Hóseás 7
1 A mint gyógyítgattam Izraélt, megnyilvánult Efraim bűne, meg Sómrón gonoszságai, mert hazugságot míveltek; tolvaj jön be, csapat portyázik künn.
Когато щях да лекувам Израиля, Тогава се откри беззаконието на Ефрема И нечестието на Самария; Защото вършат измама, Като и крадеца влиза вътре И разбойническата чета обира вън.
2 De hogy mondják: ők szívüknek: minden gonoszságukról megemlékezem; most körülvették őket cselekedeteik: színem ellőtt vannak.
Те не размишляват в сърцето си, Че аз помня всичкото им беззаконие; А сега ги обиколиха собствените им дела, Които са и пред лицето ми.
3 Gonoszságukkal megörvendeztetik a királyt és hazudozásaikkal a nagyokat.
С нечестието си зарадват царя, И с лъжите си първенците.
4 Mindannyian házasságtörők, mint kemencze, melyet befűt a sütő; fölhagy a szítással, a tészta dagasztásával, annak megkeléséig.
Те всички са прелюбодейци, - Като пещ отоплена от хлебар, Който, като замеси тестото, престава да нажижа огъня, докле се кисне то.
5 Királyunk napján megbetegedtek a nagyok a bor hevétől; összejátszott a csúfolókkal.
На рождения ден на нашия цар Първенците се разболяха чрез разпаление от виното; И той простря ръката си с присмивателите.
6 Mert közelítették, mint a kemenczét, szívüket lestükben; egész éjszaka alszik a sütőjük, reggelre ég az, mint lángoló tűz.
Защото, като причакват, Те са направили сърцата си като пещ; Гневът им спи цяла нощ, А на заранта гори като пламнал огън.
7 Mindannyian hevülnek, mint a kemencze, és megemésztik a bíráikat; királyaik mind elestek, nincs közülük senki, ki engem szólítana.
Те всички се нажежиха като пещ, И пояждат съдиите си; Всичките им царе са паднали; Няма между тях кой да ме призовава.
8 Efraim a népek között elkeverődik; Efraim meg nem fordított lepény lett.
Ефрем, той се смеси с племената; Ефрем е като необърната пита.
9 Idegenek emésztették erejét, s ő nem tudta; ősz haj is hintődött reá, s ő nem tudta.
Чужденци поядоха силата му, и той не знае; Доли бели косми му поникнаха тук-там, а той не знае.
10 Vallani fog tehát Izraél gőgje az ő arczába; s nem tértek meg az Örökkévalóhoz, az ő Istenükhöz s nem keresték őt mindemellett.
И гордостта на Израиля свидетелства пред лицето му; Но пак, въпреки всичко това, не се връщат при Господа своя Бог, Нито го търсят.
11 Olyan lett Efraim, mint együgyű, oktalan galamb: Egyiptomot hívták, Assúrba mentek.
И Ефрем е като глупав гълъб, който няма разум; Викат към Египет за помощ, отиват в Асирия.
12 A min mennek, kiterítem ellenük hálómat, mint az ég madarát leszállítom őket; megfenyítem őket, a községükhöz jutott hír szerint.
Когато отидат, ще разпростра мрежата си върху тях; Ще ги сваля като въздушните птици; Ще ги накажа както се е провъзгласило в събранието им.
13 Jaj nekik, mert elköltöztek tőlem, pusztítás rájuk, mert elpártoltak tőlem! Én ugyan megváltanám őket, de ők hazugságokat beszéltek felőlem.
Горко им! защото са се скитали далеч от Мене; Гибел там! защото са престъпили против Мене; Когато щях да ги изкупя, и тогава те говориха лъжи против Мене.
14 És nem kiáltottak hozzám szívükben, hanem jajgatnak fekvőhelyeiken; gabona és must miatt összecsődülnek, elszakadnak tőlem.
И не ме призоваха от сърце, Но лелекат на леглата си; Събират се да се молят за жито и вино, Но пак въстават против Мене.
15 Pedig én neveltem őket, megerősítettem karjaikat, mégis ellenem rosszat gondolnak.
При все че обучавах и уякчавах мишците им, Пак те намислюват зло против Мене.
16 Fordulnak – nem fölfelé, olyanok lettek, mind a csalárd íjj; kard által esnek el nagyjaik, nyelvük haragvása miatt ez a csúfságuk Egyiptom országában.
Връщат се, но не при Всевишния; Приличат на неверен лък; Първенците им ще паднат от нож, Поради яростта на езика си; Това ще им причини позор в Египетската земя.
