Ézsaiás 22
1 Beszéd a Látomás völgyéről. Mi lelt vajon, hogy fölmentél mindenestől a háztetőkre?
Jövendölés a látás völgye ellen. Mi lelt most, hogy mindenestől felmenél a házak tetejére?
2 Zajjal teli zúgó város, ujjongó város megöltjeid nem kardnak megöltjei és nem harcnak halottjai.
Te lármával teljes, zajos város, örvendező város, megöletteid nem fegyverrel ölettek meg, és nem harczon hullottak el!
3 Vezéreid mind elszöktek egyetemben, íj nélkül fogattak el: mind, akik a tieid közül találtattak, elfogattak egyetemben: messzire menekültek.
Hadnagyaid mind elszaladtak a kézív előtt, de megkötöztettek; a kik benned találtattak, mind megkötöztettek, midőn futni akartak messzire.
4 Azért mondtam: Forduljatok el tőlem, hadd sírjak keservesen; ne erőlködjetek vigasztalni engem népem leányának pusztulása miatt.
Ezért mondom: Ne nézzetek reám, hadd kesergessem magamat sírással; ne siessetek vígasztalni engem, népem leánya romlása felett.
5 Mert megzavarás, eltiprás és zavarodás napja lesz az Úrnak, az Örökkévalónak, a seregivel: urának a látomás völgyében, szétrombolva a falat, és kiáltás a hegy felé.
Mert rémülésnek és eltapodtatásnak és zavarnak napja jő Istentől, a seregeknek Urától a látás völgyére, a mely ledönti a kőfalat, és a hegyeken kiáltás hallatik.
6 És Elám felvette a tegezt, szekérhad emberei meg lovasok, Kír pedig pajzsot meztelenített.
És Élám fölvette a tegezt, és jő szekeren emberekkel és lovagokkal, és Kir paizst meztelenít.
7 És völgyeidnek java telve lett szekérhaddal, és a lovasok elhelyezkedtek a kapu felé.
És lészen, hogy szép völgyeid betelnek szekerekkel, és a lovagok nyomulnak a kapu felé.
8 És fölfedte Jehúdának takaróját, és föltekintettél azon napon az erdőház fegyverére;
És fölfedi Júdának fátyolát, és tekintesz ama napon az erdő házának fegyverzetére,
9 s Dávid városának repedéseit láttátok, hogy számosak; és összegyűjtöttétek az alsó tó vizét;
És meglátjátok, hogy Dávid városán sok repedés van, és összegyűjtitek az alsó tó vizét.
10 és Jeruzsálem házait megszámláltátok és lebontottátok a házakat, hogy erősítsétek a falat;
És megszámláljátok Jeruzsálem házait, és némely házat lerontotok, hogy a kőfalat megerősíthessétek;
11 és vízfogót csináltatok a két fal között a régi tó vizének, de nem tekintettetek arra, aki ezt teszi, és aki régtől fogva alkotja, azt nem láttátok.
És árkot csináltok a két kőfal között a régi tó vizének; és nem tekintetek arra, a ki ezt cselekvé, és a ki régen elvégzé ezt, Őt nem látjátok!
12 És felhívott az Úr, az Örökkévaló a seregek ura ama napon sírásra és gyásztartásra, kopaszságra és gyászövezésre;
És fölhív az Úr, a seregek Ura ama napon sírásra és gyászolásra, ti magatok megkopaszítására és gyászruha-öltésre,
13 de íme vígság és öröm, ölnek marhát és vágnak juhot, esznek húst és isznak bort: együnk és igyunk, mert holnap meghalunk.
És ímé öröm és vígasság; barmok ölése, juhok levágása, húsevés és borivás; együnk, igyunk, mert holnap meghalunk!
14 És megnyilatkozott füleim előtt az Örökkévaló a seregek ura: nem bocsáttatik meg nektek ez a bűn, míg meg nem haltok, szólt az Úr, az Örökkévaló a seregek ura.
És megjelenté magát füleimben a seregek Ura: Meg nem bocsáttatik e bűn tinéktek, míg meg nem haltok; szól az Úr, a seregek Ura.
15 Így szól az Úr, az Örökkévaló a seregek ura: Eredj, menj el ehhez az intézőhöz, Sebnához, ki a ház fölött van.
Így szólt az Úr, a seregek Ura: No, menj el a kormányzóhoz, Sébnához, a királyi ház főemberéhez, és mondd meg néki:
16 Mid van itt és kid van itt, hogy magadnak sírt vágtál itt? Aki magasban vágja sírját, a sziklában váj magának hajlékot!
Mi dolgod itt, és ki lesz itten tied, hogy sírt vágatsz itten magadnak? mint a ki sírját magas helyen vágatja, és sziklába véset hajlékot magának!
17 Íme az Örökkévaló elhajít téged elhajítással, oh férfi, megragadva megragad téged,
Ímé az Úr elhajít téged erős hajítással, és megragadván megragad,
18 gomolyítva gomolyit téged gomolyítással, mint labdát széles határú földre; ott fogsz meghalni, ott lesznek dicső szekereid, urad házának szégyene te!
Hempelygetvén hempelyget, mint gombolyagot, mint labdát, nagy messze földre, ott halsz meg, oda mennek dicsőséged szekerei, te, urad házának gyalázata!
19 Letaszítlak állásodról, és helyedről ledöntenek téged.
És kivetlek állásodból és lerántlak helyedről.
20 És lesz azon napon, hívom szolgámat Eljákímot, Chilkíjáhú fiát;
És lesz ama napon, hogy elhívom szolgámat, Eliákimot, a Hilkiás fiát,
21 és felöltöztetem a köntösödbe és öveddel erősítem, és uralmadat kezébe adom, hogy atyjává legyen Jeruzsálem lakójának és Jehúda házának.
S felöltöztetem őt öltözetedbe, és öveddel megerősítem, és uralmadat kezébe adom, és ő lesz atyjok Jeruzsálem lakosainak és a Júda házának;
22 És teszem vállára Dávid házának a kulcsát; ha nyit, nem zár senki; ha zár, nem nyit senki.
S az ő vállára adom a Dávid házának kulcsát, és a mit megnyit, senki be nem zárja, és a mit bezár, nem nyitja meg senki;
23 És beütöm szegül szilárd helyre, és dicsőség székévé lesz atyja házának.
S beverem őt, mint szeget erős helyre, és lészen dicsőséges székül az ő atyja házának;
24 És ráaggatják atyja házának egész dicsőségét, a csemetéket és hajtásokat, mind a kis edényeket a medence edényektől egészen a korsó edényekig.
S reá függesztik atyja házának minden dicsőségét: fiakat és unokákat, minden kicsiny edényt, a csészeedényektől a tömlőknek minden edényeiig.
25 Ama napon, úgymond az Örökkévaló a seregek ura, elmozdul a szilárd helyre beütött szeg, levágatik, leesik, és elpusztul a teher, mely rajta volt, mert az Örökkévaló szólt.
Ama napon, azt mondja a seregeknek Ura, kiesik a szeg, mely erős helyre veretett, és levágatik és leesik és összetörik a teher, mely rajta volt, mert az Úr mondá.
