< Ézsaiás 14 >
1 Mert irgalmazni fog az Örökkévaló Jákobnak és újra választja Izraelt, s elhelyezi őket földjükön; csatlakozik hozzájuk a jövevény és hozzászegődnek Jákob házához.
For the LORD will have compassion on Jacob, and will yet choose Israel, and set them in their own land; and the stranger shall join himself with them, and they shall cleave to the house of Jacob.
2 Veszik népek őket és elviszik helyükre, és birtokába veszi azokat Izrael háza az Örökkévaló földjén szolgákul és szolgálókul; foglyul ejtik foglyulejtőiket és uralkodnak zsarnokaikon.
And the peoples shall take them, and bring them to their place; and the house of Israel shall possess them in the land of the LORD for servants and for handmaids; and they shall take them captive, whose captives they were; and they shall rule over their oppressors.
3 És lesz azon napon, hogy nyugalmat ad neked az Örökkévaló gyötrelmedtől és háborgásodtól és a kemény szolgálattól, mellyel szolgálnod kellett.
And it shall come to pass in the day that the LORD shall give thee rest from thy travail, and from thy trouble, and from the hard service wherein thou wast made to serve,
4 akkor elmondod ezt a példázatot Bábel királyáról és szólsz: Mint szűnt meg a zsarnok, megszűnt a kényuralom!
that thou shalt take up this parable against the king of Babylon, and say: How hath the oppressor ceased! the exactress of gold ceased!
5 Eltörte az Örökkévaló a gonoszok botját, az uralkodók vesszejét.
The LORD hath broken the staff of the wicked, the sceptre of the rulers,
6 Aki népeket vert dühvel, szüntelen való veréssel, aki nemzeteket leigázott haraggal, üldöztetik szakadatlanul.
That smote the peoples in wrath with an incessant stroke, that ruled the nations in anger, with a persecution that none restrained.
7 Megnyugodott, megpihent az egész föld, ujjongásra fakadtak.
The whole earth is at rest, and is quiet; they break forth into singing.
8 A ciprusok is örültek rajtad, a Libanon cédrusai: amióta fekszel, nem, jő fel ellenünk, aki levágna.
Yea, the cypresses rejoice at thee, and the cedars of Lebanon: 'Since thou art laid down, no feller is come up against us.'
9 Az alvilág alulról háborgott miattad, a te jöttöd elejébe; fölkeltette miattad az árnyakat, a föld hatalmasait, fölállította trónjaikról mind a nemzetek királyait. (Sheol )
The nether-world from beneath is moved for thee to meet thee at thy coming; the shades are stirred up for thee, even all the chief ones of the earth; all the kings of the nations are raised up from their thrones. (Sheol )
10 Mindnyájan megszólalnak és mondják neked: Te is elgyengültél mint mi, hozzánk lettél hasonlóvá!
All they do answer and say unto thee: 'Art thou also become weak as we? Art thou become like unto us?
11 Az alvilágba szállíttatott le fenséged, lantjaid zúgása; alád terítettek férget, takaród pedig kukac. (Sheol )
Thy pomp is brought down to the nether-world, and the noise of thy psalteries; the maggot is spread under thee, and the worms cover thee.' (Sheol )
12 Mint hullottál le az égről, fényes csillag, hajnal fia, levágattál a földre, ki népek fölött sorsot vetettél!
How art thou fallen from heaven, O day-star, son of the morning! How art thou cut down to the ground, that didst cast lots over the nations!
13 Te pedig azt mondtad szívedben: az égbe megyek föl, Isten csillagain fölül emelem trónomat, és ott ülök a találkozás hegyén, az észak hátulján;
And thou saidst in thy heart: 'I will ascend into heaven, above the stars of God will I exalt my throne, and I will sit upon the mount of meeting, in the uttermost parts of the north;
14 fölmegyek a felhő magaslataira, egyenlővé leszek a legfelsőbbel!
I will ascend above the heights of the clouds; I will be like the Most High.'
15 Ámde az alvilágba szállítanak le a gödör hátuljába! (Sheol )
Yet thou shalt be brought down to the nether-world, to the uttermost parts of the pit. (Sheol )
16 Akik látnak, rád tekintenek, oda, figyelnek rád: Ez-e a férfi, ki megreszketteti a földet, megrendíti a királyságokat?
They that saw thee do narrowly look upon thee, they gaze earnestly at thee: 'Is this the man that made the earth to tremble, that did shake kingdoms;
17 Pusztává tette a világot és lerombolta városait, foglyait nem bocsátotta haza.
That made the world as a wilderness, and destroyed the cities thereof; that opened not the house of his prisoners?'
18 Mind a nemzetek királyai, valamennyien feküsznek dicsőségben, kiki a házában.
All the kings of the nations, all of them, sleep in glory, every one in his own house.
19 Te pedig kivettettél sírodból mint megutált gally, takarva megöltekkel, a kardtól leszúrtakkal, akik leszállnak a gödör köveihez, mint eltiprott dög.
But thou art cast forth away from thy grave like an abhorred offshoot, in the raiment of the slain, that are thrust through with the sword, that go down to the pavement of the pit, as a carcass trodden under foot.
20 Nem egyesülsz velük temetésben, mert országodat megrontottad, népedet megölted; nem neveztetik soha a gonosztevők magzatja.
Thou shalt not be joined with them in burial, because thou hast destroyed thy land, thou hast slain thy people; the seed of evil-doers shall not be named for ever.
21 Készítsetek fiai számára, vágóhelyet, atyáik bűne miatt, hogy föl ne keljenek és elfoglalják a földet, hogy megteljék a világ színe városokkal.
Prepare ye slaughter for his children for the iniquity of their fathers; that they rise not up, and possess the earth, and fill the face of the world with cities.
22 Fölkelek ellenük, úgymond az Örökkévaló, a seregek ura, és kiirtom Bábelnek nevét és maradékát, sarjadékát és ivadékát, úgymond az Örökkévaló.
And I will rise up against them, saith the LORD of hosts, and cut off from Babylon name and remnant, and offshoot and offspring, saith the LORD.
23 És teszem őt sündisznó birtokává és vizek posványaivá; és elsöpröm a megsemmisítés söprőjével, úgymond az Örökkévaló a seregek ura.
I will also make it a possession for the bittern, and pools of water; and I will sweep it with the besom of destruction, saith the LORD of hosts.
24 Megesküdött az Örökkévaló, a seregek ura, mondván: Bizony amint gondoltam, úgy lett, amint határoztam az áll meg:
The LORD of hosts hath sworn, saying: Surely as I have thought, so shall it come to pass; and as I have purposed, so shall it stand,
25 hogy megtöröm Assúrt országomban és hegyeimen letiprom, hogy távozzék ő róluk az igája és terhe válláról távozzék.
That I will break Asshur in My land, and upon My mountains tread him under foot; then shall his yoke depart from off them, and his burden depart from off their shoulder.
26 Ez a határozat, mely határozva van az egész földre és ez a kéz, mely ki van nyújtva mind a nemzetekre.
This is the purpose that is purposed upon the whole earth; and this is the hand that is stretched out upon all the nations.
27 Mert az Örökkévaló, a seregek ura határozott, ki bontaná meg? Az ő keze, mely ki van nyújtva, ki utasítaná vissza?
For the LORD of hosts hath purposed, and who shall disannul it? And His hand is stretched out, and who shall turn it back?
28 Ácház király halálának évében volt ez a beszéd.
In the year that king Ahaz died was this burden.
29 Ne örülj, te egész Peléset, hogy eltöretett megverődnek vesszeje; mert kígyó gyökeréből baziliszkus jő ki, és gyümölcse repülő sárkány.
Rejoice not, O Philistia, all of thee, because the rod that smote thee is broken: for out of the serpent's root shall come forth a basilisk, and his fruit shall be a flying serpent.
30 Legelnek majd a szegények elsőszülöttjei, és a szűkölködők biztosságban heverésznek; és kiölöm éhséggel gyökeredet és maradékodat megöli.
And the first-born of the poor shall feed, and the needy shall lie down in safety; and I will kill thy root with famine, and thy remnant shall be slain.
31 Jajgass kapu, kiálts város, csüggedj el, egész Peléset; mert északról füst jő, nincs különmaradó az ő gyülekezeteiben.
Howl, O gate; cry, O city; melt away, O Philistia, all of thee; for there cometh a smoke out of the north, and there is no straggler in his ranks.
32 És mit feleljenek a nemzetek követeinek? Hogy az Örökkévaló megalapította, Cziónt és benne menedéket találnak népének szegényei!
What then shall one answer the messengers of the nation? That the LORD hath founded Zion, and in her shall the afflicted of His people take refuge.