Ézsaiás 18
1 Oh, csattogó szárnyak országa, mely Kús folyóin túl van;
Voi sitä maata, joka vaeltaa siipein varjon alla, tällä puolella Etiopian virtoja!
2 mely követeket küld a tengeren, gyékény hajókon a víz színén! Menjetek, gyors követek, a termetes és fényes nemzethez, a néphez, mely félelmetes, amióta van, a pusztítás és eltiprás nemzetéhez, melynek országát folyók hasítják.
Joka sanansaattajat lähettää merelle, ja kulkee vedellä ruokoisessa haahdessa: menkäät nopiasti matkaan, sanansaattajat, sen kansan tykö, joka reväisty ja ryöstetty on, sen kansan tykö, joka julmempi on kuin joku muu, sen kansan tykö, joka siellä ja täällä mitattu ja tallattu on, jonka maa virtain hallussa on.
3 Mind a világ lakói és a földnek lakosai, amint zászlót emelnek a hegyeken, majd látjátok és amint fújják a harsonát, meghalljátok.
Te kaikki, jotka asutte maan päällä, ja te, jotka maassa olette, saatte nähdä, kuinka lippu nostetaan vuorella, ja kuulla, kuinka vaskitorvella soitetaan.
4 Mert így szólt az Örökkévaló hozzám: Hadd legyek nyugodt és hadd nézzem helyemen, mint a fényes forróság a napsugárban, mint harmatos felhő az aratás forróságában.
Sillä näin sanoo Herra minulle: minä olen hiljakseni ja katselen majastani, niinkuin palavuus, joka sateen kuivaa, ja niinkuin kaste elonajan palavuudessa.
5 Mert aratás előtt, midőn vége van a virágzásnak és érő bogyóvá lesz a virág, levágja a gallyakat a kacorokkal és az indákat eltávolítja, lemetszi.
Sillä ennen elonaikaa, kuin tulo valmiiksi tulee, ja rohkamarjat kypsentyvät, täytyy oksat leikata sirpillä, ja viinapuut hakata ja heittää pois:
6 Ott hagyatnak egyaránt a hegyek madarának és a föld vadjának; nyaralni fog rajta a madár és mind a föld vadja rajta fog telelni.
Niin että ne jätetään kokonansa linnuille vuorten päällä ja eläimille maassa; niin että linnut suvella tekevät siihen pesänsä, ja kaikkinaiset eläimet makaavat siinä talvella.
7 Abban az időben ajándékot visznek az Örökkévalónak, a seregek urának, a termetes és fényes néptől, azon néptől, mely félelmetes, amióta van, a pusztítás és eltiprás nemzetétől, melynek országát folyók hasítják, az Örökkévaló a seregek ura nevének helyére, Ción hegyére.
Silloin se revitty ja ryöstetty kansa, joka julmempi on kuin joku muu, joka siellä ja täällä mitattu on ja tallattu on, jonka maa virtain hallussa on, tuo Herralle Zebaotille lahjoja siihen paikkaan, jossa Herran Zebaotin nimi on, Zionin vuorelle.
