Hóseás 10
1 Terjeszkedő szőlőtő Izraél, megtermi gyümölcsét; a mint sokasodott gyümölcse, megsokasította az oltárokat, a mily jólétben volt országa, azon jól készített oszlopokat.
Vitis frondosa Israël, fructus adæquatus est ei: secundum multitudinem fructus sui multiplicavit altaria, juxta ubertatem terræ suæ exuberavit simulacris.
2 Megoszlott a szívök, most bűnhődjenek! Ő majd letöri oltáraikat, elpusztítja oszlopaikat.
Divisum est cor eorum, nunc interibunt; ipse confringet simulacra eorum, depopulabitur aras eorum.
3 Bizony, most mondhatják: nincsen királyunk: mert nem féltük az Örökkévalót, a király pedig, mit tehet érettünk?!
Quia nunc dicent: Non est rex nobis, non enim timemus Dominum; et rex quid faciet nobis?
4 Beszéltek beszédeket, hamis eskükkel szövetséget kötve; és kivirít, mint a méregfű, az ítélet a mező barázdáin.
Loquimini verba visionis inutilis, et ferietis fœdus; et germinabit quasi amaritudo judicium super sulcos agri.
5 Bét-Ávennek borjaiért félnek Sómrón lakói; bizony gyászol miatta az ő népe, papjai pedig reszketnek miatta, dicsősége miatt, hogy elköltözött őtőle.
Vaccas Bethaven coluerunt habitatores Samariæ; quia luxit super eum populus ejus, et æditui ejus super eum exsultaverunt in gloria ejus, quia migravit ab eo.
6 Őt magát is Assúrba viszik el, ajándokúl Járéb királynak; szégyent vesz Efraim, és megszégyenül Izraél tanácsa miatt.
Siquidem et ipse in Assur delatus est, munus regi ultori. Confusio Ephraim capiet, et confundetur Israël in voluntate sua.
7 Sómrónnak megsemmisült a királya, mint forgács a víznek színén.
Transire fecit Samaria regem suum quasi spumam super faciem aquæ.
8 És elpusztíttatnak a bálványok magaslatai, Izraélnek a vétke, tüske és tövis nő föl az oltáraikon; és majd mondják a hegyeknek: borítsatok el minket, és a halmoknak: omoljatok reánk!
Et disperdentur excelsa idoli, peccatum Israël; lappa et tribulus ascendet super aras eorum: et dicent montibus: Operite nos, et collibus: Cadite super nos.
9 Gibea napjaitól fogva vétkeztél, Izraél: ott álltak – nem éri el őket Gibeában háború – a gazság fiai mellett.
Ex diebus Gabaa peccavit Israël; ibi steterunt. Non comprehendet eos in Gabaa prælium super filios iniquitatis.
10 Kedvem szerint megfenyítem őket, majd összegyűjtetnek ellenük népek – a mikor oda kötöm őket kettős bűnükhöz.
Juxta desiderium meum corripiam eos: congregabuntur super eos populi, cum corripientur propter duas iniquitates suas.
11 Efraim pedig betanított üsző, szeret nyomtatni, én meg simogattam nyakának szépségét; majd befogom Efraimot, szántani fog Jehúda, boronálni fog Jákób.
Ephraim vitula docta diligere trituram, et ego transivi super pulchritudinem colli ejus: ascendam super Ephraim, arabit Judas; confringet sibi sulcos Jacob.
12 Vessetek: magatoknak igazság szerint, arassatok szeretethez képest, szántsatok föl magatoknak ugart; hisz ideje keresni az Örökkévalót, míg nem eljön és igazságot tanít nektek.
Seminate vobis in justitia, et metite in ore misericordiæ. Innovate vobis novale; tempus autem requirendi Dominum, cum venerit qui docebit vos justitiam.
13 Szántottatok gonoszságot, gazságot arattatok, ettétek a hazugság gyümölcsét; mert bíztál utadban, vitézeid sokaságában.
Arastis impietatem, iniquitatem messuistis: comedistis frugem mendacii, quia confisus es in viis tuis, in multitudine fortium tuorum.
14 Majd támad zajongás népeid ellen és mind az erősségeid elpusztíttatnak, a mint elpusztította Salmán Bét-Arbélt, a harcznak napján: szétzúzatott anya gyermekestől.
Consurget tumultus in populo tuo; et omnes munitiones tuæ vastabuntur, sicut vastatus est Salmana a domo ejus qui judicavit Baal in die prælii, matre super filios allisa.
15 Ezenképen bánnak veletek Bét-Élben, gonoszságtok gonoszsága miatt: hajnalban megsemmisülve megsemmisül Izraél királya!
Sic fecit vobis Bethel, a facie malitiæ nequitiarum vestrarum.
