procul fugerunt.
4 Azért mondtam: Forduljatok el tőlem, hadd sírjak keservesen; ne erőlködjetek vigasztalni engem népem leányának pusztulása miatt.
Propterea dixi: Recedite a me: amare flebo; nolite incumbere ut consolemini me super vastitate filiæ populi mei;
5 Mert megzavarás, eltiprás és zavarodás napja lesz az Úrnak, az Örökkévalónak, a seregivel: urának a látomás völgyében, szétrombolva a falat, és kiáltás a hegy felé.
dies enim interfectionis, et conculcationis, et fletuum, Domino Deo exercituum, in valle Visionis, scrutans murum, et magnificus super montem.
6 És Elám felvette a tegezt, szekérhad emberei meg lovasok, Kír pedig pajzsot meztelenített.
Et Ælam sumpsit pharetram, currum hominis equitis, et parietem nudavit clypeus.
7 És völgyeidnek java telve lett szekérhaddal, és a lovasok elhelyezkedtek a kapu felé.
Et erunt electæ valles tuæ plenæ quadrigarum, et equites ponent sedes suas in porta.
8 És fölfedte Jehúdának takaróját, és föltekintettél azon napon az erdőház fegyverére;
Et revelabitur operimentum Judæ, et videbis in die illa armamentarium domus saltus.
9 s Dávid városának repedéseit láttátok, hogy számosak; és összegyűjtöttétek az alsó tó vizét;
Et scissuras civitatis David videbitis, quia multiplicatæ sunt; et congregastis aquas piscinæ inferioris,
10 és Jeruzsálem házait megszámláltátok és lebontottátok a házakat, hogy erősítsétek a falat;
et domos Jerusalem numerastis, et destruxistis domos ad muniendum murum.
11 és vízfogót csináltatok a két fal között a régi tó vizének, de nem tekintettetek arra, aki ezt teszi, és aki régtől fogva alkotja, azt nem láttátok.
Et lacum fecistis inter duos muros ad aquam piscinæ veteris; et non suspexistis ad eum qui fecerat eam, et operatorem ejus de longe non vidistis.
12 És felhívott az Úr, az Örökkévaló a seregek ura ama napon sírásra és gyásztartásra, kopaszságra és gyászövezésre;
Et vocabit Dominus Deus exercituum in die illa ad fletum, et ad planctum, ad calvitium, et ad cingulum sacci;
13 de íme vígság és öröm, ölnek marhát és vágnak juhot, esznek húst és isznak bort: együnk és igyunk, mert holnap meghalunk.
et ecce gaudium et lætitia, occidere vitulos et jugulare arietes, comedere carnes, et bibere vinum: comedamus et bibamus, cras enim moriemur.
14 És megnyilatkozott füleim előtt az Örökkévaló a seregek ura: nem bocsáttatik meg nektek ez a bűn, míg meg nem haltok, szólt az Úr, az Örökkévaló a seregek ura.
Et revelata est in auribus meis vox Domini exercituum: Si dimittetur iniquitas hæc vobis donec moriamini, dicit Dominus Deus exercituum.
15 Így szól az Úr, az Örökkévaló a seregek ura: Eredj, menj el ehhez az intézőhöz, Sebnához, ki a ház fölött van.
Hæc dicit Dominus Deus exercituum: Vade, ingredere ad eum qui habitat in tabernaculo, ad Sobnam, præpositum templi, et dices ad eum:
16 Mid van itt és kid van itt, hogy magadnak sírt vágtál itt? Aki magasban vágja sírját, a sziklában váj magának hajlékot!
Quid tu hic, aut quasi quis hic? quia excidisti tibi hic sepulchrum, excidisti in excelso memoriale diligenter, in petra tabernaculum tibi.
17 Íme az Örökkévaló elhajít téged elhajítással, oh férfi, megragadva megragad téged,
Ecce Dominus asportari te faciet, sicut asportatur gallus gallinaceus; et quasi amictum, sic sublevabit te.
18 gomolyítva gomolyit téged gomolyítással, mint labdát széles határú földre; ott fogsz meghalni, ott lesznek dicső szekereid, urad házának szégyene te!
Coronas coronabit te tribulatione; quasi pilam mittet te in terram latam et spatiosam; ibi morieris, et ibi erit currus gloriæ tuæ, ignominia domus domini tui.
19 Letaszítlak állásodról, és helyedről ledöntenek téged.
Et expellam te de statione tua, et de ministerio tuo deponam te.
20 És lesz azon napon, hívom szolgámat Eljákímot, Chilkíjáhú fiát;
Et erit in die illa: vocabo servum meum Eliacim, filium Helciæ,
21 és felöltöztetem a köntösödbe és öveddel erősítem, és uralmadat kezébe adom, hogy atyjává legyen Jeruzsálem lakójának és Jehúda házának.
et induam illum tunica tua, et cingulo tuo confortabo eum, et potestatem tuam dabo in manu ejus; et erit quasi pater habitantibus Jerusalem et domui Juda.
22 És teszem vállára Dávid házának a kulcsát; ha nyit, nem zár senki; ha zár, nem nyit senki.
Et dabo clavem domus David super humerum ejus; et aperiet, et non erit qui claudat; et claudet, et non erit qui aperiat.
23 És beütöm szegül szilárd helyre, és dicsőség székévé lesz atyja házának.
Et figam illum paxillum in loco fideli, et erit in solium gloriæ domui patris ejus.
24 És ráaggatják atyja házának egész dicsőségét, a csemetéket és hajtásokat, mind a kis edényeket a medence edényektől egészen a korsó edényekig.
Et suspendent super eum omnem gloriam domus patris ejus; vasorum diversa genera, omne vas parvulum, a vasis craterarum usque ad omne vas musicorum.
25 Ama napon, úgymond az Örökkévaló a seregek ura, elmozdul a szilárd helyre beütött szeg, levágatik, leesik, és elpusztul a teher, mely rajta volt, mert az Örökkévaló szólt.
In die illa, dicit Dominus exercituum, auferetur paxillus qui fixus fuerat in loco fideli, et frangetur, et cadet, et peribit quod pependerat in eo, quia Dominus locutus est.
