Ézsaiás 21
1 Beszéd a tenger pusztájáról. Mint viharok a délvidéken, akképp vonul, pusztából jő, félelmetes földről.
«Dengizning qɵl-bayawini» toƣrisida yüklǝngǝn bir wǝⱨiy: — «Jǝnub tǝrǝptǝ ⱪoyuntazlar ɵtüp ketiwatⱪandǝk, Dǝⱨxǝtlik zemindin bir nemilǝr keliwatidu!».
2 Kemény látomást jelentettek nekem: a hűtlenkedő hűtlenkedik, a pusztító pusztít; gyere föl Élám, ostromolj Média, minden sóhajtását megszűntettem!
— Azabliⱪ bir wǝⱨiy-kɵrünüx manga ayan ⱪilindi; Hain hainliⱪ ⱪiliwatidu, Bulangqi bulangqiliⱪ ⱪiliwatidu. «I Elam, ornungdin tur, qiⱪ! Media, muⱨasirǝ ⱪilip ⱪorxiwal!» Uning sǝwǝbidin kɵtürülgǝn ⱨǝmmǝ nalǝ-pǝryadlarni tügitiwǝttim.
3 Azért telvék ágyékaim reszketése kínok fogtak el, mint a szülőnő kínjai, elszédültem, úgyhogy nem hallok, megrémültem, úgy hogy nem látok.
— Xunga iq-baƣrim aƣriⱪ-azab bilǝn toldi, Tolƣiⱪi tutⱪan ayalning azabliridǝk, Kɵrgǝnlirimdin tolƣinip kǝttim, Angliƣinimdin parakǝndǝ boldum.
4 Támolygott a szívem, borzadály ijesztett engem; kéjem estéjét remegéssé tette számomra.
Xunga kɵnglüm parakǝndǝ bolup ⱨasirap kǝttim, Meni dǝⱨxǝt ⱪorⱪunq basti; U mǝn zoⱪ alidiƣan keqini sarasimǝ bolidiƣan keqigǝ aylandurdi.
5 Rendezik az asztalt, terítik a terítőt, esznek-isznak – fel vezérek, kenjetek pajzsot!
Ular dastihan wǝ gilǝm-kɵrpilǝrnimu salidu; Ular yeyixidu, iqixidu; «Ⱨǝy esilzadilǝr, ornunglardin turup ⱪalⱪanni maylanglar!»
6 Mert így szólt hozzám az Úr: Menj, állíts föl őrt, amit látni fog, jelentse.
Qünki Rǝb manga: — «Barƣin, kɵrgǝnlirini ǝyni boyiqǝ eytidiƣan bir kɵzǝtqini tǝhlǝp ⱪoyƣin» — degǝnidi.
7 ha lát nyargaló csapatot, egy pár lovast, szamáron nyargalókat, tevén nyargalókat, akkor figyeljen figyelemmel, nagy figyelemmel.
— «U jǝng ⱨarwilirini, jüp-jüp atliⱪ ǝskǝrlǝrni, Jǝng ⱨarwilirini exǝklǝr bilǝn, Jǝng ⱨarwilirini tɵgilǝr bilǝn kɵrgǝndǝ, U diⱪⱪǝt bilǝn, naⱨayiti diⱪⱪǝt bilǝn kɵzǝtsun!»
8 És kiáltott mint oroszlán: Őrhelyen, Uram, állok én mindig nappal, és őrizetemen ott állok mind az éjszakákban.
U jawabǝn xirdǝk towlidi: — «Rǝb, mǝn kɵzǝt munarida üzlüksiz kün boyi turimǝn, Ⱨǝr keqidǝ kɵzǝttǝ turimǝn;
9 És íme itt jön egy nyargaló embercsapat, egy pár lovas. Ekkor megszólalt és mondta: Elesett, elesett Bábel és isteneinek mind a képeit földre zúzta!
— Wǝ mana, u jǝng ⱨarwiliri jüp-jüp atliⱪ ǝskǝrlǝr bilǝn keliwatidu!» Wǝ yǝnǝ jawab berip xundaⱪ degǝn: — Babil bolsa yiⱪildi, yiⱪilip qüxti, Wǝ U ularning ilaⱨlirining ⱨǝrbir oyma mǝbudlirini yǝrgǝ taxlap parǝ-parǝ ⱪiliwǝtti!».
10 Oh, te megcsépeltem, szérűmnek fia, amit hallottam az Örökkévalótól a seregek urától, Izrael Istenétől, jelentettem nektek.
— I Mening tepilgǝn danlirim, Mening haminimdiki buƣdaylirim, Israilning Hudasi, samawi ⱪoxunlarning Sǝrdari bolƣan Pǝrwǝrdigardin angliƣanni silǝrgǝ eytip bǝrdim!
11 Beszéd Dúmáról. Hozzám szólnak Széirből: őr, mennyire van az éjszaka, őr, mennyire van az éjszaka?
«Dumaⱨ» toƣruluⱪ yüklǝngǝn wǝⱨiy; Birsi Seirdin kelip mǝndin: — «I kɵzǝtqi, keqining ⱪanqiliki ɵtti? I kɵzǝtqi, keqining ⱪanqiliki ɵtti?» — dǝp soraydu.
12 Mondta az őr: Eljött a reggel meg az éjjel is; ha kérdeni akartok, kérdjetek, újból jöjjetek el.
Kɵzǝtqi jawabǝn mundaⱪ dǝydu: — «Sǝⱨǝr kelidu, keqimu kelidu; Yǝnǝ soriƣing bolsa, yǝnǝ kelip sora; Yolungdin ⱪaytip manga yeⱪin kǝl!»
13 Beszéd Arábiáról. Az erdőben, Arábiában háltok, dedániak karavánjai.
Ərǝbiyǝning keqisi toƣruluⱪ yüklǝngǝn wǝⱨiy: — «I Dedanliⱪlarning karwanliri, silǝr Ərǝbiyǝdiki janggalda ⱪonup ⱪalisilǝr;
14 A szomjúhozó elé hoznak vizet; Téma országának lakói kenyerével mentek elé a bujdosónak.
Ussap kǝtkǝnlǝrgǝ su apirip beringlar! I Temadikilǝr, nanliringlarni elip ⱪaqⱪanlarni kütüwelinglar!
15 Mert a kardok elől bujdostak el, a kirántott kard elől és a feszített íj elől, a háborúnak súlya elől.
Qünki ular ⱪiliqlardin, Ƣilaptin elinƣan ⱪiliqtin, Kerilgǝn oⱪyadin, Uruxning azabidin ⱪaqidu.
16 Mert így szólt hozzám az Úr: Egy év múlva, a napszámos évei szerint, elenyészik Kédár egész dicsősége:
Qünki Rǝb manga xundaⱪ degǝn: — Bir yil iqidǝ mǝdikar ⱨesabliƣandǝk, Andin Kedarning bar xǝripi yoⱪilidu,
17 Kédár vitéz fiai ifjainak megmaradt száma pedig csekély lesz, mert az Örökkévaló, Izrael Istene szólt.
Oⱪyaqilarning ⱪalduⱪliri, Yǝni Kedarning palwan-batur bolƣan oƣulliri az ⱪalidu; Qünki Pǝrwǝrdigar, Israilning Hudasi xundaⱪ sɵz ⱪilƣan».
