Hóseás 7
1 A mint gyógyítgattam Izraélt, megnyilvánult Efraim bűne, meg Sómrón gonoszságai, mert hazugságot míveltek; tolvaj jön be, csapat portyázik künn.
WHEN I would have healed Israel, then the iniquity of Ephraim was discovered, and the wickedness of Samaria: for they commit falsehood; and the thief cometh in, and the troop of robbers spoileth without.
2 De hogy mondják: ők szívüknek: minden gonoszságukról megemlékezem; most körülvették őket cselekedeteik: színem ellőtt vannak.
And they consider not in their hearts that I remember all their wickedness: now their own doings have beset them about; they are before my face.
3 Gonoszságukkal megörvendeztetik a királyt és hazudozásaikkal a nagyokat.
They make the king glad with their wickedness, and the princes with their lies.
4 Mindannyian házasságtörők, mint kemencze, melyet befűt a sütő; fölhagy a szítással, a tészta dagasztásával, annak megkeléséig.
They are all adulterers, as an oven heated by the baker, who ceaseth from raising after he hath kneaded the dough, until it be leavened.
5 Királyunk napján megbetegedtek a nagyok a bor hevétől; összejátszott a csúfolókkal.
In the day of our king the princes have made him sick with bottles of wine; he stretched out his hand with scorners.
6 Mert közelítették, mint a kemenczét, szívüket lestükben; egész éjszaka alszik a sütőjük, reggelre ég az, mint lángoló tűz.
For they have made ready their heart like an oven, whiles they lie in wait: their baker sleepeth all the night; in the morning it burneth as a flaming fire.
7 Mindannyian hevülnek, mint a kemencze, és megemésztik a bíráikat; királyaik mind elestek, nincs közülük senki, ki engem szólítana.
They are all hot as an oven, and have devoured their judges; all their kings are fallen: there is none among them that calleth unto me.
8 Efraim a népek között elkeverődik; Efraim meg nem fordított lepény lett.
Ephraim, he hath mixed himself among the people; Ephraim is a cake not turned.
9 Idegenek emésztették erejét, s ő nem tudta; ősz haj is hintődött reá, s ő nem tudta.
Strangers have devoured his strength, and he knoweth it not: yea, gray hairs are here and there upon him, yet he knoweth not.
10 Vallani fog tehát Izraél gőgje az ő arczába; s nem tértek meg az Örökkévalóhoz, az ő Istenükhöz s nem keresték őt mindemellett.
And the pride of Israel testifieth to his face: and they do not return to the Lord their God, nor seek him for all this.
11 Olyan lett Efraim, mint együgyű, oktalan galamb: Egyiptomot hívták, Assúrba mentek.
Ephraim also is like a silly dove without heart: they call to Egypt, they go to Assyria.
12 A min mennek, kiterítem ellenük hálómat, mint az ég madarát leszállítom őket; megfenyítem őket, a községükhöz jutott hír szerint.
When they shall go, I will spread my net upon them; I will bring them down as the fowls of the heaven; I will chastise them, as their congregation hath heard.
13 Jaj nekik, mert elköltöztek tőlem, pusztítás rájuk, mert elpártoltak tőlem! Én ugyan megváltanám őket, de ők hazugságokat beszéltek felőlem.
Woe unto them! for they have fled from me: destruction unto them! because they have transgressed against me: though I have redeemed them, yet they have spoken lies against me.
14 És nem kiáltottak hozzám szívükben, hanem jajgatnak fekvőhelyeiken; gabona és must miatt összecsődülnek, elszakadnak tőlem.
And they have not cried unto me with their heart, when they howled upon their beds: they assemble themselves for corn and wine, and they rebel against me.
15 Pedig én neveltem őket, megerősítettem karjaikat, mégis ellenem rosszat gondolnak.
Though I have bound and strengthened their arms, yet do they imagine mischief against me.
16 Fordulnak – nem fölfelé, olyanok lettek, mind a csalárd íjj; kard által esnek el nagyjaik, nyelvük haragvása miatt ez a csúfságuk Egyiptom országában.
They return, but not to the most High: they are like a deceitful bow: their princes shall fall by the sword for the rage of their tongue: this shall be their derision in the land of Egypt.
